A gyémántlakodalom várományosa

Bolyog Károly kivételesen szerencsés nap alatt született: Fortuna immár harmadik alkalommal fogadta kegyeibe nyereményjátékunkon. Ezúttal felesége, Piroska utazott fel Beregrákosról szerkesztőségünkbe, hogy átvegye az EKO ajándékcsomagot. A fiúunokájának felesége kísérte el, akivel egy portán élnek.

– Az egész életünket Beregrákoson éltük le és a kolhozban dolgoztunk az urammal – meséli a 84 éves asszony, aki két évvel fiatalabb a párjánál. – Mióta együtt vagyunk, és ennek most már ötvenkilenc esztendeje, folyamatosan járattuk a lapot, mert szeretjük. Az uram megtalál benne mindent, ami csak érdekli. Én legelőször a recepteket nézem át, aztán keresem az öregeket. Szeretek a miénkhez hasonló sorsú, háborút átélt, kisnyugdíjas sorstársainkról olvasni.

A jövőre gyémántlakodalmát ülő házaspár sok mindent megélt. Károly szülők nélkül, árván nőtt fel.

Ötéves volt, amikor elhunyt az édesanyja. Az édesapja kis idő múlva újranősült, született egy féltestvére. Csakhogy az apját elhurcolták a málenykij robotra, ahonnan soha nem tért vissza. Károly tizenegy évesen magára maradt.

– 1959-ben kerültünk össze. Nem sok mindenünk volt, egy rossz kis ház állt az udvaron. Még kút sem volt Károly portáján, amikor odaköltöztem hozzá. Azok az idők voltak a legnehezebbek, míg talpra álltunk. Az 1960-as években nagyon elszegényedett a kolhoz is, húsz kopejka napibért fizettek nekünk. Mire volt az elég?! Arról nem beszélve, hogy semmit nem lehetett venni, se ruhaneműt, se lábbelit. Aztán, ahogy dolgozgattunk – én főleg a dohányba jártam – lassan, csendesen gyarapodtunk.

Csak az a baj, hogy a sokévtizedes munka lesújtott bennünket, mindenünk fáj, nehezen járunk – gondol vissza a régmúltra Piroska, aki párjával két leánygyermeket nevelt fel.

Idősebbik lányuk három, a kisebbik két unokával ajándékozta meg őket. De a hat dédunoka – öt fiú és egy kislány – is sok örömöt szerez a hajlott korú embereknek. Hálát adnak a jó Istennek, hogy idős korukra nem maradtak egyedül, van, aki gondoskodjon róluk.

Piroska és Károly még amennyire erejéből telik, gondozgatja a kertet. Jól jön a konyhában a zöldség, a krumpli, a paszuly. De sertést már nem tartanak, csak néhány aprójószágot. A templomba sem járnak Károly fájós lába miatt, de a református tiszteletes hazahozza nekik az úrvacsorát.

Piroska is bottal közlekedik, neki a cukorbetegsége és az epekövek okoznak kellemetlen pillanatokat.

– Műteni kellene, de nem merem vállalni az operációt, így marad a diéta – mondja beletörődve, hisz az ő korában, mondja belátással, ez már megszokott…

Magyar Tímea

Forrás:

KISZó

Post Author: KISZó