Így látja az alkotmányjogász az ukrán–magyar viszonyt

A hisztériakeltéssel kapcsolatban a Kárpáti Igaz Szó számára kifejtette véleményét Dr. Tóth Mihály alkotmányjogász, az UMDSZ tiszteletbeli elnöke:

– Úgy látom, a nyelvi törvénykezéssel kapcsolatos kérdések ma már csak egyik részlete a közösségünket általában, és annak számos tagját személyes egzisztenciájában is húsbavágóan érintő problémahalmaznak. Helyzetünket, a ma már kultikussá vált, a kommunista rendszer kiváló filmszatírája, A tanú c. film hősének mondása szerint „ … a helyzet fokozódik”, illetve azt kissé átformálva: „folyton fokozzák”, szavakkal tudnám jellemezni.

Az utóbbi napokban ennek két jelével találkozhattunk. Az egyik, a kettősállampolgár-gyanús honfitársainknak az arra illetékes (illetve illetéktelen) szervek által való vegzálása az államhatár átlépésekor. A másik, az ukrán sajtóban szenzációként tálalt hír arról, hogy a beregszászi konzulátuson személyek állampolgársági esküt tesznek, és magyar útlevelet kapnak.

E két történés, azon túl, hogy tovább fokozza rossz közérzetünket, valamint az ukrán közvélemény a velünk és Magyarországgal szembeni ellenérzések jellemzője, hogy mondvacsináltak, illetve jogtalanok.

Mondvacsináltak, hiszen mindenki számára, így az ukrán állam szervei számára is, ez idáig is nyilvánvalóan tudott volt, hogy a magyar külképviseleten – mint egyébként a nemzetközi írott és szokásjognak megfelelően a világ minden más külképviseletén – eljárnak állampolgársági kérdésekben is. És az is rég mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy a magyar külképviseleteken eljárnak az ukrán állampolgárok honosítása-visszahonosítási kérdéseiben. Mint az is köztudott, hogy számos ukrán állampolgár élt-él a visszahonosítás lehetőségével, és hogy e személyek igénybe szokták venni a határátkelőket.

Jogtalan azért, mert a fentebb vázolt cselekedeteikkel sem a magyar honosuló polgárok, sem a magyar állam se ukrán, se nemzetközi jogszabályt nem sértettek.

Hiszen nincs olyan ukrán jogszabály, mely akár szabály-, illetve törvénysértésnek minősítené ukrán állampolgárnak más állam polgárságának a felvételét.

A fentebbiek szerinti hangulatkeltés, egyetemben az ország vezetőszemélyeinek megszólalásaival, mint például Pavlo Klimkin külügyminiszter kijelentése arról, hogy a kárpátaljai magyarság lakhelyén hamarosan „…több Ukrajna lesz”, valamint Andrij Parubij házelnök szavai arról, hogy az államnyelvről szóló törvény elfogadása számára becsületbeli kérdés, és hogy erre október folyamán sor fog kerülni, valamint Petro Porosenko államelnök kinyilatkozása arról, hogy „Előttük áll az ukrán nyelv, mint államnyelv a közélet minden területén való fejlesztésének és alkalmazásának rendkívül fontos feladata”, és hogy „Számunkra szükséges minden olyan kérdés jogszabályi rendezése, melyek az államnyelv státuszával függnek össze”, egyértelművé teszik a regnáló hatalom azon szándékát, hogy e kérdésben törvénykezzenek. És azt is, hogy e törvénykezés ki fog merülni az Államnyelvről szóló törvény elfogadásával.

Úgy vélem, hogy a fentebb említett, az ukrán-magyar államközi kapcsolatokban, valamint a kárpátaljai magyar közösség irányában, a „helyzet fokozására”, irányuló dolgok ennek, a számunkra, és természetesen

Ukrajna minden nyelvi és nemzetiségi kisebbsége számára, a nyelvi jogoktól való szinte teljes megfosztást jelentő államnyelvtörvény elfogadását előkészítő műveletek is egyben.

Hiszen, az országon belül a magyar közösség képviselete a leghangosabb, és sajnos, néha, az egyetlen hangos-harcos ellenzője, míg a nemzetközi porondon a magyar kormány ugyancsak szinte egyetlen opponense az ukrán hatalmi szerveknek e kérdésben.

Meglátásom szerint, az ilyen, a már amúgy is elég feszült helyzet, további fokozására irányuló cselekedetek célja a magyar kormány és a kárpátaljai magyarság, és ezek az ukrajnai kisebbségi jogok területén történő változásokkal kapcsolatos álláspontjának hiteltelenítése mind a hazai, mind a nemzetközi közvélemény előtt. Mert, lám, ezeknek nem is a jogvédelem a céljuk, ezek törvénysértők, ezek Ukrajna integritására törnek, míg a kárpátaljai magyarok nem lojális állampolgárok, és ezért semmiféle jogok nem illetik meg őket.

És végezetül megjegyezném azt is, hogy nemcsak a sajtóvisszhang, hanem személyes beszélgetéseim, mind az egyszerű kijevi polgárral, mind a hatalmi intézményekhez kapcsolódó személyekkel és a nemzetközi szervezetek (Európa Tanács, EBESZ stb.) képviselőivel is arról győznek meg, hogy e tevékenységük hatékony. Tehát van min elgondolkodnunk …

Forrás:

KISZó

Post Author: KISZó