A húsvét összehozza a családokat

A húsvét az egyik legfontosabb ünnep a keresztények számára. En­nek köszönhetően számos hagyomány alakult ki és maradt fenn ezzel kapcsolatban. Vasárnap inkább az egyházi szertartásokhoz szorosab­ban kötődő szokások és hiedelmek dominálnak, az ünnep másodnapján pedig a népszokásoké és a családi vendégségeké a főszerep.

Húsvéthétfő a magyarok lakta területeken a locsolkodás napja. A szokás eredete ősi időkbe nyúlik vissza. Alapja a víz tisztító és megújító erejében gyökerezik, s modern formában a mai napig megmaradt. Sok helyen még ma is kútvízzel locsolják a lányokat. A locsolásért a fiúk a régi időkben szalonnát vagy festett tojást kaptak cserébe. Ezeket vörös vagy lila hagyma héja, vörös káposzta vagy a zöld dió levében festették különböző színűre.

                 Megjelölik a lányos házakat

A húsvéti ünnepkör számos hagyománya ma is meghatározó. Némely egy-egy tájegységre jellemző, ám van, amely csak egy településre. Utóbbira a legnagyszerűbb példa  Nagydobrony,  melynek egyik legszebb, máig fennmaradt ősi szokása a virágvasárnapi zöldágállítás.

A színes szalagokkal díszített zöldág a „kislányos” házaknál mindenhol ki van téve. A szülők állítják, ezzel jelezik, hogy a házban lány is lakik, azaz lehet jönni locsolkodni! Az ágak általában nagypéntekig maradnak kinn, de vannak, akik húsvétig ott hagyják.

Érdekes módon a szomszédos Kis­dobronyra ez a szokás nem jellemző, pontosabban eddig nem volt.  Ám keveredik a nép, s aki a szomszédos községbe származik el, az magával viszi a szokást is.   Nagydobrony egyébként azon településeink közé tartozik, ahol sok háznál ma is a régi, hagyományos módon készült húsvéti tojással várják a locsolókat. Ezek hagymahajas és rajzolt eljárással készülnek. A mintákban a virágmotívumok dominálnak. Amennyiben húsvétkor jó az idő, a nagyobb fiúk vízzel is locsolkodnak.

Az Ungvári járásban szinte elmaradhatatlan az ünnepi asztal sárgatúró nélkül, tudtuk meg a kisszelmenci Magyar Évától.

– Ezt az ételt általában egy évben csak egyszer, húsvétkor fogyasztjuk, és a család apraja-nagyja szereti, van ahol 40 db tojásból és 4 liter tejből is készítik. Lehet mazsolát is tenni bele, főzhetjük édesre és kevésbé édesre is, ez ízlés dolga. A következőképpen készítsük. 1 liter tejet odateszünk felforralni, adunk hozzá egy kávéskanál sót, cukrot ízlés szerint, én 2 evőkanálnyit szoktam. A tojásokat beleütjük egy tálba, és villával összekavarjuk. Állandó kevergetés mellett hozzáadjuk a felforrt tejhez, és takaréklángon főzzük addig, amíg a tej vízszerűvé változik és a tojások túrószerűvé állnak össze – kb. 15 percig. Vászonruhába öntjük, az anyagot összekötjük, fellógatjuk és hagyjuk lecsöpögni a levét. Három-négy óra múlva tepsibe tesszük és betoljuk 15 percre a sütőbe megpirulni. Tálalásig hűtőben tároljuk. Legjobb hozzá a házi tojás, mert akkor lesz szép sárga a színe.

Mindenki hazatér

A Bereg-vidéki megkérdezettek nyolcvan százaléka otthon, és  a Magyarországról hazalátogató családtagokat hazavárva ünnepli a feltámadást. Úgy Beregszászból, mint a környező településekről gyakorlatilag mindenki külföldön dolgozik, de ilyenkor, ünnep idején hazajöjjenek, hogy legalább néhány napot családjuk körében töltsenek.

– Már alig várom, hogy hazajöjjenek a lányomék az unokákkal – mondja egy beregszászi nyugdíjas, miközben húst vásárol a piacon. – Négy éve élnek Debrecenben, nagyon hiányoznak, de ha ott találták meg a boldogságukat, boldogulásukat, nincs mit tenni. Már ma megcsinálok ezt-azt, de a főbb fogásokat együtt készítjük majd a lányommal és az unokákkal – teszi hozzá.

Mint kiderült, a fiatalabb korosztály sem megy  sehová. Sokan azért várják az ünnepet, hogy pihenjenek kicsit, a locsolkodás is csak a szűk családi körben gyakorolt. Talán falun divat még meglocsolni a szomszédokat, a közeli rokonokat, és ezt is inkább az 5-15 éves kisfiúk élvezik. No meg a hasonló korú kislányok, akik hímes tojással várják a locsolókat.

Tisztelik egymás ünnepeit

– A Técsői járásban évtizedek óta békésen él egymás mellett több nemzetiség, akik tisztelik egymás kultúráját, szokásait. Ami a húsvéti ünnepkör ételeit illeti, nálunk a sonka, a tojás, a különféle töltött húsok, a cékla és a torma a hagyományos „kellék”. Az elmúlt évekhez képest csupán annyi változott, hogy ma már az emberek nem a saját maguk által felnevelt sertés sonkáját teszik az asztalra, hanem különféle vásárolt húsféleséget – tudtuk meg Mészáros Györgyitől, a Técsői Magyar Tannyelvű Református Líceum igazgatóhelyettesétől. Mint mondja,  Técsőről és környékéről a munkaképes lakosság nagy hányada évek óta külföldön dolgozik, így ez az ünnep gyakorlatilag családegyesítő erővel is bír, mivel ilyenkor, ha kis időre is, de összehozza a családokat. Persze arra is van példa, hogy a távolabb munkát vállalók még ilyenkor sem tudnak hazajönni, de akik hazatérnek, ezeket a napokat szeretteik körében töltik, nem jellemző, hogy nagyon eljárnának vendégségbe.

– Vannak még, bár nem sokan, akik a régi hagyományokhoz hűen hagymahéjban főzik a tojást a locsolók számára. Bár a locsolkodás szokása mindinkább kimegy a divatból, egyre több ajtó be van zárva húsvétkor. A gyerekek azért, akik bebocsáttatást nyernek, az említett festett tojáson kívül csokinyuszit, pénzt is kapnak a kosarukba.

Őrzik a hagyományokat

– Személyes tapasztalataim szerint a tavaszi ünnepkörhöz tartozó népszokások nálunk nagyjából megmaradtak – mondta lapunknak a szernyei Szabó Anett fiatal háromgyermekes anyuka. – Ami nálunk a megszokottól eltér, hogy a fiúk és a férfiak húsvét első napján  járnak locsolkodni. De sajnos azt is tapasztaltam, hogy előfordul, locsolás napján a lányok nem nagyon várják a fiúkat.  Ezt azzal magyarázzák, hogy irtóznak a kölnivizek pacsuliillatától, de szerintem egy évben egy nap ezt el lehet viselni, főleg, ha a locsolófiú szép verssel köszönti a leányt, illetve édesanyját. A locsolóversek terén is sokan követik a hagyományokat, persze előfordulnak modernebb, pikánsabb változatok is. Viszont a hímestojásfestés gyakorlatilag teljesen kiveszett, többnyire csokitojást, csokinyulat és édességeket adnak a locsolóknak. Nagy kár, hogy megkopott ez a szokás, ami  leginkább a rohanó élet számlájára írható. Korábban olyan szokás is volt, hogy a hajadonok és asszonyok virágot adtak a locsolkodóknak, ám ez sem dívik már. Ugyanakkor fontos kihangsúlyozni, hogy a régi hagyományok  még mindig elevenebben élnek minálunk, mint városon. Az elmúlt években egy új jelentőséget is nyert a húsvét, mégpedig, hogy összehozza a családokat, ugyanis ilyenkor hazalátogatnak a külföldön dolgozó férjek és apák.

Szeretnek locsolkodni

Dónát István a húsvét első napját az eddigi évekhez hasonlóan a barátnőjénél tölti, másnap azonban a négyfős baráti társaságukkal locsolózni készülnek. Az aklihegyi fiatal szerint a hagyományőrzés a vallásossággal is összefügg.

–  A mi környékünkön a locsolkodás szokása még elevenen él. Mi mindig elmegyünk a lányos házakhoz  a haverokkal – mondja a huszonhárom éves fiú. Én még verset is szoktam tanulni. A barátokkal való közös köszöntés előtt pedig felkeresem a családtagokat. Mifelénk, Öregakliban és Nevetlenfaluban is, még rengeteg kisiskolást látni az utcákon nyüzsögni ilyenkor. A kosárral szaladgáló gyerekek látványa azonban máshol nem ilyen szembetűnő.

 

 

Forrás:

KISZó

Post Author: KISZó