Széljegyzet: Párhuzamos világ…

Az emberfia többnyire mindig úgy érzi, hogy egyfajta párhuzamos világban él. Van ugye az övé – ami kézzelfogható és szemmel látható – és létezik valahol egy fel- és megfoghatatlan világ…
Ukrajna azonban ez alól is kivételnek számít. Ebben az országban nagyon is érzékelhető ez a kettősség. És most ne említsünk olyan kirívó eseteket, mint államfőnk egyhetes Maldív-szigeteki kiruccanása félmillió dolláros költségének összehasonlítása a milliók 3 ezres havi minimálbérével…

Munkába menet hallgatom az egyik ukrán kereskedelmi rádióállomást. A műsorvezetők – egy hölgy és egy fiatalember –felszabadultan kacarásznak, ugratják egymást. Közben beolvassák a hallgatók által beküldött és általuk legjobbnak talált három viccet.

Kis időre megszakad a reggeli adás. Jönnek a hírek. Ezek egyike a kelet-ukrajnai frontról szól. Nevezetesen arról, hogy az elmúlt 24 órában újabb katona vesztette életét, három pedig megsebesült…

Aztán ismét a stúdió következik a két vidám műsorvezetővel…

A munkában bekapcsolom a komputert. Rákeresek a friss hírekre. Ezek jelentős hányada a közelgő 23 százalékos gázáremelésről szól. De szó esik a bújtatott üzemanyagár- és a várható villanyáremelésről is…

Erről pedig eszembe jut egy minapi tévériport. Az egyik ukrajnai televíziócsatorna riporternője a legfelső ráda falain belül próbálta feltérképezni, hogy a képviselők mennyire vannak tisztában a kijevi metrójegy árával, valamint azzal, mennyibe kerül a lakosság számára egy köbméter gáz, egy kilowatt villamosenergia. Egyetlen képviselő – álljon itt a neve, már csak azért is, mert földink: Sufrics Nesztor – adott kimerítő és helyes válaszokat.

A többi pedig? Nos, volt olyan honatya/honanya, aki elmenekült a kérdés elől, volt, aki provokátornak nevezte a riportert, volt, aki azt állította, csak azért nem tudja a feleletet, mert ezeket az ügyeket a referense intézi, volt, aki gyönyörű monológgal vágta ki magát, de a kérdésre nem válaszolt. S akadt, aki találgatott, csak éppen nem talált.

S hogy ebben mi a világok párhuzama? Nos, „csak” annyi, hogy az átlagállampolgár életét – az enyémet és azokét is, akik e sorokat olvassák – az ilyen, az átlagélettel köszönőviszonyban sem lévő hölgyek és urak szabályozzák…

S mivel a párhuzamok csak a végtelenben találkoznak, ne csodálkozzunk azon, hogy a mi éltünk olyan, amilyen…

Forrás:

KISZó

Post Author: KISZó