Széljegyzet: Van remény?

Nézegetem a múlt század első felében született, rám maradt családi iratokat, mint például a nagyszüleim iskolai bizonyítványait, a fotóalbum megsárgult képeslapjait, a régiónk térképét. S közben elcsodálkozom azon, miért nevezik ma ezt a korszakot az elmagyarosítás időszakának. Hisz minden birtokomban lévő irat két, sőt három nyelven íródott.

A monarchia idején születettek, a cseh időkből származók, majd a Horthy-korszak emlékei is a többnyelvűség jegyében készültek. Az öreg, kissé elrongyolódott, padlás zugából előhalászott, negyvenes évekből származó Kárpátalja térképén pedig a magyar településnevek alatt ott szerepel azok ruszin megnevezése is. Akkor milyen „magyarizácijáról” beszélnek? Elvégre az volt az államnyelv, amit illett ismerni minden állampolgárnak. Csakúgy, mint most az éppen aktuális ukránt. Ám akkor vidékünkön senki nem tiltotta a ruszin, szlovák vagy épp német nyelvű oktatást. Sőt, mint az átkosnak mondott Horthy-korszakban megjelenő Kárpáti Krónika hirdetéseiből kiviláglik, a hegyvidéki településekre olyan tanárokat, nevelőket, egészségügyi alkalmazottakat kerestek, akik ismerték az ott élők nyelvét.

Családomban is voltak ilyenek. Endre bácsi, atyai nagyapám unokatestvére Csapról költözött a feleségével a huszti járási Bereznára, hogy az ottani gyermekeket tanítsa magyarul és az anyanyelvükön. A falu egyetlen magyar házaspárját köztisztelet övezte. Erről volt szerencsém személyesen is meggyőződni. A háború utáni szovjethatalom bekeményített. Anyai nagyapámat például azért vegzálta az akkori titkosszolgálat, mert az első “szabad” május elsején magyarul írta fel mozdonyára a munka ünnepét éltető jelszót. Eleinte a szüleim is orosz nyelven voltak kénytelenek tanulni, mert nem volt azonnal magyar iskola. Ám néhány év múltán már annak sem volt akadálya, hogy anyanyelvén tanuljon a magyar gyermek.

Ezernyi példát lehetne felsorolni a bukott ukrán hatalom oktatási- és nyelvtörvénye ellensúlyozására. Ám mostantól talán új szelek lengedeznek, Ukrajnába és vidékünkre visszatér az ép elméjű gondolkodás. És ha nem is lesznek többnyelvű iskolai bizonyítványok, reméljük: az iskolánk azért megmarad.

Forrás:
KISZó

Post Author: KISZó