„… adok lehetőséget a dolgok tisztázására…”

Maximalista, amihez hozzákezd, azt igyekszik befejezni. Felelős munkája mellett élete része a zene és a főzés. A KISZó Kulcslyuk rovatának vendége Halász László, a Beregszászi Járási Állami Közigazgatás Művelődési és Turisztikai Osztályának vezetője.

– Immár tíz éve vezeti a Beregszászi járás művelődési elitét, mégsem távolodott el a zenétől.
– Így van, a muzsika fiatal korom óta elkísér. Az általános iskola befejezése után felvételiztem a Huszti Közművelődési Szakközépiskolába, annak az elvégzése után a pályafutásomat szülőfalumban, Mezőváriban kezdtem előbb szakkörvezetőként, majd a művelődési ház igazgatója lettem, hét évig pedig a zeneiskola igazgatóhelyettesi posztját töltöttem be. Fúvós hangszereken játszom − klarinét, szaxofon − de meg tudom szólaltatni a billentyűs hangszereket is.

– A vezetői állás mellett marad idő a zenélésre?
– Természetesen. Még a mezővári időszak alatt, 1973-ban megvalósult egy álmom, a zenekar- alapítás: az esztrádzenekar a mai napig működik, és mára már húsz tagot számlál. S egy kis lakodalmas zenekarom is van. Jóleső érzés egy nehéz hét után lazítva szórakoztatni a nagyérdemű közönséget.

– Tehát össze lehet egyeztetni a két dolgot.
– Úgy érzem, néha a beosztásom miatt is szükséges, hogy műsorokat adjunk, szórakozási lehetőséget biztosítsunk az itt élőknek. A kettőt mindenféleképpen össze lehet kapcsolni. Néha felvetődik, nem szégyellek-e játszani. Erre azt szoktam mondani, hogy nekem a zene a mindenem, azzal foglalkozom, amit szeretek, és ezt nemhogy szégyellem, inkább büszke vagyok rá.

– Sok év telt el az első zenekar alapítás óta. Mennyire változott a zenei igény?
– Ahogy a kor, úgy a zenei ízlés is változik. Negyven év tapasztalat bizonitja, meg kell figyelni, kik vesznek részt a rendezvényen, s egy kicsit mindenkinek a kedvében járni. Tehát a régi, muzsikán keresztül a slágert és a mulatóst egyaránt játszani kell, akkor bizonyára minden korosztály jól tud szórakozni.

– Úgy tudom, a családban van, aki tovább viszi a művészetet, hiszen a lánya, Dóra szintén zenész, énekes.
– Igen, és ez nagy öröm a számomra. Mindig az volt a vágyam, hogy a gyermekem folytassa, amit én elkezdtem. Ez, hála Istennek megvalósult, Dórába sikerült megszerettetni a szakmát, az pedig még nagyobb öröm, hogy szívvel-lélekkel teszi a dolgát. A helyi zeneiskolában tanít. Igyekszem több rendezvényre is elvinni magammal. Így tapasztolatot szerez ráérezz mennyire fontos az, hogy az ember ne csak magas pozíciót betöltve látogasson el egy rendezvényre, hanem mint előadó is.

– Jó emberismerőnek tartja magát?
– Igen. Néha elég, ha csak a szemébe nézek az illetőnek, már olvasok belőle.

– Volt hogy tévedett?
– Hát persze, számos esetben van ilyen az ember életében, de ezen túl tudom tenni magam, hiszen mindannyian tévedhetünk. Persze tudni kell ezeket a dolgokat kezelni. Előbb önmagammal próbálom „megbeszélni”, talán bennem volt a hiba. Mindig adok lehetőséget a dolgok tisztázására.

– Fontos-e az ön számára a pontosság?
– Pontos embernek tartom magam igyekszem mindenhová fél órával hamarabb megérkezni, hogy ne rám kelljen várni. De a kollégáktól is elvárom a pontosságot.

–A beszélgetésünk alapján úgy vélem, a zene önnek több mint hobbi. Mi az, ami valóban kikapcsolja?
– Egyértelműen a főzés. Munkáscsaládból származom, a szüleim az egész napjukat a mezőn töltötték, és én gyerekként meg akartam lepni őket valamivel, ezért tanultam meg már kiskoromban főzni.

– Ez a jó szokása máig megmaradt?
– Igen. Büszke vagyok rá, hogy ez nem egy múló „kaland” volt. Ha van rá időm, akkor a szombati vagy a vasárnapi ebédet én készítem. Olyankor lehetőséget adok a család hölgytagjainak, hogy kicsit tovább pihenhessenek, én pedig belefeledkezem az alkotásba. Szerintem a zene és a szakácskodás nem áll távol egymástól, mindkettőben lehet improvizálni.

– Egy jó szakács friss, bio alapanyagból szeret dolgozni. Ön falun él, feltételezem, kertjük is van, ahol megterem a fazékba való…
– Még nem árultam el, de most megteszem, kertészkedni is igen szeretek. Van egy nagy gyümölcsösöm, és a konyhakertben számos zöldség megterem. A friss, szinte mosolygó zöldségekkel pedig valóban jobb és vidámabb a főzés is.

– Van specialitása?
– Persze! Szívesen fogadunk vendégeket, turistákat, és elég gyakran én készítem nekik a reggelit. A trükkös tekercs. A lányom nevezte el így a zöldséggel, darált hússal töltött tojáslepényemet. Egyébként a főzőfantáziámat már a szovjet hadsereg katonájaként is gyakorolhattam, ugyanis tiszti szakács voltam. Gyakran magyaros ételeket készítettem a tiszturaknak.

– A turistaszezon kellős közepén tartunk, s gondolom, most is vannak vendégeik. Önök mikor pihennek?
– Hosszú ideje nem volt alkalmunk nyaralni. Ennek az is az oka, hogy fogadunk turistákat, kisebb-nagyobb csoportok érkeznek hozzánk. Dóra is maximálisan kiveszi részét a vendégek ellátásában és szórakoztatásából, ugyanis műsoros estekkel is kedveskedünk a hozzánk látogatóknak. Úgy gondolom, idősebb korunkban talán eljön az idő, amikor mi is megengedhetjük magunknak a pihenést, a kikapcsolódást. Csodálatos bolygónknak annyi meseszép helye van, hogy szívem szerint mindet megnézném, de ha csak pár helyre tudunk eljutni, azzal is megelégszünk.

– Mindenről lelkesen beszél, ami alapján azt feltételezem, hogy maximalista…
– Jól látja, valóban az vagyok. Néha a szomszédok is ezt szokták mondani. Minden héten füvet nyírok, és a gyümölcsöst is rendben tartom. Néha megesik, hogy halogatok dolgokat, de nem ez jellemző. Inkább csak a nagyon fontos döntések előtt teszem ezt, hogy megbizonyosodjak afelől, valóban a legjobban cselekszem.

Hegedűs Csilla

Forrás:

KISZó

Post Author: KISZó