Hogyan vészeljük át szeretteink elvesztését?

Mindenszentekkor, halottak napján benépesülnek a temetők. Az emberek meglátogatják és rendbe teszik elhunyt hozzátartozóik sírját, virágot visznek és mécseseket gyújtanak. De vajon hogyan lehet elfogadni a tényt, hogy szerettünk végleg eltávozott közülünk? – kérdezte a KISZó Natalja Brataszjuk pszichológust.

– A halálélmény lesújt minket, megkérdőjelez mindent, amit addig magától értetődőnek tartottunk. Hogyan lehet elfogadni a veszteséget?

– Nincs rá egységes módszer, hisz a gyászt minden ember másként éli meg. Egy biztos, nem szabad úgy tenni, mintha semmi sem történt volna. Az elnyomott lelki trauma ugyanis előbb-utóbb fizikai tüneteket produkál, s elviselhetetlen teherként nem enged továbblépni. A gyász folyamata fontos, nem tekinthető gyengeségnek, képessé tesz arra, hogy el tudjunk szakadni attól, akit elveszítettünk. Úgy kell elfogadnunk szerettünk távozását, hogy közben a lehető legtöbbet őrizzük meg, és vigyük tovább az elvesztett emberi kapcsolatból. A gyászolás rendkívül fontos lelki folyamat egészségünk megóvása érdekében, gyógyít és behegeszti a sebeket.

– Mi befolyásolja a gyászt?

– Sok minden: a halottal való kapcsolat „minősége”, a gyászoló életkora, a neme, a korábbi veszteségek és azok megélése, az aktuális élethelyzet. A testhez hasonlóan a lélek működésének is vannak törvényszerűségei. A gyászfolyamat különböző fázisokra osztható. Az első időszak az elutasításról szól. A gyászoló nem veszi tudomásul a veszteséget, képtelen érzékelni azt, ami történt, rémülettől dermedt és sokkos. Ez a fázis többnyire rövid, mindössze néhány napig vagy egy-két hétig tart. Az érzelmi bénultságot követően hamar felszakadnak az indulatok, következik a gyász, a düh, a harag, a félelem és a nyugtalanság, a bűntudat. A harmadik fázist a keresés, a megtalálás és az elválás jellemzi, amikor a gyászoló már képes elfogadni a visszafordíthatatlant. Ez az időszak hetekig, olykor évekig is eltarthat.

– Hogyan segíthetünk a gyerekeknek elfogadni a halál tényét?

– Valóban nekik a legnehezebb feldolgozni az élet e természetes, mégis többnyire tabuként kezelt velejáróját. A felnőttek meseszerű vagy vallásos válaszai nem segítik őket abban, hogy túltegyék magukat szerettük elvesztésén. Meg kell tanítsuk őket arra, hogy az elhalálozás az élet természetes velejárója, a dolgok nem állandóak, a bánat érzése normális dolog. Az a jó, ha megosztjuk a gyermekkel az érzéseinket azon a szinten, amely megfelel az ő korának. Gyászreakcióit nem szabad alulértékelni, hiszen a halál feldolgozása hatással van személyiségük fejlődésére és a család további működésére is.

Magyar Tímea

Forrás:

KISZó

Post Author: KISZó