Kettős állampolgárság: a sötétek játéka a tűzzel

A kettős állampolgárság tilalma finoman szólva sem egyértelmű, sőt – mondja Leonyid Kozsara korábbi ukrán külügyminiszter. Szerinte bődületes és szándékos hazugság, hogy az ukrán alkotmány tiltja a kettős állampolgárságot. Elmagyarázta, ő maga is részt vett az 1996-os alkotmányozási folyamatban, és az alapdokumentumban megfogalmazott egységes állampolgárság csupán azt jelenti, Ukrajnában egyetlen állampolgárság van, és nem létezhet régiónkénti más állampolgárság. Alkotmányban rögzített tényállás az is, hogy saját akarata ellenére senki sem fosztható meg ukrán állampolgárságától. S ha valaki mégis rendelkezik egy másik ország állampolgárságával, attól függetlenül Ukrajnában őt minden esetben kizárólag ukrán állampolgárként kezelik. Ám arról szó sincs, hogy emiatt bárki is büntethető, ez csak szándékos riogatás és félelemkeltés, húzta alá a politikus. Kozsara szerint kizárólag politikai haszonszerzés céljából lovagolnak ezen, s akik ezt teszik, azok a tűzzel játszanak. Az alábbiakban Leonyid Kozsarának a Korrespondenten megjelent írását ajánljuk mindenki figyelmébe.

“Az állami vezetőknek sikerült újból bajba kerülni az ukránoknak nyújtott magyar állampolgárság miatt. A főügyész, se szó, se beszéd, nem létező bűncselekményekért kiszabott büntetéssel fenyeget úgy, hogy gőze sincs sem az Alkotmányról, sem pedig az erre vonatkozó törvényekről. Úgy néz ki, egy kisebb felvilágosító kampányra van szükség, hogy eszükbe juttassuk az ukrán állampolgársági törvény legalapvetőbb rendelkezéseit.

Az első. A számtalanszor ismételt dajkamese arról, hogy az Alkotmány tiltja a kettős állampolgárságot: szemenszedett hazugság.
Az Alkotmányban szereplő „egységes állampolgárság” kifejezést már rég és igencsak pontosan megmagyarázta az állampolgárságról szóló törvény 2. cikkelye, amelynek egyik társszerzője a jelen írás szerzője is egyben.

Az „egységes állampolgárság” – és nem „egy állampolgárság” – nem a kettős állampolgárság tilalma.

Az „egységes állampolgárság” azt jelenti, hogy Ukrajna területén belül nem lehet valaki lembergi vagy harkivi, esetleg kijevi állampolgár, nem létezhet DNR (Doneci Népköztársaság) vagy LNR (Luhanszki Népköztársaság) állampolgárság sem. Az „egységes állampolgárság” kifejezés semmi mást nem jelent. Pont.

A második. Az erre vonatkozó törvény szintén nem tartalmaz tiltó rendelkezést a kettős állampolgárságról.
Ukrajnának az állampolgárságról szóló törvénye nem ismeri el a más állampolgárságot felvett személy többes állampolgárságát. Ez pedig egészen más.
A törvény egyértelműen kimondja:

„Amennyiben Ukrajna állampolgára felveszi egy másik ország vagy más országok állampolgárságát, az Ukrajnával ápolt jogviszonyaiban kizárólag ukrán állampolgárnak tekintendő” (2. cikkely).

Ukrán állampolgár nem igazolhatja magát más ország személyigazolványával a rendőrség, az adóhivatal, a nyugdíjhatóság előtt, útlevél ellenőrzésnél vagy külföldi diplomáciai képviseleten. Az állammal, annak szerveivel ill. képviselőivel nem kerülhet külföldi állampolgárként kapcsolatba. Ezen kívül, a kettős állampolgársággal rendelkező személy nem dolgozhat állami hivatalnokként és nem lehet bíró. De azt, hogy legyen más állampolgársága (más ország által kiállított útlevele), nem tiltja a törvény.

A harmadik. A kettős állampolgárság el nem ismerése, illetve tilalmának hiánya európai szabvány. Ezt, többek között, az Ukrajna által ratifikált Európai Állampolgársági Egyezmény is tartalmazza. Ez az alapja a mi erre vonatkozó, 2001-ben kelt törvényünknek is. Hogy mi a rendeltetése? Ez is egyértelmű: állampolgársági kérdésekben nem az állam érdekei szerepelnek első helyen, ahogy az a Szovjetunióban volt, hanem az egyén, annak jogai és szabadságjogai. Mint mindenhol Európában.

A többes állampolgárság forrása mindig két vagy több állam jogszabályainak ütközése. Sok esetben az érintett állampolgár vagy annak gyermekei automatikusan, akaratlanul is egy másik ország állampolgárává válhatnak: lakcím vagy születés okán, esetleg családi állapot változása miatt. Ilyen ütközések mindig is lesznek, amíg a világ államokra van felosztva.
Pont ezért is fizikai képtelenség „betiltani” a kettős állampolgárságot. Sem törvényileg, sem alkotmányosan nem lehet. Ahogy nem lehet betiltani az esőt vagy a havazást sem, bármennyire is szeretnék ezt egyesek megtenni.

Negyedik. Ukrajnában sem büntetőjogi, sem közigazgatási felelősségre vonással nem jár az, ha valaki kettős állampolgár. Ez nem bűncselekmény, sőt, nem is törvényszegés. Amennyiben létezne ezért járó felelősségre vonás, azzal az ország megszegné a már említett európai egyezményt, amely egyértelműen kimondja: „Az Egyezmény tagállamainak azon állampolgárai, akiknek második állampolgárságuk is van, ugyanolyan jogokkal és kötelezettségekkel rendelkeznek azon állam területén, ahol élnek, mint az adott tagállam más állampolgárai”.

Sőt, többet mondok:

Ukrajnában mégiscsak megengedett a kettős állampolgárság, hiszen az emberi jogokkal és szabadságjogokkal kapcsolatban él az országban egy általánosan elismert törvényi és demokratikus elv: „mindent szabad, ami nem tilos”.

Ötödik. A főügyész, ettől függetlenül, azt állítja, hogy ezt a nem létező törvényszegést az állampolgárságtól való megfosztással kell büntetni.
Külön is magyarázom: sem Jurij Lucenko, sem Petro Porosenko nem foszthat meg egyetlen ukrán állampolgárt sem ukrán állampolgárságától. Semmilyen okból és semmilyen célból.

„Ukrajna állampolgára nem fosztható meg állampolgárságától”. Ukrajna Alkotmánya, 25. cikkely.

Ez Ukrajnában az állampolgárság intézményének a legalapvetőbb elve, az egyén egyik alapvető joga.
Másrészt, az állampolgárságról szóló törvény kimondja, hogy „amennyiben az ukrán állampolgár önszántából felveszi egy másik ország állampolgárságát, és ha addigra már elérte a 18. életévét” ez alapját képezheti ukrán állampolgársága elvesztésének. (19. cikkely, 1. pont)
Azonban az „állampolgárság elvesztése” nem értelmezhető szabadon úgy, hogy az „állampolgárság megvonása”. Az állampolgárság megszűnése annak elvesztése által nem történhet az érintett állampolgár saját akarata ellenére.

Az országunkban elfogadott kontinentális európai jogrendszer alapja a „jus patriae”. Ez azt jelenti, hogy az egyénnek joga van állampolgárságához az elnök politikai akaratától és kénye-kedvétől függetlenül. Ezzel a joggal a Hazája ruházza fel és nem a hivatalnokok. Tehát, az állampolgárságról csak maga az érintett egyén mondhat le.
Végül pedig, vegyünk elő egy jogi szótárt, és olvassunk: az állampolgárságtól való megfosztás nem más, mint az állam és az érintett személy közötti állandó jogviszony megszüntetése az állami szervek döntése alapján, az érintett személy akarata ellenére.

Tehát, amennyiben az állam az elnök személyében döntést hoz az ukrán állampolgárság „megszüntetéséről” vagy annak „elvesztéséről” az egyén akarata ellenére, ez mindenképpen az állampolgárságtól való megfosztást jelenti, tehát az Alkotmány megsértését, ami pedig jogilag az ide vonatkozó törvény felett áll.
Ily módon, az Alkotmány garantálja az egyén számára, hogy akarata ellenére nem kerülhet vele szemben alkalmazásra az állampolgárságról szóló törvény 19. cikkelye. Az államnak pedig be kellene végre fejeznie azt a gyakorlatot, hogy önkényesen megfosztja az embereket állampolgárságuktól. Vagy legalábbis az Alkotmánybírósághoz fordulni azzal, hogy hogyan értelmezhető az állampolgárság „megszüntetése”, hogy ne keverjék azt a „megfosztással”.

Politikai értelemben pedig az, hogy megfosztanak néhány kárpátaljai magyart az ukrán állampolgárságuktól, ellenkező hatást vált majd ki. Az, aki még nem vette fel a magyar állampolgárságot, feltétlenül felveszi. Az, aki eddig nem is gondolt a kivándorlásra, most biztosan elgondolkodik rajta. Az olyan állam iránti bizalom, amely elveszi azok állampolgárságát, akik már emberemlékezet óta az ukrajnai Kárpátalja földjén élnek, abszolút a nullára csökken majd.

Lehet, hogy érdemes lenne a legfontosabbal kezdeni? A fő probléma, amely arra kényszeríti az állampolgárainkat, hogy felvegyék más országok állampolgárságát nem más, mint a krónikus és ordító szegénység, a munkalehetőségek hiánya, az alacsony szintű szociális védettség.

Lehet, hogy nem az „útlevelek” elleni harccal kellene kezdeni, hanem munkahelyek teremtésével, a fizetések és a nyugdíjak emelésével? Hogy sem a magyar, sem a román, sem pedig más nemzetiségű ukrán állampolgár ne szégyellje az országot, ahol él, dolgozik és gyereket nevel.

Másodszor pedig, kedves „államhatalom”, hát olyan sok szövetségese van most Ukrajnának a világban? Hát megengedhetjük magunknak azt a luxust, hogy összeveszünk a lengyelekkel a történelem értelmezésén vagy a magyarokkal a nyelv és az állampolgárság miatt? Főleg akkor, amikor a Krím megszállás alatt van, a donbászi térségben háború folyik, az egy főre jutó GDP pedig alacsonyabb, mint Bhutánban?

Hatalmon lévő nagyuraim, fejezzék be végre, hogy így, választások előtt a biztonságot és a nemzetközi kapcsolatokat érintő kérdésekkel játszadoznak. Ez a kártya már nem segít önökön. A népszerűségük, még ha megszakadnak sem fog nőni.

A szomszédokkal összeveszni könnyű. A fájó sebeket begyógyítani már sokkal nehezebb.

Mindenekelőtt pedig olvassák az Alkotmányt és a törvényeket. Ne ijesztgessék a világot azzal, hogy olyan sötétek, mint egy barlang…” – zárja gondolatait Pavlo Klimkin jelenlegi külügyminiszter európai módon gondolkodó egykori elődje.

Forrás:

KISZó

Post Author: KISZó