Blanár Norbert: „…kihoz a sodromból, ha nem az enyém az utolsó szó…”

Nagydumás, vicces, mindenkivel megtalálja a közös hangot. Éles a nyelve, ő viszont fel sem veszi a sértegetést. Kissé nagyképű, de helyén a szíve. Úgy érzi, itthon a helye, a szülőföldjéhez köti minden, most már a menyasszonya is. A Kárpáti Igaz Szó Kulcslyuk rovatának vendége Blanár Norbert, a Tiszaújlaki 2. Sz. Széchenyi István Középiskola magyar nyelv- és irodalomtanára.

– Nem tipikus kisfiú volt.

– Két nővérem van, ez rányomta bélyegét a gyerekkoromra. Állandóan Barbie-babáztunk. Kisautós korszakom nem is volt. Ez meglátszott a későbbiekben is.

– Kétszer futott neki az egyetemi felvételinek.

– A Tiszaújhelyi Általános Iskolában kitűnő tanuló voltam. Mindenben részt vettem. Megrögzött házifeladat íróként addig nem mentem ki játszani, amíg be nem fejeztem a leckét. Ez úgy a 7. osztály után lassan megváltozott, előtérbe került a foci… A Karácsfalvai Sztojka Sándor Görög Katolikus Líceumban érettségiztem. A mi osztályunk volt az első kibocsátás. Sokat adott nekem ez az intézmény, ott döntöttem el, hogy egyetemre megyek. Építészmérnöknek készültem, de nem vettek fel. Jobb is, mert előbb-utóbb rájöttem volna, hogy pályát tévesztettem. A matek nem az erősségem, nekem inkább a szövegelés megy. A következő évben a testnevelés és a magyar filológiára felvételiztem. Mindkettőre bejutottam, de végül is a magyar nyelv és irodalom szakot választottam, mivel az anyanyelvemen szerettem volna továbbtanulni. Két évet húztam le nappalin, majd fél évre átmentem levelezőire, végül otthagytam. Úgy gondoltam, ideje pénzt keresnem, és ezt egyetem közben nem tudom megtenni. Akkor még nem nőtt be a fejem lágya. Nekivágtam a világnak. Eltelt öt év, és beláttam, szükségem van egy felsőfokú végzettségre, hiszen tudnék mit kezdeni vele. Rájöttem, ha egyszer már elkezdtem az egyetemet, be is kell fejeznem. Nos, sikerült, a múlt hónapban kaptam meg a magiszteri diplomámat.

– Az alapképzés elvégzése után munkába állt.

– Igen. 2017 szeptemberében kezdtem magyar nyelvet és irodalmat oktatni a Tiszaújlaki 2. Sz. Széchenyi István Középiskolában.

– Az iskolába sok roma gyerek jár. Könnyen szót ért velük. Hogyan?

– Úgy gondolom, a tanárnak az a feladata, hogy mindenkivel megtalálja a közös hangot. Jó kommunikációs készséggel rendelkezem. Megértő vagyok, és tudok a gyerekek nyelvén beszélni. Nem kell velük kiabálni, néha egy szép szó sokkal többet ér, mint a vasfegyelem. A szigor nem mindig célravezető. Úgy vettem észre, ha egy kicsit megnyílok, akkor ők is megbíznak bennem. De fontos, hogy ne lépjük túl a határt.

– Osztályfőnök is. Milyen nevelési módszerre esküszik?

– A hatodikosokért felelek. Ez a beosztás felelősséggel jár. Mindennel engem keresnek, de igyekszem jó osztályfőnök lenni. Az enyéim elég bátortalanok és szelídek. Állandóan motiválom őket. Viszont amikor arra van szükségük, csak meghallgatom azt, ami kikívánkozik belőlük. Igyekszem példát mutatni, és úgy érzem, szeretnek.

– Mi másra van ideje a munka mellett?

– Nagyon sok időt elvesz a gyümölcsösöm. Szeretek a szabadban lenni, ha úgy adódik, sportolok is. Focizni is járunk a fiúkkal.

– Jó emberismerőnek tartja magát?

– Igen. Néhány beszélgetés után képes vagyok megállapítani, milyen jellemű az illető. Viszont azt mondják, kicsit naivan állok az emberekhez. Ennek ellenére, ha csalódás ér, nem veszem a szívemre, nem vagyok érzelgős, egyszerűen elengedem…

– Mi az, amire az elmúlt öt évben megtanította az élet?

– Arra, hogy soha ne adjam fel a céljaimat. Lássuk be, öt évvel ezelőtt nem hittem volna, hogy diplomát szerzek, azt meg végképp nem, hogy tanár leszek.

– Mi tartja a szülőföldjén?

– Azt vallom: itt születtünk, itt kell élnünk. Ide köt minden, a család, a barátok, a kedvesem. Mindenkinek adott, hogy itthon is tudjon érvényesülni. Kérdés, ki hogyan él a lehetőségeivel. Külföldre menni könnyű, itthon maradni olykor nehéz. Úgy gondolom, fontos, hogy megmaradjunk a szülőföldünkön magyarnak. Nem mehet el innen mindenki.

– Van kedvenc mondása?

– Igen, így hangzik: A nagy emberek eszmékről beszélnek, az átlagemberek dolgokról, a kis emberek pedig másokról. Ezzel teljesen egyetértek.

– Könnyen felkapja a vizet?

– Nyugodt természetű vagyok. Viszont az kihoz a sodromból, ha nem az enyém az utolsó szó, és nem úgy van valami, ahogy én akarom.

– Szókimondó vagy visszahúzódó?

– Előbbi. Úgy a magánéletben mint a munkahelyemen. De talán a szeretteimmel szemben jobban visszafogom magam, tudom, mikor kell hallgatni a családi béke megőrzése érdekében.

– Alkalmazkodó?

– Igen. Ezt az is bizonyítja, hogy sok helyen megálltam már a helyem.

– Kevesen tudják, hogy tetoválása is van. Mit „rejteget” még?

– Van egy tetkó a karomon, egy idézet, de a szövege nem publikus. A többi titkomat is inkább megtartom magamnak.

– Az viszont nem titok, hogy újdonsült vőlegény. Milyen céljai vannak a jövőre nézve?

– Az idén kértem meg a barátnőm kezét, most esküvőlázban égünk. A családalapítás és a gyermekvállalás áll az első helyen. Igyekszem majd fejlődni a szakmámban is, lehetőleg itt, Kárpátalján.

Simon Rita

Forrás:

KISZó

Post Author: KISZó