Rákóczi szabadságharcát ma az EP-ben kell folytatni

Akkor tiszteljük Rákóczi szabadságharcát, ha megvívjuk ma is a magunkét! Nem karddal és nem ágyúval, hanem tettekkel, és igen, szavazattal is. Európa válaszút elé érkezett! Május 26-án eldönthetjük, hogy milyen Európát szeretnénk: olyat, amely megvédi az őshonos kisebbségeket, amely elismeri, hogy értékteremtő közösség vagyunk, amely lehetőséget teremt a fejlődéshez vagy egy olyat, ahol szőnyeg alá seprik problémáinkat, amely magyarellenes román politikusoktól lesz hangos?!  – hívta fel a figyelmet Hegedüs Csilla a majtényi síkon, ahol az 1711-es fegyverletétel évfordulója kapcsán szerveztek megemlékezést.

 

 „Ma ismét veszélyben vannak iskoláinak, szimbólumaink, anyanyelvünk. És nekünk az a dolgunk hogy Európai törvénnyel védjük ezeket, így folytatva a szabadságharcot. Ez a mi feladatunk, ez a küldetésünk. Hogy egy olyan fejezet nyíljon az erdélyi magyarság történetében, amely nem a túlélésről, hanem a sikerekről szó” 

– mondta el az RMDSZ EP-képviselőjelöltje a kismajtényi reformátusok szervezte megemlékezésen, amely a domahidi vasútállomás melletti emlékoszlop mellett lelt otthonra, akár az elmúlt 29 évben…

Az ünnepi szónok kifejtette: a mi jövőnk egy erős Európa, amely képes megvédeni kultúráját, identitását, népét. A mi jövőnk egy fejlődő Erdély, ahova gyermekeink visszatérnek, ahol jó élni és dolgozni. Május 26-án eldől, hogy azok lesznek többségben, akik nyitottak az őshonos kisebbségek ügye iránt, vagy azok, akik nem akarnak tudomást venni jogainkról, törekvéseinkről. Eldől, hogy településeink tovább fejlődnek-e az uniós forrásokból, gazdáink kapnak-e területalapú támogatást, vagy csökkenni fognak ezek a pénzösszegek. Május 26-án eldől, hogy erős magyar képviselet fog dolgozni értünk Európában, vagy csak a magyarellenes román politikusok hangja fog hallatszani Brüsszelben.

Pataki Csaba, a Szatmár Megyei Tanács és az RMDSZ Szatmár megyei szervezetének elnöke is arra világított rá, hogy nem várhatjuk el másoktól, hogy helyettünk megvívják a harcot, még akkor sem, ha ezek a harcok már nem követelnek véráldozatot és nem fegyverrel vívják ki a felek az igazukat.

„Most minden fegyverünk az adott szavunk és a tetteink. Az adott szó szentség, de ennél is ékesebben beszélnek a tettek. Mi pedig most tettekre készülünk. A ma szabadságharcát május 26-án vívjuk. A tét pedig nem kisebb, mint az, hogy az Európai Unióban is minél többen legyünk azok, akik őrzik a gazdag történelmi és kulturális értékeinket” – mondta.

Dr. Zubánics László, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnöke a történelmi érdekközösség és a politikai érdekazonosságra utalva kifejtette, hogy bár Magyarország, Románia és Ukrajna az európai határok két különböző oldalán fekszenek, azonban a nyelv és a kultúra olyan kapocs, amely évszázadok óta összeköt bennünket. Szatmár és Ugocsa megtalálható az országhatár mindkét oldalán, ahogy szimbolikus az a tény is, hogy a tiszabecsi (tiszabökényi, tiszaújlaki) ütközetnek emléket állító eredeti emlékművet a két vármegye és Szatmárnémeti városa közösen emeltette.

Minden korban nagy szükségünk van testvéreink segítő jobbjára – mondta az UMDSZ elnöke. – A politikai érdekképviselet nem csak rózsákkal jár, hiszen az oktatási törvény ellen az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésén fellépő RMDSZ-képviselők bátor kiállása miatt nem léphetett be idén Ukrajnába Kelemen Hunor, a szövetség elnöke. Éppen ezért fontos, hogy a magyarság képviselői minél nagyobb létszámban legyenek jelen az Európai Parlamentben! Mert csak így tudunk fellépni az olyan kisebbségellenes megnyilvánulások ellen, mint a múlt évi oktatási törvény, vagy a közelmúltban megszavazott nyelvtörvény Ukrajnában.

Az egyedülálló szatmár-beregi magyar identitás nem lehetett volna meg a régmúlt mondái és legendái nélkül. Az egyszerű emberek a rideg valóság helyett sokszor a mesék és csodás történetek világába menekültek, ahol a jó mindig győz és az egyszerű ruszin béresgyerekből is lehet koronás magyar király. Az “igazságos Mátyás király” mellett II. Rákóczi Ferenc az a másik történelmi személyiség, aki a népi folklór világában is otthonra. A Beregben és Ugocsában fennmaradt történeti mondahagyomány azt mutatja, hogy ezeken a területeken a nép történetében különösen jelentős, a folklórban mély nyomot hagyó idő volt a kuruc kor, a Rákóczi-szabadságharc, maga Rákóczi, akinek az alakja köré lényegében mítosz teremtődött és személye történelemfelettivé vált. Itt áll Munkács vára, ahol a hős Zrínyi Ilona védte gyermekeit és a hazát, Huszt vára, ahonnan máramarosi furfanggal „kikúrálták” a labanc kapitányt, vagy Rákóczi fejedelem turulmarada – mind-mind ennek a nemzeti mitológiának a része.

A néphagyományban a legnagyobb erő rejlik, különösképpen akkor, ha azzal egy ország lakosságának többsége (esetünkben a magyarok, ruszinok, románok) azonosul és ha az egyéni és közösségi igényt elégítik ki. Rákóczi alakja több volt, mint mondahős, népdala­ink, népművészetünk ihletője. Személyisége mind a magyarság, mind a közös ha­zában élő más népek többsége számára jelképpé vált, a szabadság jelképévé. Történelemkönyvek, szónoklatok nélkül is azon tudatformáló erőt képvisel, amely a társadalom széles rétegeinek nemzeti identitását határozta meg nem csak a nemzethatárainkon belül, hanem mindenütt, ahol magyarok élnek.

A Rákóczi-emlékév egyik fontos feladata ennek a nemzeti mitológiának a tovább éltetése. Nagy szükség van nemzeti és történelmi kapaszkodókra, hiszen a herderi jóslat – miszerint mi magyarok pusztulásra vagyunk ítéltetve itt a Kárpát-medencében – még mindig itt lóg a fejünk felett. Ez ellen csak összefogással és kitartó munkával győzhetünk!

A megemlékezés – amelyen a régió számos hagyományőrző együttese is fellépett – koszorúzással ért véget.

Forrás: Nagykárolyi Anziksz/UMDSZ sajtószolgálat

 

Forrás:

KISZó

Post Author: KISZó