Nagyszőlős hódította el a Téli Kupát

Elképesztő izgalmakat hozott a Megyei Téli Kupa döntője. Az elmúlt hétvégén a Szerednyei Stadionban lejátszott összecsapáson a kiegyenlített, gól nélküli első félidő után a második játékrészben az Ungvári FC szerzett vezetést, ám a Nagyszőlősi FC egyenlített és a büntetőpárbajban legyőzte a megyeszékhely csapatát. Ez elvitathatatlanul óriási pofon az országos amatőr ligában pallérozódó és profi jövőt szövögető ungvári klub számára.

Tavaly a Minaji FC nyerte a szezonindító sorozatot, ám mint ismert, a klub azóta osztályt váltott, magasabb szintre lépett és az ukrán harmadosztályban vitézkedik. A döntőbe jutott csapatok közül a nagyszőlősiek a 2017-es, míg az ungváriak egy évvel korábban a 2016-os kiírásban diadalmaskodtak. A téli szünetben mindkét gárdánál komoly játékosmozgás volt. Jelentősen erősített a megyeszékhely csapata, hisz köztudott, hogy az ukrán harmadosztályt célozták meg. A pénzügyeket és a játékoskeretet tekintve is szerényebb címvédőt több rutinos játékos is elhagyta, köztük Pukánics Adrián, aki Ungvárra igazolt. Így a mérkőzés előtt az erőviszonyokat mérlegelve az ungváriak tűntek esélyesebbeknek, ugyanakkor az is borítékolható volt, hogy a nagyszőlősiek nem feltartott kézzel érkeznek majd a pályára.

A szerednyei stadion műfüves pályáján igazi futballidőben rendezték meg a vasárnapról az elnökválasztás miatt szombatra kitűzött finálét. Ami az előzményeket illeti, az Ungvári FC az elődöntőben gólzáporos mérkőzésen 6–0-ra verte a Rahói Kárpátit, míg az ugocsaiak az Irhóci FC 1–0-ás legyőzésével kerültek a döntőbe. Rendhagyó módon a megyei labdarúgó szövetség a vesztes csapatoknak felajánlotta, hogy mérkőzzenek meg a bronzéremért a döntő előtt. Ebbe a két gárda bele is ment, ám a kisdöntő végül elmaradt. A Rahói Kárpáti, arra hivatkozva, hogy sok a sérült játékosa, visszatáncolt. Így az ökölvívásban ismert, úgynevezett felvezető mérkőzés elmaradt, rögtön a főmeccset rendezték.

Az ungváriaknál visszatért sérüléséből a első számú hálóőr, Valentin Szljuszar, az ugocsaiak edzője viszont nem változtatott az elődöntőben már bevált keretén. Rögtön az első perctől egymásnak esett a két csapat. Először az ungváriak előtt adódott ígéretes lehetőség, Ivan Ruszin fejjel és lábbal is próbálkozott, a védőknek kellett blokkolniuk. A félidő közepére mindkét oldalon alábbhagyott a kezdeti lendület, a Szevljus ugyan többet birtokolta a labdát, de főként mezőnyjáték folyt a pályán. A szünetig kisebb lehetőségek mindkét oldalon adódtak, de komoly helyzetek nem, így a várakozásokhoz képest sokkal eseménytelenebb volt a találkozó. Leszámítva egy-két vélelmezhető bírói döntést, ami az ungváriaknak kedvezett.

Az elsőhöz hasonlóan a második játékrészt is Pukánicsék kezdték aktívabban.

Egy szögletet követően az 58. percben vezetést is szereztek, Vadim Szelescsuk egy méterről pofozta a labdát a kapuba (1–0). A vezetés megszerzése után az ungváriak védekezésre rendezkedtek be, kontrákra építve. Ám ez a taktika megbosszulta magát, ugyanis a 87. percben Mihajlo Repljuk becselezte magát a tizenhatoson belülre, ahol sikerült kapura lőnie, a labda az egyik védő kezén akad el. A játékvezető tétovázás nélkül a tizenegyespontra mutatott, Mihajlo Csedrik higgadtan értékesítette a büntetőt (1–1). Újabb gól már nem esett. Jöhettek a tizenegyesek. Az ugocsaiak fejben összeszedettebbek és higgadtabbak voltak, végül 5–3-ra megnyerték a büntetőpárbajt, így hátrányból felállva ismét elhódították a Téli Kupát, Miroszlav Babjak csapata hagyta kiénekelni a szájából a sajtot.

A díjátadó ceremónián a kupát, valamint az első és második helyezettnek járó érmeket Ivan Duran, a Kárpátaljai Megyei Labdarúgó Szövetség elnöke adta át, továbbá Ivan Kacsur alelnök is díjazott. A szezonindító sorozat gólkirályi címét Mihajlo Csedrik nyerte el, a találkozó legjobbjának járó elismerést Roman Mikolisin (Nagyszőlősi FC) és Vadim Szelescsuk (Ungvári FC) vehette át. Az ugocsaiak az őket elkísérő keménymaggal együtt ünnepelték idei első sikerüket, az ungvári játékosok csalódottan, fejüket lehorgasztva hagyták el a pályát.

Forrás:

KISZó/Szabó Sándor

Post Author: KISZó