Akikért mindeddig nem szólhatott a harang…

„…Minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel, ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól…”

John Donne 17. meditációja

A harang egy évszázad elteltével Tiszabökényben szólalt meg. 37 mécses lángja lobbant, 37 név hangzott az őszi ég alatt. A Tiszahát tépett magyarjai harminchétszeresen gondoltak azokra a derék ősökre, akik száz vagy több esztendeje alusszák örök álmukat valahol a galíciai síkon, az Isonzó völgyében, vagy a Kárpátok sziklái alatt.

A tiszabökényi római katolikus templom falára felkerült ugyanis azon tiszahátiak neve, kik az I. világháború csataterein adták életüket.

Dupka György helytörténésznek, GULAG-kutatónak öt évnyi munkájába került, míg a levéltári anyagokból – Ungvártól Bécsig – sikerült kigyűjtenie a Tiszabökényből, Farkasfalváról, Tiszapéterfalváról, Tivadarfalváról és Forgolányból a „nagy háborúba” bevonultak neveit. A hosszú munka a 37 név formájában meghozta gyümölcsét, és szeptember utolsó vasárnapján az első világégés és az ugocsa-máramarosi 85. magyar KuK gyalogezred elesett hőseire emlékezett a település.

A Himnusz sorai után Dupka György ismertette kutatómunkáját, melynek eredményeként nem csak a Tiszahát, hanem egész Kárpátalja vonatkozásában összegyűjtötte az I. világháborúval kapcsolatos információkat.

A kutatómunka eredményeként jelent meg A Nagy Háború emlékezete Kárpátalján című kötet. A történész részletesen ismertette gyermekkori emlékeit, hiszen tiszabökényi gyerekként még ismerhette a két világháborút megjárt, Arany Vitézségi Éremmel kétszeresen kitüntetett Toldi Gábort, aki a galíciai csatatereket és Isonzót, a II. világháborúban a kolomiai harcokat, azt követően pedig a szibériai munkatáborokat is megjárta. Elmondása szerint ezek az emlékek motiválták kutatását.

Békésyné Lukács Angéla beregszászi magyar konzul Szilágyi Mátyás főkonzul üdvözletét tolmácsolta. Kiemelte, a távoli földekben porladó tiszahátiak ugyan nem térhettek haza szeretteikhez, de emlékük erőt és kitartást kell hogy  adjon a jelen generációnak.

Bodnár Zsolt, az ungvári főkonzulátus munkatársa a diplomáciai testület minden dolgozóját képviselve tolmácsolta Buhajla József főkonzul gondolatait a hit és emlékezés összetartó erejéről, mely Kárpátalja magyarjaival együtt hozzásegíthetik a két országot a jelenlegi borús fellegek árnyékolta – ám a múltban mindeddig példaértékűen jónak mondható – ukrán–magyar viszonyok normalizálódásához.

Weinhrauch Márió ferences szerzetes ünnepi misét celebrált az egy évszázada elesettekért, Gajdos Attila helyi görög katolikus pap pedig imát mondott. A 37 egykori magyar baka emléktábláját a konzulátusok képviselői, valamint Tóth Bálint polgármester közösen leplezte le, majd a rendezvény záróakkordjaként a helyi Tiszacsillag énekkar adott elő I. világháborús magyar katonanótákat.

Matúz István

Forrás:

KISZó

Post Author: KISZó