KISZó-kérdés: menni vagy maradni?

Rohamléptekben fogy a magyar Kárpátalján. A Szovjetunió felbomlása óta a helyi magyarságon több alkalommal is végigsöpört a gazdaságilag motivált kitelepedési, kivándorlási hullám. Az egyszerűsített honosítás 2011-es bevezetése, valamint az Ukrajnában az utóbbi 4-5 évben lezajló események újabb migrációhullámot, sőt inkább, cunamit indított vidékünkön. A gazdasági tényező mellett, a több alkalommal meghirdetett katonai mozgósítás, a kárpátaljai magyar iskolarendszert ért övön aluli ütés, a listázások és a magyarellenes provokációk mind-mind hozzájárultak a szülőföld elhagyásához.

A Momentum Doctorandus, az MTA Földrajztudományi Intézete, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola és a Nemzetpolitikai Kutatóintézet részvételével összeállított és tavaly nyáron publikált kutatás arra az eredményre jutott, hogy 2001 óta mintegy 21 ezer fővel csökkent a kárpátaljai magyarok száma. Így a régióban ma – a sokat emlegetett 152 ezer helyett – körülbelül 131 ezren lehetnek. A 2010–14-es időszakban évente átlagosan 430–440 magyar települt külföldre, a kitelepülő kárpátaljai magyarok száma 2015–16-ban megugrott, elérve az évi 1250–1300 főt. E heti kérdésünk is ehhez kapcsolódott.

Arra voltunk kíváncsiak, hol tart most ez a folyamat, ezért azt kérdeztük a Facebook-felhasználóktól, hogy tervezik-e a közeljövőben elhagyni Kárpátalját?

A korábbiakhoz hasonlóan most is egy héten keresztül a KISZó Facebook-oldalán igennel vagy nemmel lehetett válaszolni a feltett kérdésre. A voksolás csütörtök délután zárult le, a nem reprezentatív felmérésben százhatvannégyen mondták el a véleményüket. A válaszadók többsége, 64 százaléka a maradás mellett tette le a voksát, 36 százalék, vagyis 59-en azt tervezik, hogy a közeljövőben elhagyják szülőföldjüket.

Azt hinné az ember, aki akart, az az elmúlt években már kitelepült, de a felmérésből az szűrhető le, hogy még messze nem ért véget a kivándorlási hullám,

még mindig jócskán akadnak olyanok, akik most tervezik ezt meglépni.

A felmérés eredményét rendhagyó módon ezúttal nem egy szakértővel elemeztük, hanem négy magyarlakta település polgármesterét kérdeztük meg, hogy falujukban, városukban milyenek ezen a téren a tendenciák és tapasztalatok. Statisztikát erről sehol nem vezetnek, csupán becsült adatokra támaszkodnak.

Popka János, Nagydobrony első embere lapunknak elmondta, hogy bár a számok mást mutatnak, náluk nincs szó tömeges át- vagy kitelepülésről, viszont az tény, hogy rengetegen dolgoznak külföldön.

– Az utóbbi években nagyjából 10-15 család költözött ki, de ők sem iratkoztak ki, vagyis itt van az állandó lakcímük – mondta Kárpátalja legnagyobb magyarlakta községének polgármestere. – Sokan hosszabb-rövidebb ideig külföldön vállalnak főleg szezonális munkát, majd hónapokra hazatérnek. A utóbbi időben mintha megtorpant volna ez a folyamat, ugyanis idehaza munkaerő hiány van. Az építőiparban dolgozó nagydobronyi szakemberek majdhogynem ugyanannyit megkeresnek itt, mint külföldön. Ungváron rengeteg az építkezés, így nagy igény, van a munkaerőre Nagydobronyra nem jellemző a kivándorlás, sőt volt, aki évek után visszatért szülőföldjére.

Más a helyzet a munkácsi járási Szernyén. Három-négy éve volt egy ehhez kapcsolódó riportunk innen. Szernyén a nők nadrágot húztak címmel. Az írás arról szólt, hogy az erősebbik nem képviselői, a családfenntartók külföldön dolgoznak, így megnőtt a nők családon belüli szerepvállalása, a helyi gyerekeknek Skype-apukáik lettek.

Zsidik Sándor polgármester akkor azt nyilatkozta lapunknak, hogy becslései szerint a két községből – Barkaszóról és Szernyéről – több mint félezren, a teljes lakosság 10–15, a férfiak 20–25 százaléka dolgozik a határon túl.

(2001-ben a népszámlálási adatok alapján a két település együttes lélekszáma 4200 fő volt – a szerző.) A falu bírója ezt most is megerősítette lapunknak, a munkavállalási célú migráció miatt gyakorlatilag kiürült a két falu, minden portáról legalább egy ember külföldön keresi a kenyeret, ami félezer lakost jelent. A bizonytalanság űz nagyon sokakat külföldre. Vannak kitelepülők is, de ezeknek a száma elenyésző.

– Beregszász közössége nagyon rosszul éli meg az adott gazdasági helyzetet. Az emberek nem saját maguk ellenségei, mindenki szeretne méltó fizetést és bért kapni, ezért ezeket a változásokat nem lehet befolyásolni. Becsléseink szerint megközelítőleg 4-5 ezer helyi lakos dolgozik külföldön. Sok cég olyan feltételeket biztosít, amely lehetőséget ad a családegyesítésre, ami még inkább „tizedeli” a beregszászi magyarságot.

A munkaerőpiac, amely elsősorban a szakképzett munkaerő számára nyújtott vonzó lehetőséget, leginkább fiatalok és középkorúak nagy létszámban történő kiáramlását segítette elő – ezt már Babják Zoltán Beregszász polgármestere mondta.

Tóth Bálint, Tiszapéterfalva polgármestere is hasonlókat mondott, a többség dolgozni megy külföldre, kisebb számban vannak, akik kitelepülnek.

Az önkormányzathoz tartozó Tiszabökény, Tiszapéterfalva és Forgolány lakosságának 30 százaléka külföldön dolgozik, 10 százalék ingázik, vannak, akik kint is maradnak.

Korábban a mozgósítás, mostanság a gazdasági helyzet a leggyakoribb ok, amiért külföldre mennek az ugocsaiak.
– Egyik viszi a másikat, amikor valaki hazajön, legközelebb visz magával legalább 1-2 embert, rokont, cimborát, barátot vagy barátnőt – mondta Tóth Bálint. – A többség csak három hónapot tölt kint, de olyan is előfordul, hogy valaki fél évre „kitelepül”.

E heti kérdésünk így hangzik: Ön szerint ér-e több ezer eurót egy ukrán rendszám? A téma aktualitását az adja, hogy most zárul a külföldi rendszámú autók kedvezményes levámolása. Idővonalunkon már lehet szavazni!

Szabó Sándor

Forrás:

KISZó

Post Author: KISZó