Széljegyzet: Nem vagyok kém

A közelmúlt egyik legnagyobb port felvert egy vonatszerelvényről szólt, melyen állítólag tankokat szállítottak. A pletyka már holmi fegyveres konfliktust is feltételezett vidékünkön és vadabbnál vadabb összeesküvés-elméletek kaptak szárnyra. E feltételezéseket erősítette, hogy az ukrán fegyveres erők egy kurta mondattal sem kommentálta, hogy honnan, hová, mi célból mennek a csataszörnyek, melyekről a hozzáértő első pillantásra meg tudta állapítani, hogy nem tankok, hanem 2SZ1 „Gvozgyika” önjáró tarackok. Az indok, gondolom, a gumitalpú szakma és a hadsereg beteges titkolózásában keresendő, nehogy a gaz oroszok megtudják, hogy kereken 70 darab 122 milliméteres önjáró löveggel lett gazdagabb az ukrán hadsereg. A baj csak az, hogy az említett lakossági riadalmat tapasztalva nekem kb egy órába került megtudni, mi volt a rejtélyes szállítmány.

Nem, kedves olvasó, nem vagyok a „jamesbond” és Jack Ryant sem ismerem! Nem parkoltam ősmagyar módra nyergelt lovamat a kijevi védelmi minisztérium elé, és nem kaptam elő harci kaftánom alól az ugocsai szürke marha tülkéből készült távolba halló készülékemet, hogy megtudjam, miről dumálnak a tábornokok. A kinyert infót sem rögzítettem rovásírással a lovaglópálcámra, és jutalmat sem kaptam érte egy nagymellű, szőke, GRU-s Natasától. Szóval nem vagyok kém, de mégis könnyűszerrel kiderítettem, hogy az említett szállítmányt május 2-án vette Ukrajna Lengyelországtól (azt sajnos nem tudtuk kiszimatolni, mennyiért), kerek 70 darab harcjármű van benne, a lerobbant technikát Csehországban megjavították, és Szlovákián keresztül – a szállítmány június 27-én ért a szlovákiai Tiszacsernyőre – érkezett Kárpátaljára. Nem csalás, nem ámítás, erre képes ma a civil Internet! A fura csak az, hogy az említett – garantáltan hiteles – információkat a pakisztáni védelmi minisztérium honlapjától kezdve, lengyel és cseh katonai portálokon át, a magyar HTKA portál biztonságpolitikai kerekasztalának hozzászólásaiig csipegettem össze. Csak az ukrán hadsereg hallgat, mint a sült hal a tányéron, ékes példáját adva ezzel a katonai-polgári kommunikáció „hogyannecsináljuk” iskolapéldájának. Mert itt aztán fenenagy a katonai titoktartás.
Csak éppen nem számolnak vele, hogy manapság a jó ukránok amit nem ismernek, azt nagyon könnyen elkezdik misztifikálni.

Forrás:

KISZó/Matúz István

Post Author: KISZó