Aki Kijevben a mi érdekeinket védi

Az ukrán televíziós csatornák vitaműsorait nézők mostanában többször találkozhattak Tompa Tibor nevével. A vidékünkről elszármazott fiatalember derekasan állta a vele szembeszálló radikálisok szócsatáját. Vele készült a Kárpáti Igaz Szó alábbi beszélgetése.

Az átlag kárpátaljai nem sokat tud Tompa Tiborról.
– Beregújfaluban születtem, ott laktam 18 éves koromig. A szüleim a mai napig ott élnek. 1986-ban elvégeztem a Kijevi Tudományegyetemet, ahol földrajz-biológus képesítést kaptam. Az 1986-87-es tanévben a Nagyberegi Középiskolában földrajzt és biológiát oktattam ukrán és magyar nyelven. Később befejeztem a fentebb említett egyetem aspirantúráját és családot alapítottam Kijevben. Egyetemi tanárként dolgoztam, majd a kilencvenes években vállalkozásokban tevékenykedtem, mint menedzser. Közben elvégeztem a Kijevi Lingvisztikai Egyetem angol nyelv szakát. Vezetőként dolgoztam több éven keresztül egy gyógyszer-kereskedelemmel foglalkozó ukrán–magyar közös vállalatnál, és párhuzamosan elvégeztem az Angliai Menedzserképző Egyetem projekt menedzser szakát. Ezután meghívtak egy jelentős, ukrajnai cégcsoport ingatlan fejlesztési projektek vezetéséhez, amit három évig műveltem, majd a ROSHEN csokoládé- és tejgyárak építésénél voltam beszerzési igazgató több esztendeig. A legutóbbi projektem egy Afrikában (Egyenlítői- Guinea) épülő vízierőmű teljes anyagi és gépi ellátása egy angol cég kivitelezése által.

– Milyennek látja a fővárosból az ukrajnai kisebbségek helyzetét, közte a magyarokét?
– Amennyire az időm engedi, részt veszek a Kijevi Magyarok Egyesületének életében. A kaszonyi születésű Petneházy Gyula, okleveles villamosmérnök és sikeres vállalkozó az egyesületünk elnöke. Én az egyik helyettes vagyok. Oktatási és politikai kérdésekkel, magyar érdekvédelemmel foglalkozom. Tóth Mihállyal gyakran veszünk részt különböző fórumokon, tv-műsorokban a kisebbségi kérdésekkel kapcsolatban. Az én meglátásom szerint a legutóbbi Majdan után igencsak megromlott a kisebbségekhez való viszony Ukrajnában, ami nemcsak a jelentősen előretört ukrán nacionalizmussal magyarázható, hanem a hatalomra került vezetők felkészületlensége, hozzá nem értése is fokozza. Ezzel magyarázható, hogy Kijevben gyakorlatilag nem ismerik a Kárpátalján kialakult helyzetet, nem értik, hogyan lehetnek ott magyar anyanyelvű falvak, városok, városrészek, magyar iskolák és egyáltalán magyarok. Az egyik eszmecserén például azt mondták nekem – miniszteri, vezetői szinten! –, hogy mi nem is lehetünk magyarok, csak ukránok, mivel Ukrajnában élünk, legfeljebb azt hajlandók elismerni, hogy valamikor az elődeink magyar származásúak voltak! Ukrajnát egységes, unitárius államnak képzelik, ahol csak ukránok vannak, és 136 féle kisebbségi származék, melynek egyike vagyunk mi, magyarok.

– Örült-e annak, hogy a minap meghívták egy televíziós vitára? Tudta-e előre, milyen körülmények közé kerül?
– Több ukrán tévéműsorban, csatornán szerepeltem, különösen az ominózus, jogtipró oktatási törvény elfogadása után. Kimondottan magyar érdekvédelemből veszek részt rajtuk, hogy megismerjék a mi hozzáállásunkat, és ne higgyék, hogy mi nem létezünk, és kimondjuk a véleményünket, amikor meg akarnak fosztani az alkotmányos jogainktól. A legutóbbi televíziós vitámra úgy lettem meghívva a ZIK TV stúdiójába, hogy az állampolgársággal való törvénytervezetről lesz szó, de csak a legutolsó pillanatban tudtam meg, kik lesznek a vitapartnereim. Akkor közölték, hogy az egyik szvobodás vezető is ott lesz, aki annak idején az Ukrán TV központi csatornájának az elnökét a munkahelyén bántalmazta. Természetesen nem mondtam le, és tudtam, hogy a stúdióban mindenki ellenem lesz, de hát ez nem először történt így. Korábban például részt vettem a szélsőséges nacionalizmusáról hírhedt Larisza Nicoj írónővel rendezett televíziós csatározásban.

– Jól megválogatott ellenfelei alig hagyták szóhoz jutni. Mi erről a véleménye?
– Én igyekszem diplomatikusan viselkedni bárkivel szemben, minden egyes tárgyaláson, eszmecserén, megbeszélésen. Az, hogy nem hagytak szóhoz jutni, szinte természetes. Képzeljék, hogy a műsorvezetőknek megsúgták „felülről”, milyen irányba kell haladnia a műsornak, minek kell elhangzania. Erre én azt próbálom tudtukra hozni, hogy az elfogadott oktatási törvény asszimilálni kívánja a magyarokat és a többi kisebbséget, totálisan le akarják rombolni az évszázadok óta létező iskolarendszerünket, és nem mi jöttünk Ukrajnához, hanem fordítva… Persze, hogy ez t nem illeszkedik a forgatókönyvükbe és mindent megtesznek annak érdekében, hogy ne jussak szóhoz.

Egyébként, ami meglepő, adáson kívül az ukrán résztvevők teljesen mást mondanak, mint a kamerák előtt. Enyhén szólva nem őszinték. Én következetesen kitartok a véleményem mellett. Két kirívó példa: a már fentebb említett Larisza Nicoj a műsor után személyesen meghívott egy megbeszélésre, ahol négyszemközt azt mondta, mint magánszemély megérti, hogy jogunk van az anyanyelvi oktatáshoz, de Ukrajnának ukránokra van szüksége. A legutóbbi ZIK-es tévéműsor után szintén meghívott eszmecserére a műsorban részt vevő politológus asszony, és azt mondta, még Viktor Juscsenko volt államelnök is nehezményezte, hogy az oktatási törvényt úgy fogadták el, hogy az utolsó pillanatban kicserélték a 7. cikk oktatási nyelvről szóló szövegét, felrúgva minden előző megállapodást. És természetesen ő is igazat ad a kárpátaljai magyarok és Magyarország felháborodásának. Hát mi ez, ha nem tudathasadás, mármint az ukrán résztvevők részéről a tévéműsorokban?

– Derekasan állta a sarat, bizonyára felkészült a vitára.
– Mint ahogy már említettem, konzultálni szoktam Tóth Mihállyal, aki ma az egyik legprofibb jogász a nemzeti kisebbségek kérdésében nemcsak Ukrajnában, hanem egész Európában is. Ezt bátran jelentem ki, mivel többször voltam részese annak, amikor ő konzultálta az EU különböző szervezeteinek a képviselőit, vezetőit. Természetesen egyeztetni szoktam Orosz Ildikóval és Zubánics Lászlóval is, hogy kimondottan egységes fellépés legyen a magyarok védelmében. Ezenkívül böngészem a nemzetközi sajtót, és ebben jelentősen segít az angol nyelv ismerete.

– Lát-e reményt arra, hogy számunkra kedvezően záruljon a kisebbségek elleni hadjárat?
– Sajnos az ukránok ilyen hozzáállásával nagyon nehéz lesz megbirkózni a felénk irányuló jogi és nem jogi atrocitásokkal. De teljesen egyetértek Orosz Ildikóval, hogy nekünk fel kell használni mindenféle demokratikus eszközt ahhoz, hogy megvédjük a jogainkat, és ezzel a továbbiakban élni kell. Halvány reményt ad még az, hogy ha Ukrajna tényleg az európai közösség tagországa akar lenni, akkor a dél-tiroli példát, vagy a Hollandiában lévő frízterületeken lévő helyzetet kell hogy betartsa. A frízek egy kis népcsoport Hollandiában, akik gyakorlatilag egy tömbben élnek körülbelül annyian, mint mi magyarok Kárpátalján. Az iskoláikban kimondottan fríz nyelven oktatnak, ha egy holland ezen a területen dolgozik, akkor az köteles elsajátítani a fríz nyelvet, és csak így alkalmazhatók az orvosok, tanárok vagy bárki más. Na ilyen példákkal kell tuskolni a mai ukrán elitet. És ha küzdünk, akkor tegyük bizakodva, a költő szavaival élve: „És tudod mi az élet? Az akarat, ami előbb vagy utóbb borostyánt arat”.

Balogh Csaba

Forrás:

KISZó

Post Author: KISZó