Bogi, a pillanatok szerelmese

„Vannak jelenségek a természet millió és millió tüneményei közt, melyek alig hogy megvillannak előttünk, máris eltűnnek anélkül, hogy ezekről biztos fogalmat szerezhettünk volna. A fényképész azonban ott áll apparátusával a jelenség és a tünemény előtt, egy kis kézmozdulat és már meglopta a természet titkát” – mondta egyszer Veress Ferenc, híres magyar fotográfus. Ezekbe az apró „titkokba” szeretett bele Kertész Boglárka is. A 18 éves kisdobronyi lány hobbija a fotózás, de szeretné, ha ennél többről szólna életében a kattintgatás.

Bogi a Kisdobronyi Középiskolából került a Nagydobronyi Református Líceumba, ahol 4 évig tanult. Az itt töltött évek alatt kezdett el érdeklődni a fotózás iránt.

– Kisiskolásként is kedvelted a művészeteket?

– Nagyon szerettem rajzolni, de soha nem gondoltam volna, hogy a fotózás is érdekelni fog. Akkoriban tanárnő szerettem volna lenni, ami még a mai napig is nagy vágyam.

– Hogyan szerettél bele a fotózásba?

– Az egész úgy kezdődött, hogy észrevettem, nagyon sok szép dolog van körülöttünk, amit nem veszünk észre, és jobban odafigyelve a természetre, elsőként ezeket az apró dolgokat kezdtem lefényképezni.

– Mikor kaptad meg az első géped?

– Nem olyan régen fotózom. Körülbelül 3 éve kezdődött az egész. Az elején telefonnal, aztán a ballagásomra a szüleimtől kaptam egy fényképezőgépet, és azóta már csak azzal. Természetesen sokkal szebb képeket tudok készíteni azzal, mint egy telefonnal. Idén szeretnék egy komolyabb készüléket vásárolni.

– Emlékszel még miről készült az első “profi” képed?

– Egy rózsa volt, ami egy régi kerítés mellett nőtt ki. Ez a kép sokatmondó számomra. Azért is kapta azt a nevet, hogy: There is hope!

– Továbbtanulás terén több szak között is vacilláltál?

– Igen. Több dolog is vonzott és választanom kellett. Ahogy már említettem, tanárnő szerettem volna lenni. Végül úgy döntöttem, hogy először elvégzek egy fotós sulit, aztán egyetemre megyek és az egyháztörténelem felé orientálódom.

– Támogatnak-e a szüleid? Ők esetleg más pályán látnának szívesebben?

– A szüleim mindenben mellettem állnak, tetszenek nekik a munkáim és örömmel tölti el őket, hogy másoknak is.

– Jelenleg még csak hobbi szinten csinálod. Vannak felkéréseid is?

– Hála Istennek már voltak felkéréseim, amiknek nagyon örültem. Először a barátaim részéről, majd egy-egy alkalomra is elhívtak. Voltam a Lendület ifjúsági találkozón, a Nagydobronyi Népművészeti Tanodában és eljegyzésen is. Ezenkívül az egyik kárpátaljai újság is publikálta munkámat.

– Melyik a kedvenc témád?

– A természet. Azon belül is a virágok. De természetesen szívesen fotózok mást is. A természetet azért emelném ki, mivel ezáltal olyan mozzanatokat tudok megörökíteni, melyek felett sokszor elsiklunk. Egy szép naplemente, egy kis virág, harmatcseppek, sárguló falevelek. Az embereknél is szeretem elkapni a pillanatot – egy őszinte mosolyt, egy boldog családi momentumot.

– Mennyire veszed komolyan a továbbtanulást, segíti-e a munkád az elméleti tudás?

– Számomra fontos volt a továbbtanulás, ezért is mentem el Budapestre tanulni. Itthon, Kárpátalján nem találtam fotográfus és fotótermék-kereskedő szakot. A budapesti iskolát viszont többen is ajánlották. Tehát messzebbre kellett mennem. Elméleti tudás nélkül nem menne a fotózás. Számos dolgot kell tudni ahhoz, hogy az ember képei is szépek legyenek. Például a gépbeállítás, a fénymérés stb. Mind-mind elsajátíthatom ezen a szakon.

– Milyen célkitűzéseid vannak a jövőre nézve?

– Elsősorban a tanulmányaimat akarom befejezni, hogy hivatásos fotós lehessek. Ezenkívül megpróbálkoznék az egyetemmel is, illetve szeretnék fotóstúdiót nyitni Budapesten.

Bara Tünde

Forrás:

KISZó

Post Author: KISZó