Az esszépályázat nyertes írásai

A Kárpáti Igaz Szó Vitamin+ nevezetű, negyedévente megjelenő ifjúsági melléklete esszépályázatot hirdetett az előző számában. A vidékem nevezetességei témakörben kellett beküldeni olyan írásokat, amelyekben a környéked, megítélésed szerint, említésre méltó helyeit mutatod be. Az esszépályázat célja az volt, hogy helytörténeti kutatásra ösztönözze a fiatalokat és rávilágítson a szülőföldünk szépségeire.

A fair-play érdekében a beküldött munkákat szerkesztés nélkül közöljük:

I. hely

Szülőföldem Kárpátalja
„Bár most messze földön járok, de mint a fecskemadár én is haza vágyok”

Van az a hely, amit nem cserélnél másra, nem változtathatsz meg. Az örök emlék földje, a szülőhazád. A hely ahol úti kalauzzá válhatsz egy idegen számára. Mindenkinek van egy ilyen hely az én szülőföldem Kárpátalja. Mindannyiunk számára egészen mást jelent a szülőföld. Ez nem csak egy szó, egy hely vagy egy fogalom. A szülőföld egy érzés, amely bárhová mégy, bármit teszel, bárkivé is válsz, elkísér.
Szülőföldünket csak akkor kezdjük el igazán értékelni, amikor egy reggel, az otthontól távol, mostohagyerekként ébredünk egy számunkra idegen helyen. Számomra a szülőföld – menedék. Ide köt az életem, a családom, az első szerelem, ide kötnek a boldog és kevésbé boldog pillanatok. Itt különlegesek a tájak, az emberek és világosabbak a reggelek. A hely, ahol ismerős utcákon ismerős arcok mosolygós tekintetével találkozok. Tudom, Kárpátalján mindig hazavárnak. Mivel itt születtem, anyanyelvem, a magyar nyelv is ide köt, amely szerintem, a világ egyik legszebb nyelve. Szülőföldemnek köszönhetem, hogy magyar lehetek.
Kárpátaljai magyarnak lenni számomra dicsőséget és kötelességet jelent, mert ez a hazám, és ez az egyetlen hely a világon, ahol otthon vagyok. Számomra nincs gyönyörűbb az otthonomnál, a szülőföldnél, ahol megláttam a napvilágot, ahol szeretteim élnek, ahol az anyanyelvemen beszélhetek. Szeretem e kicsiny régió színességét, a forró nyári napokon a Borzsa hűsítő vizét, a Kárpátok káprázatos csúcsait, a tavaszi szellő illatát, az édes tájszólást, a mesés naplementéket.
Kicsiny hazám a sok történelmi kudarc, csapás ellenére is becsületesen helytállt. Csodálom őseinket, legendáinkat, művészeinket és hőseinket. Hálát adok a boldog családomért, hálát adok az életemért, mert ott születtem, ahol magyar közösség él. Örömmel tölt el, hogy értik a magyar szót, és magyar kérdésre magyarul válaszolnak.
Magyar népmeséken nőttem fel, melyeket majd én is továbbadok. A gyermekeim is megismerik a szegény ember, Mátyás király és a ravasz róka tanulságos történeteit. Bármi is történjék, egyet tudok: magyarul imádkozom, és mindig magyar maradok a szülőföldemen. Az anyanyelv fontos, mert egy olyan népet tart össze, mely földrajzi határokat ledöntve összmagyar nemzetet formál. Ezt lehetetlen megtanulni, ezt érezni kell szívvel, lélekkel. Szülőföldünket és származásunkat megtagadni és megvetni nem szabad, mert mint szülőanyákból, úgy Kárpátaljából is csak egy van. Kárpátalja mi vagyunk, betegségben, egészségben, kudarcban, harcban, egyaránt.

Bence Vivien

II. hely

Itt születtem, e tájon

Önnek mi jut eszébe a Kárpátalja szó hallatán? Verecke? Munkács? Hol őseink vívták harcaikat? Vagy esetleg Ungvár, az egykori Ung vármegye központja? Talán nagyon hosszú és unalmas lenne a felsorolásom, ha minden fontos helyet megemlítenék. Most szeretném önöknek azokat a helyeket bemutatni, melyek hozzám közel állnak, és amiről azt gondolom, hogy önöknek is látniuk kell.
Kárpátalja legnagyobb magyarlakta községében születtem, Nagydobronyban. A község az Ungvári járásban fekszik, a Szernye-patak és a Latorca folyó között. Az emberek községünkben szeretetben és békességben élnek egymással. Az évszázadok folyamán megőrizték saját kultúrájukat, hagyományaikat. Nagydobrony hallatán az embereknek először általában a paprika jut eszébe, de ez nem minden. Látnivalóink ennél érdekesebbek.
Elsőként szeretném megemlíteni a nagydobronyi református templomot, amely a falu központjában helyezkedik el. A templomot 1776–1806 között építették Győri Mihály lelkész idején, a korábbi fatemplom helyére. Később, a gyülekezet rohamos növekedése miatt egy nagyobb templomra lett szükség. Átépítése 1912-ben történt Magyar Bertalan lelkipásztor idején, azóta már csak felújításokra került sor. A templomot ma is használják. Istentisztelet vasárnaponként kétszer, délelőtt 10:00 és délután 15:00 órai kezdettel van, illetve hétköznap reggelenként is hallható benne Isten igéje. A templomkertben megtekinthető több emlékmű is – az I. világháborús honvéd szobra és a malenykij robotra elhurcolt emberek emléktáblái.

Említést érdemel Helytörténeti Falumúzeumunk kiállítása, amely által betekintést nyerhetnek Nagydobrony múltjába. A tárlat múltszázadi munkaeszközöket, képeket, nagydobronyi szőtteseket, valamint kereszthímzéses kendőket mutat be.

Térjünk most kicsit vissza a paprikára. A nagydobronyi emberek mindig is földművelők voltak. Nagy jelentőséggel bír mind a mai napig a paprikatermesztés. Ennek jelképéül a falu központjában megtekinthető a paprikafűző asszony szobra, mely a településen élő Ifj. Hidi Endre szobrász
és keramikus alkotása.

Nagydobrony mindig is híres volt kultúrájáról. A településre egy sajátos palóc nyelvjárás jellemző, ami napjainkban is felismerhető. Gazdag népművészeti hagyományokban, ami generációkon át öröklődik és nem hal meg. Legyen szó a táncról, az énekről vagy a fazekasságról. A nagydobronyi csárdás ma is híres tánc jellegzetes lépése miatt, valamint a hozzá tartozó díszes népviseletnek kösznhetően. A dobronyi fazekasság id. Hidi Endre keramikus munkái által vált híressé.
Ha Kárpátalján, az Ungvári járásban járnak, mindenképp látogassanak el Nagydobronyba. Ha az említett helyekre ellátogatnak, önök sem fogják megbánni.

Bara Gabriella

III. hely

A mi kis falunk, Nagybégány

Nagybégány a Beregszázi járásban található. Az itt lakók több mint fele református (60%), a többi római katolikus (20%) és a görög katolikus (20%).
Szeretett falum lakóinak száma a 2001-es népszámlálás adatai szerint 1898 fő, ebből 1655 magyar nemzetiségűnek vallotta magát.
Nagybégány környéke mindig is lakott vidék volt. Hogyha visszatekintünk a történetben, akkor sok érdekes dolgot tudhatunk meg erről a faluról.
Régen Ó-Bégánynak is hívták. A XI. században a Bégányi család birtokában volt ez az Árpád-kori település. Sajnos a XIX. században a Bégányi család kihalt.
A történelem vihara nem kerülte el ezt a falut sem. 1646- ban a krónika szerint Rákóczi György birtokba foglalt 4 telket Bégányi Tamástól.
Kicsi utánajárással, de végül sikerült tisztázni, a falu neve nem csak a Bégányi család miatt lett Bégány, hanem a szláv Behan személynévből ered.
Mára már békében és összetartásban élik a mindennapjaikat a falubeliek. Hiszen az összetartás az nagyon fontos. Itt dolgos és törekvő emberek élnek, akik jobbá szeretnék tenni a közösséget. Számos példát és jó cselekedetet lehetne erre felhozni.
A Nagybégányi görög katolikus templom, immár új színekben pompázik. Csodálatos, kézzel festett ikonok a falon, elvarázsló ikonosztázióval gazdag a templom belseje. Minden vasárnap harangszó hallatszik a templom udvaról, és az ember tudja, hogy a templomban a helye. De a harangszó a szívünkben is megcsendül. Nagyon hálások lehetünk azoknak az emberekek, akik szépítik a templomot vagy imádkoznak értünk. Hiszen a templom aktívan részt vesz a közösség segítésében. Hittantermet épít, csodálatos játszótér megépítésében is részt vett. A gyerekek nagyon örültek neki. Kicsi óvodánk és iskolánk rendezvényeit is támogatja az egyház.
Szeretett falunk kulturális élete gazdag. A Nagybégányi Krisztina tánccsoport lehetősséget ad a fiatal tehetségeknek fejlődni a táncban. A legnépszerűbb a néptánc.
Gasztronómiában és vendéglátásban sem vagyunk lemaradva, hiszen a Family hotel és étterem szeretettel vár minden kedves látogatót. Ha erre jár, nézzen be az étterembe és kóstolja meg a finomabbnál-finomabb ételeket és italokat. A Kiss Virág Hotel és Panzió is szeretettel várja önt és minden látogatót .
Sokan saját vállalkozást indítottak.
Édesanyám, Gajdos Marianna a falu legjobb cukrásza. Álma hogy egyszer saját cukrászdát nyithasson. Évek óta embereket tesz boldoggá azzal amit alkot. Finom tortái és süteményei boldoggá tudják tenni az egész napjukat.
A múlt számunkra fontos. Egyfajta emlék. A községháza – egyben az orvosi rendelő – előtt található egy márvány tábla, rajta sok névvel. Milyen nevek is ezek?
Sokszor a fiatalok elmennek mellette, nem tudván milyen múltat takar ez. És hogy miért van itt?
A nevek, a II. világháború hőseinek nevei. Büszkék lehetünk rájuk.
Már 17 éve, hogy itt élek. És semmiért a világon nem hagynám itt a falut.
Mert itt születem, itt nőttem fel, itt tanultam meg járni és beszélni.
Nekem a legszebb virágok is itt nyílnak, a fű is zöldebb itt.
A nap is máshogy nyugszik és kel fel.
A mondás úgy tartja, mindenhol jó, de a legjobb otthon!
Én Nagybégányban vagyok otthon!

Gajdos Katalin

Post Author: KISZó