Virtuális illemtan

Attól, hogy nem tudunk az illető szemébe nézni a közösségi oldalakon folytatott beszélgetések közben, még nem kellene elfelejtenünk a kommunikációra vonatkozó illemet. Ugyanez vonatkozik a bejegyzéseinkre, hozzászólásainkra is. A mindennapjainkat átszövő dologról órákat lehetne mesélni. Mi most összegyűjtöttünk néhány véleményt a témában.

Tóth Ferenc sokat böngészik a neten, olykor napi 4-5 órát is a közösségi oldalak görgetésével, üzenetváltással tölt. Bevallása szerint a reklámok az agyára mennek, a folytonos, apróságról szóló fényképmegosztást pedig feleslegesnek tartja.
– Mitől válik hitelessé egy virtuális beszélgetés?
– A beszélgetés valóságát az ember az üzenetek hangvételéből érzi. Fontos, hogyan válogatjuk meg a szavainkat – vélekedik a mezőkaszonyi srác. – Ha jól választjuk meg őket, a hangulatjelek hasznosak lehetnek, velük tudjuk érzékeltetni a boldogságot, szomorúságot, de akár a szarkazmust is. Nem kapom fel a vizet, ha valaki online, de nem ír rögtön vissza. Úgy fogom fel, hogy biztos valami dolga van az illetőnek. Magamból indulok ki, mert a telefonomon mindig be van kapcsolva a mobilinternet, pedig sokszor épp nálam sincs a készülék. Nem kell görcsölni, ha van ideje a másiknak, biztosan válaszol.
– Mi a véleményed az egyre gyakoribb szócsatákról a hozzászólásokban?
– Azokat nagyon szeretem. Egy jó cikk alatt – legyen az tudományos, politikai vagy bármilyen – mindig számos véleményt olvashatunk. Szeretem megismerni más emberek gondolatait, s a nagyobb vitákba olykor én is beszállok.
A huszonegy éves fiú nem híve a netes ismerkedésnek, szerinte a „csetelés” semmiképp sem helyettesíti a személyes találkozót.

Sütő Petránál is mindig nála van a telefonja és általában elérhető a neten is.
– A pittyegő hangra rögtön reagálsz?
– Ha fontos dolog miatt keresnek, akkor próbálok minél hamarabb válaszolni, viszont ha nem, akkor kis időre figyelmen kívül hagyom. Előbbi alatt értem a családdal, barátaimmal és a tanulmányaimmal kapcsolatos dolgokat – mondja a tizenkilenc éves lány. – Ha valaki csak úgy rám ír, „szia, hogy vagy?”, felmerül bennem, hogy talán csak szüksége van valamire, nem is a hogylétem érdekli, de ez a beszélgetésből előbb-utóbb úgyis kiderül.
– Egy virtuális beszélgetésben mi számít gorombaságnak?
– Az, amikor valaki flegmán ír vissza, és nem magyarázza meg, hogy miért. Számomra az is zavaró, ha elkezdünk valamiről komolyan beszélni, aztán pedig a másik viccet csinál belőle. A smiley-ket nem mindig használom, pláne ha komoly a beszélgetés. Egyébként sem jellemző rám, hogy túl sokat használnék belőlük, ez a hangulatomtól függ.
– Milyen posztokkal szoktak túlzásba esni a fiatalok?
– Például a Lájk és megy 10/? vagy a Lájk és írok, illetve ehhez hasonlók. Annak sem látom értelmét, ha állandóan kirakják, hogy mit esznek. Sajnos már a 12 évesek is elég szépen űzik az ilyesmit, viszont a húsz felettieknél sem meglepő.

A szernyei lány egész jó emberismerőnek tartja magát, ezért hamar kiszűri azt, hogy ki füllent a neten. Annál, hogy elérhető, de nem ír, már csak egy rosszabb van, amikor látta az üzenetet, de nem válaszol rá – vallja.

Gorzó Katalin a túlzásba vitt megosztást és bejegyzésgyártást az elmagányosodással hozza összefüggésbe. Az ungvári lány főleg szórakoztató dolgokat oszt meg az oldalán, illetve olyasmiket, ami információval szolgál.
– Mi számít cikinek?
– Manapság ez már szubjektív, mindenkinek más, nem lehet azonos mércét állítani. Számomra ciki a kamu infó és az alpári vicc. A nyereményjátékokat ostobaságnak tartom. Az online kommunikáció nagyon megváltozott. Vannak olyan körök, amelyek tagjai szőrszálhasogatón keresik a helyesírási hibákat, és mindent kijavítanak. Az ellentétük, akik szándékosan teljesen elhatárolódnak a helyesírástól, ez amolyan lázadás náluk, aminek talán pszichológiai háttere van. El vannak hanyagolva és ezzel próbálnak figyelmet szerezni maguknak.
– Hogyan állsz a hangulatjelek használatával?
– A kis sárga fejecskék többértelműek, például az egyszerű mosolygós smiley nem csak örömöt fejezhet ki, de szarkazmust is. Ha már valaki túl sok emojit használ, akkor az nálam kétségbe vonja az illető intelligenciaszintjét. Három még belefér, de ennél több már fura. A leggyakoribb probléma a mai internetfelhasználók körében, hogy előszeretettel égetik le vagy szégyenítik meg a másikat, olykor arc nélkül.

A kamu oldalak miatt sok embert zaklatnak, ezért is kell fokozottan odafigyelni arra, kit fogadunk el ismerősnek.

Simon Rita

Forrás:

KISZó

Post Author: KISZó