Mit hagyunk az utókorra?

Az ICOMOS (az UNESCO műemlékvédelmi világszervezete) 1983-ban határozta el, hogy meghirdeti a műemlékek világnapját, hogy ezáltal is felhívja a figyelmet a műalkotások megóvásának fontosságára. 1984. április 18-a e tekintetben mérföldkő volt. Vajon vidékünkön miként őrizzük a múlt hagyatékait? – tudakolta a KISZó Szarvas Péter építésztől, a Pro Urbe (A Városért) ungvári civil szerveződés vezetőjétől.

– A város építészeti arculatát alapvetően meghatározzák a műemlékek, ezért azok megőrzése rendkívül fontos. Mennyire tartják ezt szem előtt a múlt századi épületekben gazdag megyeszékhelyen?

– A független Ukrajna kikiáltása óta többet romlott a helyzet, mint a szovjet rendszer félszáz éve alatt. A lavina 1991-92 után indult el, amikor az addig állami tulajdonban lévő épületek magánkézbe vándoroltak. A városvezetés ott követett el szarvas hibát, hogy a magánosításnál nem kötötte meg az új tulajdonosok kezét, így gyakorlatilag bármit megtehetnek. Ezt tapasztaltuk is az elmúlt negyed évszázadban, hozzá nem értő, ízléstelen átalakítások következtében több ingatlan visszavonhatatlanul elvesztette értékét, másik részük pedig elhanyagolt állapotban van.

– Ungváron egyáltalán számon tartják az ilyen épületeket?

– Többedmagammal még a függetlenné válás első éveiben felmértük és fotókkal dokumentáltuk a műemlékjellegű épületeket. A tervek szerint ezekre moratóriumot rendeltek volna el, s minden egyes rekonstrukció vagy változtatás előtt kikérték volna a véleményünket. Ám egy idő után a programot megszüntették. 130 építmény szerepel ezen a listán, a fotók alapján ezeknek a 70 százalékára ma már nem ismernénk rá.

– A védettség terén vannak-e kategóriák?

– Igen. Ungváron nyolc úgynevezett nemzeti jellegű műemléket tartanak számon. Ezek közé tartozik a vár, a vármegyeháza, a gerényi rotunda (körtemplom), a Bagolyvár, a görög katolikus székesegyház, a püspöki rezidencia, a radvánci Gyöngyösi-villa, a skanzenban található Szent Mihály-fatemplom. Ezek esetében – kivéve az egyházi épületeket – privatizációs moratórium van életben. Mindemellett vannak helyi védettség alá tartozó objektumok, ezeknek a száma több tucatra tehető.

– Társadalmi közügy vagy az állam feladata a műemlékvédelem?

– Az utóbbi néhány évben újra „divatba jött” a régi épületekkel foglalkozni. Előbb munkacsoportot hoztunk létre, majd megalakult a Pro Urbe civil szervezet. Ám mást mi sem tudunk tenni, mint konstatáljuk a rombolást, jelezzük észrevételeinket a megfelelő hatóságok felé, s ha kérik, tanácsot adunk. Nincs sok fegyver a kezünkben, így nehéz hadakozni a tulajdonosokkal. Bizakodásra adhat okot, hogy a megyei művelődési főosztályon belül újra működik az örökségvédelmi osztály, amelynek Molnár Ildikó a vezetője.

– A felügyeletek és szervek hogyan látják el a rájuk bízott feladatokat?

– Be kell ismerni, hogy az állam nem törődik megfelelően a műemlékekkel. Pénzhiány miatt ritkán végeznek restaurálási és állagmegóvási munkákat. Az érintett hivatalok úgy gondolják, azzal, hogy egy épületre kikerül a műemlék tábla, minden meg van oldva. A legnagyobb probléma ezen a téren a mindent átszövő korrupció. Nincs mit ezen szépíteni, ma pénzért bármi elintézhető. Bizonyíték erre a tavaly nagy port kavart Fundanics-ház lebontása a Volosin utcában. Hiábavaló volt a civilek tiltakozása, az illetékes hatóságok nem tettek semmit annak érdekében, hogy megmentsék az épületet. Milyen örökségvédelemről beszélhetünk így?

Szabó Sándor

Forrás:

KISZó

Post Author: KISZó