Földink a fővárosban

Előző sorozatunkban bemutattuk a Kárpátaljára érkezett Petőfi-ösztöndíjasokat. Legutóbb azokat ismerhették meg, akik innen mentek el más határon túli területre. Vidékünk egyik szülöttje pedig a Kőrösi Csoma Sándor Program keretében áll helyt a nagyvilágban.

Bence Vivien otthonosan mozog Kijevben. Programokat szervez, oktat a hétvégi magyar iskolában. A Magyarok Kijevi Egyesületének bázisán hozzálátott a felnőttképzés beindításához. A program keretében Kárpátalja és a diaszpórában élő magyarság kapcsolatát szeretné szorosabbra fűzni.

– Korán kezdted a kapcsolatépítést.

– Az Ungvári Nemzeti Egyetem magyar karára felvételiztem. 2014-ben csatlakoztam a Kárpátaljai Magyar Diákok és Fiatal Kutatók Szövetségéhez. Főként a rendezvényeken fotóztam. Akkor az volt a hobbim is – kezdi beszélgetésünket a borzsovai lány. – Sok helyen megfordultunk, egyre jobban belejöttem a szervezésbe, élveztem, hogy jövünk-megyünk, sok új emberrel ismerkedem meg.

Egyre több feladatot bíztak rám, a vége felé már szinte minden rendezvényen én képviseltem a szervezetet.

Minden alkalmon szereztem új barátokat. Magyarországi részképzésekre jártam, nyári egyetemeken vettem részt, ahol újabb ismeretségekre tettem szert. Akkoriban kevés hallgató volt, nagyon nehézkesen szerveztük a rendezvényeket. Még diszkóba sem igazán akadt, aki eljöjjön, nemhogy egy kulturális eseményre. De ezt is megoldottuk, ezáltal is fejlődtem. Nekem sosem okozott gondot, ha be kellett áldozni a hétvégémet, vagy el kellett utazni valahová.

– Huszonkét évesen te vagy a legfiatalabb a programban.

– Igen. Egy ösztöndíjasként tevékenykedő lány mesélt a KCSP-ről. Miután megosztotta velem az élményeit, rögtön megfogott, tudtam, én ezt akarom csinálni. Egy évig csak ez járt a fejemben, úgy éreztem, más opció szóba sem jöhet. Iszonyatosan boldog voltam, amikor értesítettek, hogy ösztöndíjas lehetek.

A hétvégi magyar iskolába örömmel járnak a gyerekek

Képes vagyok együtt dolgozni a fiatalokkal, ezért gondoltam azt, hogy menne máshol is.

Az egyetem mellett folyamatosan dolgoztam, nyelvtanítással is foglalkoztam. Másfél évig magyar nyelvet oktattam ovisoknak. Ez jó gyakorlat volt, ami most is sokat segít.

– Az első kilenc hónapod végén jársz. Maradnál még?

– Újra beadtam a pályázatot, remélem, folytathatom a munkát. Szívesen maradnék. Sajnálnám, ha nem sikerülne, mivel úgy érzem, még sok minden van előttem, és ha már elkezdtem valamit, azt szeretném is befejezni. Erre a következő időszak kitűnő lehetőség lenne. Az első hónapok azzal teltek, hogy felmértem a terepet, megismerkedtem az itteniekkel, beilleszkedtem, megnéztem mire van szüksége a közösségnek, aztán igyekeztem kielégíteni az igényeket. A fiatalok nem igazán tudtak a pályázati lehetőségekről, én e hiányosság bepótolásában segítek nekik. Eredménynek mondható az is, hogy nyáron a Rákóczi Szövetség táborába tizenhárom kijevi gyerek utazhat.

– Hiánypótló feladatot végzel, nem beszélve arról, hogy te vagy az első ösztöndíjas a Magyarok Kijevi Egyesületénél.

– Azt mondják, színt hoztam a Magyar Házba. Igyekszem mindenbe bevonni a fiatalokat. Kihívás volt aktivizálni őket. Örömmel tölt el, hogy sikerült több olyan programot szerveznem, amilyen eddig még nem volt. A hétvégi magyar iskolát is átszerveztem kicsit.

Szombatonként majdnem egy teljes napot töltök a gyerekekkel.

Az alkalmat játékkal kezdjük, miután elmennek a kicsik, a nagyobbacskákkal belevágunk a komolyabb tanulásba. Fontos, hogy mindenkire odafigyeljek, és szórakoztatóvá tegyem az órát, mert máskülönben hamar megunják. Most már, hogy egymást is megismerték, sokkal nagyobb kedvvel jönnek. A Magyarok kijevi vakációja elnevezésű összejövetelt szeretnénk rendszeressé tenni, annak nagy sikere volt. Emellett felnőttképzést is vezetek, amit nagyon élvezek. Több mint háromszázötven embert számlál az egyesület, de szinte minden héten találkozunk új arccal.

Azon vagyok, hogy Kárpátalja és Kijev kapcsolatát minél szorosabbra fűzzem.

Úgy hiszem, a legtesthezállóbb feladatot kaptam és a legjobb helyre kerültem, mert sehol máshol nem tudtam volna ennyit segíteni, mint itt.

– Milyen erősségeid vannak?

– Sikerült közösséget formálnom. A gyerekek között is igazi barátságok alakultak. Nem úgy jönnek ide, mint kötelező tanórára, hanem mint olyan helyre, ahol jól érzik magukat, és örülnek a találkozásnak.

Petneházy Gyulával, az egyesület elnökével, egyben mentorommal, nagyon jól összedolgozunk.

Szeretnék még egy olyan kirándulást szervezni a fővárosban, mely keretében elviszem a gyerekeket azokra a helyekre, ahol a magyarok jártak, illetve amelyek magyar vonatkozásúak. Gyakran rendezünk filmklubokat, a következő alkalommal magyarságismereti kvízre kerítünk sort. Élvezem, hogy folyamatosan akadnak feladataim és értékelik azt, amit csinálok. A gyerekek is szeretnek, én is őket. Mindig történik valami, ami feldob. Egyre jobban sikerül beosztani az időmet, fejlődött a kommunikációs készségem, sokkal nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb vagyok.

Simon Rita

Mi az a KCSP?
A Petőfi Sándor Programmal párhuzamosan zajlik a Kőrösi Csoma Sándor Program (KCSP) is. A Nemzetpolitikai Államtitkárság kezdeményezéseként immáron hatodik alkalommal valósul meg a KCSP, melynek célja a diaszpóra magyarságának megszólítása, valamint a diaszpóra közösségi és kulturális életének megszervezése, a magyar nyelvismeret fejlesztése és szinten tartása az ösztöndíjasok segítségével. A program során első alkalommal több mint száz fiatalt küldenek ki az érintett 25 országba, köztük Ukrajnába is.

Forrás:

KISZó/Szepesi Áron felvételei

Post Author: KISZó