A jutalom

Immár tanítványait oktatja Kosztya Evelin azon a hangszeren, amit kislányként kapott. A fiatal cimbalomtanár kitartása most másokat is ösztönöz.

Evelin még ma is könnyekkel küszködve emlékszik vissza arra, hogyan vált valóra az álma:

– Gyerekként gyakran olvastam a Kárpáti Igaz Szót, amiben anno lehetőség volt levelet írni a Mikulásnak. Én egy saját cimbalmot kértem tőle, de mivel nehéz és drága is a hangszer, nem kaptam meg. Aztán, évekkel később, a Kárpátalja Expressz utasai előtt léptem fel a Vereckei-hágón.

Annyira megtetszett nekik az előadásom, hogy még aznap összegyűjtöttek annyi pénzt, ami majdnem elegendő volt egy új hangszerre.

További adományok révén, pár hónapon belül leszállították a cimbalmot. Valóra vált az álmom – meséli meghatódva a tizenkilenc éves lány. – Akkor még csak egyetlen cimbalom volt a nevetlenfalui művészeti iskolában, így a tanítása sok nehézséget okozott. Amit kaptam, most a zeneiskolában van, azon oktatom a nyolc kis tanítványomat.

– Miért választottad ezt a pályát?

– Kiskorom óta cimbalomoktató akartam lenni. Az első tanárom a nagynéném, Kurendás Szilvia volt. Egyébként is, olyan családban nőttem fel, ahol a népi szokások ápolását természetesnek veszik. Margit nagymamám egész életét a hagyományőrzésnek szentelte. Apukám csellózott, anyukám énekelt, habár egyikük sem választotta ezt a szakmát a megélhetése forrásának. A cimbalom elég ritka hangszer, de tetszett a hangzása. Hat év helyett nyolc évet jártam a nevetlenfalui művészeti iskolába, szorgosan készültem az ungvári zeneművészeti szakközépbe. Ott Lenárt Leontyij, Ukrajna érdemes művésze még négy éven át tökéletesítette tudásomat. Lediplomáztam, s a tanév kezdetétől oktatok a szülőfalumban.

– Hogyan tudod megszerettetni a zenét a gyerekekkel?

– Arra koncentrálok, hogy a gyerekek örömüket leljék a zenélésben. Ennek érdekében olyan darabokat választok nekik, amelyeket ismernek és élveznek. Látom rajtuk, hogy tetszik nekik. Sokszor el is mosolyodom, amikor zenélés közben énekelnek is. A cimbalom magyar népi hangszer, ezért egyértelmű, hogy népdalokat játszunk rajta. Viszont később jönnek majd a klasszikus melódiák is.

– Hogyan szeretnéd még kamatoztatni a tudásodat?

– Jelenleg a munkácsi egyetem karmesteri szakára járok. Emellett gitározni tanulok, szeretném magas szinten megszólaltatni ezt a hangszert is. Amikor csak tehetem, leülök a zongora elé, és „elhúzom” édesapukám kedvenc nótáját, az „Édesanyám kössön kendőt” kezdetűt. Esténként gyakran összeül a család muzsikálni.

A húgom, Anikó nagyon tehetséges énekes, szép hangja már több elismerést hozott neki. Nagymamám a helyi Arany Alkony Nyugdíjasklubban énekel.

Később tervezem egy zenekar megalapítását, ami a különleges cimbalmot is népszerűsítené. Nagyon szeretem azokat az együtteseket, amelyekben jelen van ez a zenei eszköz. Tetszik az is ahogy például a Cimbaliband beépíti ezt a hangszert modern muzsikájába. Külön öröm, hogy a vezetőjük, Unger Balázs már oktatott is engem a tiszapéterfalvai zenetáborban.

– Mit szeretnél még elérni?

– Az álmom megvalósult, azzal foglalkozom, amit szeretek, itthon, a szülőföldemen. Más nem kell, nekem ez a jutalom. Úgy vélem, ahhoz, hogy elérjük a célunkat, mindenképp szükséges a család támogatása, a kitartás és a szorgalom.

Simon Rita

Forrás:

KISZó

Post Author: KISZó