Kárpátaljai paródia Porosenko-módra

Köznevetség tárgya, amit az ukrán elnök(kel) művel(nek) mai, pénteki kárpátaljai látogatása során.

Petro Porosenko avatja az új, Ungvár–Kijev repülőjáratot. A gép, mint egy iránytaxi, útközben Lembergben is megáll, az ukrán fővárosig a jegy akár száz euróba is belefájhat, miközben ennyiért Európa szinte összes fővárosába el lehet jutni mondjuk Budapestről vagy Pozsonyból. Már ez is egy vicc…

A több millió hrivnyás évi támogatás ellenére évek óta működésképtelen ungvári reptérről helikopterekkel viszik őt és kíséretét a Huszt melletti Vörös Mezőre, ahol az alig egy napig létező, senki által el nem ismert Kárpát-Ukrajna nevű formáció létrejöttének 80-ik évfordulóját fogják ünnepelni. Pedig mehetett volna mondjuk azokkal a buszokkal, melyeket szovjet mintára, parancsszóra indítottak a megyeháza mellől, összetrombitálva az állami szektorban dolgozókat. Ilyen buszokkal nemcsak Ungvárról, hanem a megye valamennyi pontjáról viszik oda a közalkalmazottakat. Akaratuk ellenére, az ukrajnai szabadság jegyében. Ez is vicces, nemde?!

Az államfő igazán felszállhatna az egyik járműre, hogy ne csak madártávlatból, hanem négy keréken tapasztalná meg, milyen tengelytörő utakon kénytelenek zötykölődni kedves honfitársai, akiktől balga módon azt várja el, hogy ismét megválasszák államelnöknek… Ha kocsival menne, azt is láthatná, hogy Nagyszőlősön a kátyúkba ültetett virágokkal várják őt
Az pedig már nem is a vicc, hanem egyenesen tragikomédia, hogy azokon a szakaszokon, ahol mégiscsak autóval szállítják az ország első emberét, Patyomkin-módszerrel tüntették el a kátyúkat, mocskot és szemetet az út mentén. És volt pofájuk az uraknak – már elnézést a kifejezésért! –, hogy az útmenti szemételtakarításhoz iskolásokat is kivezényeljenek…

Majd elfelejtettem, az államfőt elkísérte vidékünkre a first lady, Marina Porosenko is, aki ellátogat a szolyvai gyermekotthonba is. Kíváncsian várom, mivel érkezik, mit hoz ajándékba? Merthogy amikor ott legutóbb, nem is olyan régen, magyar küldöttség járt, egy vadonatúj kisbuszt ajándékoztak a kicsik számára és nagyszabású infrastrukturális fejlesztéshez nyújtottak anyagi támogatást. Remélhetőleg Porosenkóné látogatása is minimum hasonló haszonnal jár…

Aztán, ha mindezen túl lesz az ország még regnáló vezére, irány vissza Ungvár, ahol épp a Petőfi téren jutott eszébe választási nagygyűlést tartani. Nyilván, ezt azért nem ő találta ki személyesen, hanem az itteni emberei. Ők viszont szégyellhetik magukat… Hogy éppen oda és akkor viszik a kampánygyűlést, ahol és amikor az elmúlt harminc évben mindig a helyi magyar közösség hajt fejet az 1848/1849-es szabadságharc és forradalom nemzeti hősei emlékének adózva, és ahol megkoszorúzzuk Petőfi Sándor szobrát. Most először – Porosenko miatt! – ezt nem tehetjük meg, de hogy valami jót is keressünk a szomorúságban, 1944 után ismét magyar területen zajlik majd a megemlékezés, jelesül, az ungvári magyar főkonzulátus területén. Azt, hogy nem a megszokott helyszínen és módon hajthatunk fejet a márciusi ifjak emléke előtt, úgy hiszem, soha nem felejtjük el a kedves elnöknek…

Ugyanakkor, amíg az ő választási nagygyűlésére közigazgatási terrorral, lasszóval kell odahajtani az embereket, addig a március 15-i nemzeti főhajtásra mi, magyarok, önként, büszke magyarsággal, felemelt fejjel megyünk! De ők ezt úgysem érthetik…

Dunda György

Forrás:

KISZó/Fotók:Mukachevo.net

Post Author: KISZó