Arany és Petőfi barátságának két éve

Tóth Péter Lóránt neve ismerősen cseng vidékünkön, hiszen több alkalommal jött már Kárpátaljára előadásaival. Most ismét ide látogatott a Radnóti- és Latinovits-díjas versmondó Kálló Bélával, az Udvari Kamaraszínház előadójával, hogy közösen mutassák be a Szabadságharc című darabot. Kálló Béla Szabadkáról érkezett, ő az előadás rendezője is. Brestyánszki Boros Rozália, a Szabadkai Népszínház dramaturgja tollából származó művet első ízben láthatta a helyi közönség.

– Nagy örömmel jöttünk Nagydobronyba és elöljáróban azt kívánjuk önöknek, hogy ez a ház tíz, ötven, száz év múlva is álljon és legalább ennyien legyenek az előadásokon mindig, mint most – köszöntötte a vendégeket Tóth Péter Lóránt versvándor.

– Az előadássorozat mennyire kapcsolódik a kultúra napjához?

– Nagy öröm számunkra, hogy a Szabadságharc című előadást elhozhattuk Kárpátaljára. Négy helyszínre látogattunk el: Tiszasalamonba, Csapra, Homokra és Nagydobronyba.

Egyébként a csapi volt az egész Kárpát-medencében az ötvenedik bemutató.

Tavaly május 31-én kezdtük, akkor bejártuk a Délvidéket, Magyarország számos települését, voltunk Horvátországban, Erdélyben. Azt gondolom, most mindegyik helyszínen a kultúra napjára hangolódtak a műsor segítségével. Remélem, tudtunk segíteni ebben a rákészülésben – mondja a versvándor.

– Hogyan összegeznétek ezt a két napot?

– Mindenütt teltház volt. Azt gondolom, hogy az Ungvári járásban sikerült úgymond kicsit rászoktatni az embereket arra, hogy mozduljanak ki, jöjjenek el az előadásokra, hiszen tudom, hogy voltak már korábban is hasonló programok. Itt van ez a gyönyörű Magyar Ház Nagydobronyban vagy Csapon, a KMKSZ-székház, amit meg kell tölteni programokkal.

Hála Istennek – és nagy megtiszteltetés számunkra –, hogy a Magyar Ház első hivatalos programjaként a megnyitó után ilyen szép számban megjelentek.

Azt gondolom, hogy Arany és Petőfi figurája abszolút szerethető, és a magyar emberek emlékezetébe közkedvelt személyiségekként élnek tovább – folytatja gondolatait Tóth Péter Lóránt.

– Mi a darab üzenete?

– Az előadás készítése alatt végig az izgatott, hogy vajon ki kell-e vagy ki lehet-e mondani azt az üzenetet, amivel a néző ebből a teremből távozik. Közben arra jöttem rá, ha ki lehetne mondani, akkor hatalmas értékvesztés történne, hiszen az csupán egy vagy két mondatban fogalmazódna meg. Ez pedig ennél jóval többről szól.

Igazából, ami akkor megtörtént és ahogyan ez a darab megszólaltatta a múltat, az hihetetlenül erős áthajlásban van a mával.

Ha az emberek felismerik Arany és Petőfi barátságában a saját életüket, akkor jó dolgot csináltunk, akkor az egy jól sikerült előadás volt. Azt gondolom, az előadás indirekt üzenete, hogy kérdéseket vessen fel, találja meg a kapcsolódási pontot a mával – foglalta össze Kálló Béla.

Bara Tünde

Forrás:

KISZó

Post Author: KISZó