Ne kételkedj, kérdezz!

A Kárpáti Igaz Szó Hitélet rovatában ezentúl bárki felteheti a vallással, Bibliával kapcsolatos kérdéseit. Az email címünkre ([email protected]) vagy postán (88000 Ungvár, Főposta Pf.: 34/) eljuttatott kérdéseket mi továbbítjuk azon felekezet papjához, akitől választ szeretne kapni (református, görög vagy római katolikus). Minden esetben számíthatnak a diszkrécióra, igény szerint csupán az életkort vagy a lakhelyet tüntetjük fel, név nélkül.

Első kérdésünket egy 24 éves hölgyolvasónk küldte:

A Biblia azt írja: Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad, csak ne váljak semminek rabjává. Hogyan kell ezt értelmezni? Kérem, magyarázzák el, hol van az a határ, amikor még nem leszünk valaminek a rabjai? Vagy esetleg jobb nem belekezdeni olyan dolgokba, amelyek csábítók?

Lődár Jenő atya, a kárpátaljai Görög Katolikus Ifjúsági Szervezet elnöke:

A határt mindenkinek saját magának kell meghúzni. Néhány elv, ami alapján megtalálhatjuk ezt a határt:

– Okozok-e vele kárt?

Saját magam és mások testi-lelki életére milyen hatással van? A klasszikus káros szenvedélyek mellett itt meg lehet említeni azokat a szenvedélyeket is, amelyek a mértéktelenség miatt komoly hatással vannak az életünkre.

Például: amikor a munka és a siker oltárán feláldozom az emberi kapcsolataimat, nem tudok jó férj, apa, barát lenni.

– Amikor elhanyagolom kötelezettségeimet.

Például: a munkahelyemen, iskolámban a feladataim helyett különböző játékokat játszom vagy közösségi oldalakon ragadok, s ezzel elhanyagolom a teendőimet.

– Be tudom-e illeszteni a csábító dolgokat az értékrendembe?

A csábító dolgok nem mindig rosszak. Sőt, a legfontosabb értékeink mindig csábítóak. Nem is tudnánk máshogy családot alapítani, csak úgy, ha találkozunk valakivel, aki annyira csábító, hogy el tudjuk kötelezni magunkat mellette.

A hivatás is úgy születik, hogy szerelmesek leszünk egy feladatba, amiért évek hosszú során kitartóan és szorgalmasan tudunk küzdeni.

A csábító dolgok ugyanakkor rombolóak is tudnak lenni, amikor helytelen az értékrendünk. A vágyaink folyamatosan ütköznek. Az egyik vágyunk kioltja a másikat. Nem tudjuk egyszerre mindet kielégíteni. Például: nem tudok egyszerre előre haladni a hivatásomban, tanulmányaimban, és ugyanakkor reggeltől estig gondtalanul elmerülni az élet örömeiben.

Valamit fel kell áldoznom, de nem mindegy, hogy mit.

Itt fontos, hogy helyén legyen a fejem és a szívem.
Az értékrendünk a világszemléletünktől függ. Milyen választ adok a legfontosabb kérdésekre? Mit gondolok Istenről, mit gondolok a családról, mit gondolok az anyagi jólétről stb.?

Egy biztos, ezekre mihamarabb kell hogy válaszoljak! Mindent nem kaphatok meg, ezért törekednem kell arra, hogy a legfontosabbat el ne mulasszam. Hogy mi az, az a válaszaimtól is függ.

Forrás:

KISZó

Post Author: KISZó