Tisztelik-e manapság a dolgozókat?

Május 1. 1889-ben a II. Internacionálé megalakulásával vált a dolgozók nemzetközi szolidaritása és a munka ünnepévé. Majálisok, felvonulások jellemezték a mostanáig kétnapos eseményt, mely az idén először csak 24 órás. Veszített volna becsületéből a munka? – tette fel a kérdést a Kárpáti Igaz Szó Volodimir Flenko, a szakszervezetek megyei tanácsának elnökének.

– Beszélhetünk-e a munka tiszteletéről?
– Azt mondják, a munka nem szégyen. Szerintem is így van, de vajon miféle tiszteletről lehet szó, amikor az értelmiségiek, magasan képzett szakemberek zoknikat, ingeket kénytelenek árulni a bolhapiacok standjain. Vagy jobb esetben valamelyik külországban állnak a munkapad mellett. Ezek az emberek éveket töltöttek tanulással, rengeteg pénzt áldoztak, hogy képesítést szerezzenek. Most pedig, diplomával a zsebükben, feleslegesnek érzik magukat.

– Sokan el is hagyják az országot.
– Ezt mi is közvetlenül tapasztaljuk. A tagságunk mintegy 150 ezer, zömmel az egészségügyben, az oktatásban és az állami közületekben foglalkoztatott főt számlál. Sajnálatos módon éppen ez a réteg, az értelmiség, a szakképzett munkaerő távozik. Folyamatosan figyelmeztetünk a veszélyre, hogy itt hamarosan nagy bajok lesznek. A kormány azonban füle botját sem mozdítja. Mintha az volna az érdekük, hogy megszabaduljanak a gondolkodó és alkotó polgároktól. A valós problémák megoldása helyett nyugtalanságot keltő reformokat, törvényeket kreálnak. Nyelvi és vallási alapon próbálják összeugrasztani a népet e békés régióban is. Nálunk viszont ezek a dolgok nem lehetnek elválasztó tényezők.

– Változott-e a szakszervezetek szerepe?
– Igen. Határozottabb, gerincesebb lett az érdekvédelmi szerv. Kiállunk a dolgozó emberekért, a munka becsületéért. Ennél fogva szálka lettünk az ország jelenlegi vezetői szemében. Mindent bevetnek, hogy ellehetetlenítsék a munkánkat. Most például a székházunkat akarják elvenni mondvacsinált indokkal. Ám nem hagyjuk magunkat. Szövetségeseket keresünk itthon és külföldön egyaránt. Mi – a vezetőinktől eltérően – barátokat, partnereket látunk a szomszédjainkban, nem a konfrontációt keressük. Jobban bízunk bennük, mint a kijevi elitben.

– Mi van azoknál a vállalatoknál, ahol nincs szakszervezet?
– Ott többnyire nem kötnek szerződést a dolgozóval. Nemritkán csak részállásban, illegálisan alkalmazzák őket. Munkáltatójuk nem vállal semmilyen járulékos költséget. Ezek az emberek teljesen kiszolgáltatott helyzetben vannak. Persze van ellenpélda. Az ide települt cégek, közösvállalatok sorában a munkácsi Fischer a fehér holló. Ott nemcsak működik a szervezett érdekvédelem, hanem maga a munkáltató is messzemenőkig támogatja, megbecsüli a dolgozóit.

Balogh Csaba

Forrás:

KISZó

Post Author: KISZó