Zápszony egyesülne, ha…

Nem találtuk hivatalában Bacskai Lászlót. Zápszony polgármestere ugyanis a község egyik utcájában a vízelvezető árkok tisztítását irányította. A dologra nagy szükség van, mert a kiadós esőket követően víz önti el az utcákat, kerteket. Nem volt könnyű megszervezni, mert a faluban alig maradt közmunkára fogható fiatal.

– Napszámosokat alkalmazunk napi 200 hrivnyáért. Ők tisztítják nálunk az árkokat, takarítják a temetőt és a sírásás is rájuk hárul – sorolja a község első embere.

Majd elpanaszolja, a munkaképes lakosság mintegy nyolcvan százaléka külföldön keresi a megélhetésre valót. Sok portán senki nem lakik, mert a másutt dolgozó családfőt a többiek is követték. Abban az utcában, ahol most járunk, tucatnyi házra kitették az eladó feliratot.

– A településünk portáinak mintegy 15 százaléka várja a vásárlókat – folytatja a polgármester. – Ám a zuhanó ingatlanárak ellenére sem tolonganak a vevők. Akik jönnek, legfeljebb nyaralóként kívánják hasznosítani az épületeket.

Zápszonyban jelenleg az egyik fő téma a kistérségi közösség megalakítása. Bacskai László szerint az elképzelések szintjén többféle változat volt már. Szóba került, hogy Bátyú vagy Nagybereg legyen a központ. Ők azonban inkább Mezőkaszonnyal kívánnak egyesülni.

– Úgy gondoljuk, hét tóháti település alkothatná a kistérségi közösségünket. De ide tartozna Bótrágy és Harangláb is – mondja a polgármester. – Ez látszik a legésszerűbb variánsnak. Ha már össze kell állni, úgy a falubeliek is ezt támogatják. Egységes, tömb-magyar közösség volnánk.

A polgármester szerint a végeredmény azon múlik, mit szól a dologhoz a megyei tanács. Zápszony is csak úgy egyezik bele, ha a dolgok az elképzelés szerint alakulnának. Ha, ahogy állítják önkéntes alapon működik az egyesülés, akkor az a gyakorlatban is úgy legyen, ne mások mondják meg, mi jó a helyieknek. Fenntartásaik is vannak. Ha nem vonnák el a falutól az adókból származó bevételeket, egymaguk is jól boldogulnának.

– Ameddig nem muszáj, nem erőltetjük az egyesülést. Úgy látjuk, törvényileg sem teljesen szabályozott a dolog. Mert ha ma nincs pénz a község ellátására, holnap vajon honnan lesz? Ha sok szegény összeáll, mitől válnak gazdaggá? Hasonló aggályokból rengeteg akad. Bacskai László így folytatja: – Dotált település vagyunk. Támogatást kapunk az óvodára, de az összegből az alkalmazotti bérekre sem futja – kesereg. – A faluban nincs földmérő, katonai nyilvántartó, mert ők is elmentek pénzt keresni.

Persze, azért nemcsak problémákkal küzd a település. Rengeteg segítséget is kapnak a közeli termálfürdőtől. A létesítmény vezetőire mindig lehet számítani, ha valami baj, mondjuk árvízhelyzet van. Az Agrolucski mezőgazdasági vállalat sem fordít hátat. Bérbe vették a helyi gazdák földjeit, amiért tisztességes összegeket fizetnek.
– Hála Istennek, működik a falusi turizmus. Több család abból tesz szert tisztes jövedelemre, hogy szállást biztosít a környékre látogató turistáknak – közli vendéglátónk.

Az anyaországban is vannak barátaik. A polgármester szerint sokat köszönhetnek a testvér települési kapcsolatoknak. Budapest XVI. kerülete és a Békés megyei Újkígyós révén nyertek új külsőt és szebb belsőteret a középületek. A jövő terveinek megvalósításában is számítanak rájuk. Ilyen például a 2,5 hektáros területre megálmodott katonatemető, ahol a világháborúban elesett honvédeknek állítanak majd méltó emléket…

Balogh Csaba

Forrás:

KISZó/Zunko Barnabás fotói

Post Author: KISZó