13_ – az egyéni ötvözet

„Ez, valaminek a valamije, amiből majd valami lesz és valamikor jön. Annyi biztos, hogy valami, valahogyan történni fog.” – hangzott a nem mindennapi előzetes, egy nem mindennapi alkotáshoz.

Domonyi Erik és Juhász László 2016-ban ismerkedtek meg, azóta nem csupán barátságuk, hanem munkaviszonyuk is gyümölcsöző. A két kárpátaljai fiatalember ötvözte egyéni tehetségét, amiből megszületett a 13_ című kötet. A mű elkészültét követően először lapunknak nyilatkoztak.

– Hogyan kezdődött minden?

– Régebbről ismerjük egymást Lászlóval – nyilatkozta Erik –, mivel ő készítette az első tetoválásomat. Lényegében munkakapcsolatként kezdődött, de nem maradt ennyiben, idővel jó barátok lettünk. A barátság velejárója az volt, hogy ő megosztotta velem a rajzait, én pedig megosztottam vele a verseimet, amiből jött is az ötlet: mi lenne, ha összehoznánk ezt a kettőt? Igazából én csak pár vázlatra gondoltam, nem számítottam többre néhány skiccnél, de amit kaptam, az egy kész mestermű volt, nekem meg leesett az állam.

Ez volt az első lépése annak, hogy eldöntöttük, együtt létrehozunk valami különlegeset, a történet pedig folytatódott, így született meg a 13_.

– Mire lehet számítani?

– 13 alkotásra, sem többre, sem kevesebbre. Tizenhárom verset írtam és ugyanennyi rajzot készített László.

– A rajzok hogyan készültek a versekhez?

– Olvasóként tekintettem a versekre, mint érző ember próbáltam felfogni, megérteni – magyarázza László. – Az tetszik Erik stílusában ahogyan használja a szavakat, választékos, játékos. Én egy-egy alkotáshoz az írásokból merítek. A versek inspirációk voltak, elolvasásuk után kirajzolódott bennem egy kép, amit papírra vetettem. Nagyon jó, hogy megvan a művészi szabadság, nem szólunk bele egymás munkájába.

Mindketten külföldön dolgoznak, más-más országban, de folyamatosan tartják a kapcsolatot. Az alkotási folyamat az a szabadság számukra, amit a munka, család és a mindennapi gondok után végeznek. Mint elmondták, nem tervezték a publikációt, viszont azt sem szerették volna, hogy a hosszú munka csak úgy eltűnjön a süllyesztőben. Élvezték, megcsinálták, most megmutatják a nagyközönségnek. Nagy kihívás számukra, mivel ahogyan mondták is

„Ez messziről sem a vége valaminek, ez csak most kezdődik. A puding próbája az evés, most pedig a 13_ kerül terítékre.”

– Van valaki akit érdemes megemlíteni a mű születése kapcsán?

– Nincs. Nincs mögöttünk akadémia, képzőművészeti egyesület, se senki. Ezeket amúgy is ki akartuk hagyni, mert fenntartásaink vannak ezzel kapcsolatban. Egyedül csináljuk. A nehezebb utat választottuk, de így nem kell foglalkoznunk a népszerűsítéssel, eladással. Eleinte azt terveztük, hogy legalább 7 milliárd példányban jelentetjük meg, és a Föld minden lakójának személyesen adunk át egy dedikált példányt, de aztán úgy döntöttünk, csak egyetlenegy készül belőle – mondja a tetoválóművész.

– Egyetlen példány? Hol lehet megtekinteni a kötetet?

– Lászlónak van egy weboldala, azon tesszük közzé a kötetet. Bárki számára elérhető lesz, megtekinthető, letölthető, ingyen – veszi át a szót az író. – A kiadót azért kerüljük meg, mert így senkitől sem függünk, nem szólnak bele abba, hogy mit adunk ki a kezünk közül. Nincs szándékomban átmenni mainstream-be (fősodrásban lenni), szimpatikusabb az underground (földalatti mozgalom).

Nem a népszerűséghajhászás a cél, különvéleményen lévő, szabadlelkű művészek vagyunk.

– Ha a megjelenés után keresni fognak minket, az azt jelenti: értelmet nyert a munkánk. Kapunk egy újabb feladatot, amivel fejlődhetünk, amibe nem törik bele a bicskánk, hanem olyan élesre fenjük, hogy kard lesz belőle. Nem megélhetés céljából foglalkozunk ezzel, ezért más. A pénz elronthatja a dolgokat – vélekedik László.

– A pénzkeresés a művészet halála bizonyos értelemben. Nem megrendelésre készülnek, nem más szája íze szerint, ez a miénk. Kritikusak vagyunk a saját műveinkkel szemben. Addig, amíg valóban nem látjuk jónak, nem is hozzuk nyilvánosságra. Nincsenek nagyratörő álmaink, ezzel nem pénzt akarunk keresni, csupán szeretnénk, ha eljutna az emberekhez az, amit csináltunk, úgy, ahogy megcsináltuk.

Ha márcsak egy valaki is merít belőle – megérte.

Simon Rita

Forrás:

KISZó

Post Author: KISZó