Kátyúháború: csatát nyertek a tiszahátiak

Néhány hónapja a tiszapéterfalvaiaknak elegük lett a járhatatlan utakból. Háborút indítottak az útkarbantartó ellen, nagyon úgy fest, hogy csatát nyertek, a harcnak azonban még koránt sincs vége.

Először csak figyelemfelkeltő akciókkal próbálták felhívni a problémára a figyelmet, például virágot ültettek a kátyúkba, máskor egy horgászt ábrázoló szalmabábut ültettek az esővízzel megtelt egyik kráter nagyságú úthiba mellé. Ezek a közösségi médiában like-cunamit indítottak el, ám eredményre nem vezettek, így drasztikus módszerekhez nyúltak. Április elején villámcsődületet szerveztek a péterfalvai kultúrház elé, hogy azzal adjanak nyomatékot a több mint 1000 aláírásnak, melyekkel járható utat követelnek Tiszapéterfalvára. Ahogy a virág és a pecás, ez sem hatottam meg a megyei közútkezelő vállalat vezetőit.

Kijevet is megjárták az ugocsai útügyben, mindhiába.

A múlt hét elején lapunk is beszállt az ugocsai kátyúháborúba, természetesen a helyiek oldalán. A kard helyett vettük a diktafont, és

felkerestük Mihajlo Popovicsot, a megyei közútkezelő vállat vezetőjét, hogy utánajárjunk, miért ignorálják a tiszahátiak problémáját.

A személyes találkozó során még ő kérte ki magának, és azzal fenyegetőzött, ha útblokáddal mernek próbálkozni a helyiek, akkor hosszú ideig nem látnak úthengert, sőt bíróságra citálja a felforgatókat. Óriási meglepetésre két napra rá Popovics úr maga hívott minket hogy közölje a jó hírt, talált pénzt az úthibák kijavítására, sőt már a hétvégén odaküldi a munkásait kátyúzni, jövőre pedig megejtik az útszakasz teljes rekonstrukcióját. Mondhatni 180 fordulatot vett az ügy, hogy minek köszönhetően az eddig rejtély.

Az ugocsaiak kontra megyei Ukravtodor meccsen KO-val győzött a népakarat, és végül

az illetékes útkarbantartók, ha ímmel-ámmal, kelletlenül és negyedóránként cigire gyújtva, de csak nekiláttak befoldozni a Tiszapéterfalva–Tiszaújlak között tátongó kátyútengert.

Buzgóságukban odáig mentek, hogy még a pihenésnek szentelt vasárnapjukat is munkával töltötték, csak Tiszaújlak felől valahogy közeledni nem akaródzik nekik Tiszapéterfalva irányába. Ennek következtében a két település közötti útszakasz jelentős része továbbra is járhatatlan, Tiszapéterfalva belterületről meg jobb szót sem ejteni, mert még a zötykölődés közben elharapja az ember a nyelvét. Az elvégzett munka minőségét pedig nagyszerűen jellemzi, hogy

a gödrökbe passzírozott – valószínűleg „kiváló” minőségű – hidegaszfaltot akár egy evőkanállal is ki lehet kaparni.

Matúz István

Forrás:

KISZó

Post Author: KISZó