Élnek-e még a farsangi szokások?

A legtöbb ember a farsangot a bálokkal, a jelmezbe bújással, mulatságokkal azonosítja. A régi hagyományok alapvetően pogány eredetűek, s az évek folyamán közülük számtalan a homályba veszett. Hogyan éljük meg manapság ezt az ünnepkört? – kérdeztük Illár Viktóriát, a Palágykomoróci Kultúrház vezetőjét.

– A településen hogyan ünneplik a farsangot?

– Három éve a görög katolikus egyház közreműködésével rendezünk farsangi bált, illetve felvonulást. A gyerekek különféle maskarákba bújnak, farsangi fánkot készítünk. Általában valamilyen kis előadással, versikével is készülnek az óvodások, valamint a kultúrház növendékei. Hogy elűzzük a telet, minden évben elégetünk egy szalmabábut, s csúfolódva, kolompolva mindig ezt mondjuk: „Maskarások, bolondok, rázzátok a kolompot, takarodjon el a tél, örvendezzen, aki él”. A nagy zaj keltéséhez lényegében bármi felhasználható – vasfedő, csengettyű, de akár karikás ostor is.

– Mindig meghatározott időpontban van az ünnepség?

– Nem, általában minden évben máskor. Ez attól függ, mikor kezdődik a húsvét és a nagyböjt. Ez rendszerint hamvazószerdáig tart. Ebben az évben például február 14-ig tart a farsang, de előfordult olyan is, hogy már február elején befejeződött.

– Honnan ered az elnevezés és a szokások?

– Maga a szó német eredetű, s bolondozást, csúfolódást jelent. Régebben ilyenkor gúnyolódva, jelmezekben az emberek a másik háta mögött elmondták az igazságot. Egyben azonban, mondhatni, társkeresőként is szolgált az ünnepség. A lányok a bálok alkalmával egyes településeken párválasztós játékokat szoktak rendezni, annak reményében, hogy megtalálják a jövendőbelijüket.

– Mi minden változott meg az elmúlt időszakban?

– A szovjet időszakban el sem lehetett képzelni, hogy egy magyar falu farsangi bált szervezzen. A hagyomány körülbelül 5-6 éve jött ismét divatba annak céljából, hogy az emberek újra felelevenítsék a régi szokásokat. Ma már sok helyen egybekötik az ünnepséget különféle jótékonysági bálokkal, ahol lehet adakozni valamilyen jó cél érdekében. Az igazsághoz természetesen hozzátartozik, hogy a kárpátaljai magyar falvakban nincsen nagy múltja ennek az ünnepségnek, ez inkább Magyarországra jellemző. Ehhez kapcsolódik például a mohácsi busójárás, amit minden évben megrendeznek. Ez az időszak elsősorban azt a célt szolgálja, hogy barátainkkal együtt ünnepeljünk, jelmezbe öltözzünk, fánkokat készítsünk és élvezzük egymás társaságát.

 

Molnár Csaba

Forrás:

KISZó

Post Author: KISZó