Barkaszóban bevált

Nem egyházi, és nem is roma iskola. Az intézményben mégis többségben vannak a cigány nemzetiségűek, és az oktatást a vallásos neveléssel ötvözik. A Barkaszói Középiskolának biztosan mindenki a csodájára járna, ha nem lenne olyan nehezen megközelíthető helyen.

Az iskolának négyszázötven tanulója van, több mint a fele roma nemzetiségű. Ez az arány jellemzi a falu lakosságát is. A tábor területén működő suliban csupán az elemi osztályok elvégzésére van lehetőség, aztán irány a falu középiskolája.

Eddig még nem mondtunk semmi meglepőt, más iskolákban is előfordul a nagyszámú roma közösség, és egyházi líceumaink is vannak.

A furcsa az, hogy a rakoncátlan gyerekekből néhány év alatt tisztességes fiatal felnőtteket nevelnek az ige segítségével.

Amikor megérkezünk, az udvaron birkóznak a gyerekek, ám amint észrevesznek, illedelmesen köszönnek. Az igazgatót pedig hangos „áldás békességgel” üdvözlik. Majoros Bélát őszinte szeretet és tisztelet övezi a gyerekek körében.

– Tizennégy éve vezetem az intézményt – kezdi beszélgetésünket Béla. – A hitbéli nevelést tartjuk a legcélravezetőbbnek, vezérigénk a János 3,16: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”, a bibliai igerész a főbejárat melletti falon is olvasható. Minden reggelt áhítattal kezdünk, étkezés előtt és után asztali áldást mondunk.

Látjuk ennek az eredményét, az évek során rengeteget változtak a diákok, sokkal rendesebbek és tisztelettudóbbak. Istené ezért a dicsőség.

Nincs könnyű dolga a negyvenöt fős kollektívának. A faluban sokakat a nagymama nevel, mivel a szülők külföldön dolgoznak. A felsőbb osztályokba nem épp kitűnő tanulók érkeznek. A romák közül sokan az alap higiéniai szabályokat sem ismerték, neveletlen és durva viselkedésükkel megbotránkoztatták a tanárokat. Ezt azonban – elmondásuk szerint – sikerült kiküszöbölni a hitre alapuló neveléssel, a szeretet erejével.

– Mi vagyunk a pótanyuka és a pótapuka – veszi át a szót Szalontai Klára, miközben körbevezetnek a tanintézményben.

Az igazgatóval és helyettesével bekukkantunk az első osztályba, ahol épp angolóra zajlik. A gyerekek hirtelen azt sem tudják, hogyan szólaljanak meg, ezért mindjárt három, magyar, ukrán és angol nyelven is, elnyújtva jó napot kívánnak. Az igazgatót meglátva majd kiugranak a bőrükből, neki külön is köszönnek a megszokott módon.

– Ma még virágot is kaptam az egyik roma kislánytól – folytatja mosolyogva a direktor, miután elhagyjuk az osztályt. – A romák is szomjazzák az igét, a fakultatív keresztyén etikaórákon is részt vesznek. Vallom: a hit hallásból van. Ha nem hallanák az igét, sosem érne célba. Igyekszünk az oktatás mellett a lelki épülésükkel is minél többet foglalkozni. Akadnak olyanok, akik idősebb korukban kicsapongnak, őket igyekszünk zabolázni, de nem mindenkit sikerül kellőképpen.

Viszont azokon, akik nálunk végeztek, szemmel látható a változás.

A továbbtanulási ráta nem túl magas, néhányan a beregszászi főiskolán folytatják felsőfokú tanulmányaikat, ám sokan már férjhez mennek érettségiző korukra. Mások külföldön próbálnak szerencsét, mivel az iskolai ismeretekkel már módjukban áll munkába állni.

Simon Rita

Forrás:

KISZó

Post Author: KISZó