Miért fordul ellenünk az anyaország?

Elég bajunk van amiatt, hogy sorozatos támadás éri közösségünket az ukrán kormány és a média részéről, újabban pedig egyes magyarországi politikai körök is ellenséges hangnemet ütnek meg velünk szemben. Vajon miért? – kérdezte a KISZó Zubánics Lászlót, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) elnökét.

– Milyen politikai szándék húzódhat a kárpátaljaiak elleni anyaországi kirohanások mögött?

– Általában a választási kampányok során a kormányzati és az ellenzéki erők egy-egy markánsabb téma köré építik fel mondanivalójukat – ami a médiának és az internetnek köszönhetően el is jut a célközönséghez. Most is valami hasonlóról lehet szó, amikor az ellenzéki erők – előbb a Demokratikus Koalíció, majd később a teljes ellenzéki oldal – a legérzékenyebb pontjukon – a zsebükön keresztül próbálják megérinteni a potenciális választópolgárokat. Északkelet-Magyarország, ezen belül a két határmegye (Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg) a fejlett ipar és a mezőgazdasági áruk megfelelő felvevőpiaca hiányában jelentősen leszakadt a befektetésekért zajló küzdelemben, ezért az itt élő, gyakran alacsony jövedelmű emberek mindig is gyanakodva fogadták azokat a polgártársaikat, akiknek valamiért jobban ment. A második világháborút követően kialakult határvonalak nem csupán a szögesdrótot jelentették, de határok alakultak ki az emberi kapcsolatokban is. A szabolcsi testvéreinknek mi nem voltunk igazán „fajtiszta” magyarok (inkább oroszok), míg a kárpátaljaiak úgy tartották, hogy a határ másik oldalán élők nem is anyatejen nőttek fel… Ezeket a régóta szunnyadó indulatokat egy pillanat alatt fel lehet szítani.

– A rosszmájú kritika elsősorban a magyar nyugellátásban részesülő földijeink ellen irányul.

– A közösségi médiában, a Facebookon gyakran olvasok óriási csúsztatásokat is tartalmazó tudósításokat a Magyarországon nyugellátásban részesülő ukránok (nem kárpátaljai magyarok!) óriási számáról, a szellemházakról, amelyekbe nyugdíjasok százai vannak bejelentve. Számos ismerősöm számolta fel ukrajnai állampolgári jogviszonyát (beleértve a tulajdonáról való lemondást is), települt át Magyarországra, vásárolt ingatlant, megteremtve a szükséges életfeltételeket (azok meglétét a megfelelő állami szervek szúrópróbaszerűen/vagy a „jó szomszédok” feljelentései alapján havonta többször is ellenőrzik, s az illető távollétét, mint kizáró okot szabályszerűen jegyzőkönyvezik), s várt gyakran 1–1,5 évet a nyugdíja megítélésére. Maga a folyamat nem megy olyan varázspálca-lendítéses alapon, ahogy egyesek gondolják, ellenőrzik minden egyes dokumentum hitelességét, a megfelelő fordításokat.

– Vevők-e az anyaországban élők az ilyesmire?

Méltánytalannak tartom, hogy egyes politikai erők az egyszerű emberi részrehajlást, az irigységet, netán a hivatali korrupció nyomán kialakult esetlegesen megtörtént szabálytalanságokat arra próbálják felhasználni, hogy hangulatot keltsenek egy egész közösség ellen.

Biztosan hoz némi szavazatmennyiséget az adott pártok listáira a hasonló kezdeményezés, de az emberekben felgyülemlett keserűséget soha többé nem lehet majd senki bocsánatkérésével feloldani.

 

Balogh Csaba

Forrás:

KISZó

Post Author: KISZó