Gyümölcsünnep az Akli hegy lábánál

Köztudomású, hogy a gazdaembernek kevés az igazi ünnepnapja. Gyakran még az egyházi és világi piros betűsökön is szerszámmal a markában, a fogat bakján vagy a traktor kormánykereke mellett találjuk. Mert bizony, aki a földből él, annak már csak az az ünnep, ha lepihenhet, körbenézhet és a következő, rohamtempójú elfoglaltság előtt kissé kifújhatja magát. Ennek ellenére, vagy éppen pont ezért, a gazdaember tud ünnepelni, szereti a nótát, a jó bort és a terített asztal egyéb örömeit.

Erre pedig a legjobb példa a XXI. Aklihegyi Cseresznye-és Eperfesztivál volt. Igaz az időjárás nem fogadta idén kegyeibe e két gyümölcsöt, de azért mindkettőből termett annyi, hogy egy rövid időre a gondtalan mulatság vegye át a mindennapok keservének helyét.

Aklihegy viszont nem az Aklihegy lenne, ha Kosztya Margit szervezte Arany Alkony nyugdíjas kórus, a helyi művészeti iskola diákjai, a batári ovisok révén a szervezők oda nem tették volna azt a bizonyos pluszt a színpadra. Brenzovics László parlamenti képviselő, a rendezvény egyik vendége elmondta, Trianon okán Nagypaládon vett részt egy megemlékezésen, melyről magyarul érző ember nem tudott volna mosolyogva könnyű szívvel eljönni. Igen ám, de látva az Aklihegy tölgyligetében összegyűlteket, csak azt kell gondolja, míg a kárpátaljai magyar tud ünnepelni és ezen ünneplés keretein belül gyermekeinek örülni, nem árthatnak nemzetrészünknek az ukrajnai politikum egén torlódó viharfelhők.

A helyi lakosság munkabírása és munka szeretete a záloga annak, hogy e tájnak nem csak a múltja, hanem jövendője is magyar legyen. Ennek pedig legszebb gyümölcse, egyenes és átvitt értelemben, az eper és a cseresznye. Sarkadi Gábor konzul a helyi identitás megőrzésének fontosságát emelte ki és aláhúzta, az Egán Ede Gazdaságfejlesztési Program ha valahol, hát akkor az Aklihegy gyümölcskertészeinél igazán célba talált.

Matúz István

Forrás:

KISZó

Post Author: KISZó