Gyermekáldás: sohasem késő!

Manapság már nem feltűnő, ha a nő az első gyermekét inkább a harminchoz, mint a húszhoz közel szüli meg. Ilyenkor csak az a kérdés: pár éven belül bevállal-e még egyet, netalán kettőt? Azoknál a családoknál, ahol már járt a gólya, ritka az idősebb korban történő gyermekáldás, ám még ritkább a születés… Ott, ahol mégis megtörténik, vajon hogyan kezeli a helyzetet az anyuka, mit érez az apuka és mitől tart a nagytesó?

A szakemberek az ideális anyai életkornak a 20-29 év közötti időszakot tekintik, hiszen a gyermekvállalás optimális biológiai időszaka 30 éves kortól 3,5 százalékkal gyengül. A termékenység csökkenése kb. 35 év körül kezdődik és a 40-es években a huszonévesekhez viszonyítva közel a huszadára mérséklődik. A teherbeesés aránya ekkor 1 százalék körüli értékre esik vissza egy menstruációs ciklusra számítva – állítják.

Katalin négy gyermekével és három unokájával ünnepelte ötvenedik születésnapját

Kancsászki Katalin habár két gyermeket a világra hozott fiatalon, a harmadikat és a negyediket is vállalta. A kicsi fiatalabb, mint az unokája.
– Negyvenöt évesen esett teherbe a legkisebb lányával. Hogyan fogadta a hírt?
– A negyedik gyermekünk, Boglárka idén ötéves. Katicát húszéves koromban, Istvánt három évvel később, míg Zsófiát 37 évesen szültem. A vele való terhesség még annyira nem is lepett meg, bennem volt a vágy, hogy szeretnék harmadikat – emlékszik vissza az ötvenéves tiszabökényi édesanya. – A legkisebb híre hallatán azonban már igencsak megrökönyödtem. Azt hittem, már változókorban vagyok, nem is számítottam rá. Erősen véreztem, ezért elmentem orvoshoz, ahol kijelentették: minden lehetséges, csak a terhesség nem. Miután azonban elmentem ultrahangra, megállapították, hogy mégiscsak állapotos vagyok és már nem lehetett közbelépni. Nagyon sokat sírtam, féltem. Ezt viszont rövidesen felváltotta a határtalan boldogság. Bízom benne, hogy minden rendben lesz úgy, ahogy eddig is, és még őt is fel tudom nevelni. A harmadik szülésem Zsófival nagyon is könnyen ment. Bogival viszont a császármetszéssel egybekötve meg is műtöttek, kivették a méhemet.

Az húzósabb dolog volt már, de úgy hiszem, negyven körül bárki bevállalhatja a gyermekáldást, az még nem annyira vészes. Én például nem éreztem magam rosszabbul, mint húszévesen.

Az, hogy idősebb korban is szül valaki, csak nálunk meglepő. Szerintem inkább 35 felett, mint 15 évesen essen teherbe egy nő.
– Milyen volt akkor és most gyermeket nevelni?
– A két kicsivel már több türelmem volt, szerintem. Miután Katica betöltötte az egyéves kort, visszamentem dolgozni, Istvánnal majdnem ugyanúgy volt. A nagyszülőkre hagytuk őket többnyire. Zsófiával és Boglárkával már nem így volt, velük sülve-főve együtt vagyok, mint két kis utánfutó, állandóan követnek. Katica és István nyugodt gyerekek voltak, ők viszont már sokkal elevenebbek. Amikor újra sor került rá, nem okozott gondot, hogy beleszokjak a babázásba. Minden olyan gördülékenyen zajlott. Zsófi után megszületett Katica lányom gyermeke, Barbara is, aki nálunk nevelkedett, mivel akkor még itt laktak a lányomék. Aztán rövidesen megszületett Bogi lányom, majd a fiam gyermeke, Istvánka, aki most 3 éves, legutóbb pedig Katica kisebbik lánya, Mollika, aki még egy éves sincs. Bogi és Barbi – a lányom és az unokám – most elválaszthatatlan, állandóan együtt játszanak. A nagytesókkal érthető módon nincs közös témája a két kicsinek, viszont Zsófi nagyon sokat segít a nagytestvérének, gyakran vigyáz Katica kislányaira vagy épp elszalad a boltba bevásárolni neki. Zsófi nekem is a jobb kezem.

Az apának sikerült áthidalni a 49 év korkülönbséget

Petneházy Gyula magyar öntudatra (is) neveli kislányát. A Kijevi Magyarok Egyesületének elnöke egyetért ama felvetésemmel, miszerint huszonévesen, ha az ukrán fővárosban él, talán nem foglalkozott volna ilyen határozottan azzal, hogy megtanítsa gyermekét az anyanyelvére.
– Már az anyja hasában is magyarul beszéltem vele. Állandó apa-lánya program a leckeírás, amit magyarul is tanulunk. Szombatonként magyar iskolába járunk, utána pedig együtt megyünk bevásárolni – meséli a hatvan felé közeledő édesapa. – Jelentős változásokon mentem keresztül, amióta apa lettem. Tünde miatt a dohányzásról is lemondtam.

A mezőkaszonyi születésű vállalkozó idén tizenegy éves lánya a második házasságából született. A kijevi származású felesége, Irina, huszonegy évvel fiatalabb. Érdekesség, hogy a családban az egyik dédunoka idősebb mint az unoka.

– Milyen félelmei voltak?
– A baba érkezésének híre nem ért meglepetésként, mivel egy régóta várt esemény volt. Egyedül az számított, hogy egészséges legyen. Négy évig dolgoztam Csernobilben a katasztrófa-elhárításnál, ezért voltak félelmeim, hogy az ott töltött idő valamilyen kihatással lesz a gyerekre is. Szerintem sikerült áthidalni a 49 év korkülönbséget. A kapcsolatunk közvetlen és bizalmas. A gyermekáldás abszolút pozitív hatással volt rám. Onnantól kezdve új erőre kaptam, tudom, hogy fel kell még őt nevelnem, ezért nem engedhetem el magam.

A testvérek kapcsolata mindig fordulatos. De mit jelent nagytesónak lenni akkor, ha tizenhét évnyi korkülönbséggel válunk azzá? Gőci Nikolett hároméves húga a nagytesónak fogad szót a legjobban.

A kis Letícia teljesen lefoglalja a családot

– A szüleim elváltak. Édesanyám és a mostoha apukám szeretett volna egy közös gyermeket, így született meg Letícia. Én is támogattam az ötletet, mindig is akartam egy kistesót. Anya engem húszévesen hozott a világra, a testvéremet pedig harminchét esztendős korában.
– Mit befolyásolt a te életedben a hugica?
– Szinte minden ugyanúgy maradt, mint korábban. Mindössze a szabadidőnk csökkent. A kicsi minden időnket leköti. Annyira szeretnivaló, körülette forog minden. Édesanyámmal korábban is szoros kapcsolatunk volt, ez nem változott. Már nem voltam kisgyerek, amikor megszületett, így részemről nem volt észlelhető semmiféle féltékenység.
– Hogyan tekint rád a tesód?

– A családtagok közül rám hallgat a legjobban.

Nekem szót fogad. Én vagyok a szigorúbb „anyuka”. Hét közben a tanulmányaim miatt távol vagyok, ezért amikor hazamegyek, akkor egész hétvégén játszunk. Olyankor velem is alszik. Gyakran elcsórja a ruháimat, táskáimat, szeret a cipőimben járni.
– Mit gondolsz, mikor fog elmosódni köztetek a korkülönbség?
– Úgy gondolom akkor, amikor már neki is lesznek gyermekei. Mert ha majd jön a tini korszak, az megint egy olyan időszak lesz, amikor teljesen eltér majd az érdeklődésünk.

Sándor Erzsébet édesanyja nem volt idős, amikor értesült a várandósságáról, a harmadik csemete híre mégis óriási meglepetés volt az egész család számára. A most húszéves lány tíz, illetve tizenkét évvel fiatalabb a nővéreinél.

Már nem tűnik fel a tíz év korkülönbség a lánytestvérek között

– Anya elmondása szerint nem terveztek engem, sőt először azt hitték, valami baj van vele. Mint később kiderült, áldott állapotban volt – meséli a nagydobronyi lány. – Ő harminc, apu pedig harmincöt volt, amikor érkeztem.
Milyen volt a kapcsolat a testvéreiddel a gyerekkorodban és milyen most?
– Miután megszülettem, én kerültem a figyelem középpontjába, sokkal több idő és figyelem jutott nekem, mint a tesóimnak. Gyerekkoromban inkább teher voltam a testvéreimnek, mint öröm, mert folyamatosan a „nagyokkal” akartam lenni és mindenhová vinniük kellett magukkal. Most már teljesen más a helyzet. Igazából szerencsésnek érzem magam, hogy két jóval idősebb testvérem van. Mindig van kitől tanácsot meg segítséget kérni, és ruhakrízis idején is jól jön plusz két gardrób.
– Melyik szülőddel értettél jobban szót és miért?
– Kisebb koromban anyás voltam, viszont manapság inkább már apuval pendülök egy húron. Hasonlóan látjuk a világot. A testi jegyeim alapján simán le is tagadhatna, viszont mindenki úgy véli, hogy a jellememet tőle örököltem. Számomra mindenképp előny, hogy később érkeztem, mert mindenkinek több ideje volt foglalkozni velem, a szüleim is nyugisabbak voltak, mint huszonévesen. Engem is fegyelmeztek, de nem meglepő módon sokkal engedékenyebben viselkedtek velem. Ez annak is köszönhető, hogy két gyerek felnevelése után már jól kitapasztalták a dolgot.

Vannak dolgok, amelyekre a tesóim régen elutasító választ kaptak, az esetemben viszont már nem volt tilos.

A testvéreim, talán emiatt, meg is próbáltak anyáskodni felettem. A nevelésemben elég aktívan részt vettek, sokat foglalkoztak velem, amit rendszerint fel is emlegetnek a mai napig. Az idősebbik nővéremnek ma is sokat mondom, hogy „igen anyu”. A parancsolgatás nem igazán jellemző rájuk, a tanácsadás annál inkább.

Simon Rita

Forrás:

KISZó

Post Author: KISZó