Mecsey Katalin: „Az eredményesség kulcsa az időnk és energiánk befektetése”

Mecsey Katalin többszörös ukrán teniszbajnok, aki több mint 50 éve edzője a sportág csillagainak Kárpátalján. Rendkívül határozott, kitartó és őszinte embert ismerhetünk meg személyében. A Kárpáti Igaz Szó Kulcslyuk rovatának vendége Mecsey Katalin teniszbajnok.

– Hány évesen kezdte a sportot?

– 10 éves koromban kezdtem el a teniszezni.

– Miért pont ezt a sportágat választotta?

– Édesapám teniszedzőként dolgozott. Amikor kipróbáltam, nagyon megtetszett. Elkezdtem járni az edzésekre, befogadtak a csapatukba, így tulajdonképpen édesapám lett az edzőm. Látta, hogy tehetséges vagyok, így mindenben támogatott.

– Milyen eredményeket ért el a sportban?

– Többszörös ukrán junior-, felnőtt-bajnok lettem. Ungváron Szása Jegorovval vegyes páros bajnoki címet is nyertünk. 16 éves koromban sportmesteri címet kaptam. Ezenkívül sok más versenyt is nyertem.

– Egész életében Técsőn élt?

– Ungváron születtem, ott nevelkedtem, de 1972-ben Técsőre költöztünk, mivel a férjem itt kapott állást, mint futballedző és közgazdász. Később igazgató lett a Técsői Téglagyárban, majd Técső polgármestere. Én pedig a Técsői Járási Sportiskola edzője lettem.

– Hogyan ismerkedett meg a férjével?

– Teljes mértékben a sport által. Ő is élsportoló volt, futballcsatár. Az ungvári Avangard stadionban edzettünk mindketten. Hobbi szinten ő is teniszezett, innentől pedig már nem is kell tovább mesélnem a történetet. Szerelem volt első látásra.

– Mindig is úgy tervezte, hogy az edzői pályával fogja folytatni?

– Egész életemben a tenisszel szerettem volna foglalkozni, hisz azt szeretem, és ahhoz van tehetségem, így nem is volt kétséges, hogy az edzéssel foglalkozzak. Örömmel tölt el, hogy tovább tudom adni a tapasztalataimat és a tudásomat az ifjabb nemzedékeknek.

– Edzőként már nem hiányozott az aktív sportolás?

– Természetesen hiányzik. 35 éve hagytam abba az élsportot. A diákjaimmal szoktam még teniszezni. Az ő versenyeiken pedig nagyon nagy bennem a drukk, teljesen átélem a helyzetüket. Testben és lélekben is ott vagyok velük.

– Hány gyereke van?

– Egy lányom van, Andrea, aki maga is követte a példámat, viszont a tanulmányai miatt abbahagyta az élsportolást. De nagyon büszke vagyok rá, ahogyan arra a közel 35 gyerekre is, akiket jelenleg tanítok. Nagyon tisztelettudóak, így őket is a gyermekeimnek érzem.

– Sosem gondolkodott azon, hogy más ország versenyzőjeként valami esetleg könnyebb lett volna?

– Kaptam meghívást Magyarországra, de nem éltem a lehetőséggel, ugyanis Kárpátalja az én hazám és minden ide kötött.

– Milyen országokban járt a sport kapcsán?

– Bejártam a Szovjetunió országait, Fehéroroszországtól Üzbegisztánig. Edzőtáborok révén többször jártunk Szocsiban, Moszkvában. A szovjet válogatott edzőjeként én vezettem a lánycsapatot az Egyéni Junior Európa-bajnokságon, Bulgáriában. Angliában pedig tanítványom, Belényi Gabriella Európa-bajnok lett junior kategóriában.

– Van kedvenc országa? Ha igen, miért?

– Van. Mivel magyar vagyok, ezért Magyarország az, viszont Kárpátalját – szülőföldemet – sosem hagynám el.

– Ön szerint a tehetség vagy az akarat fontosabb?

– Az nagyon jó, ha valaki tehetséges. Én viszont úgy gondolom, hogy nem ez a legfontosabb tényező, sokkal inkább az akarat.

– Tehát egy sportoló életében fontos a céltudatosság és pontosság.

– Pontosan. Az eredményesség kulcsa az időnk és energiánk befektetése. Keménynek és erőteljesnek kell lenni, a diákjaimmal mind ezt tartjuk szem előtt.

– A munkája a hobbija, vagy van még valami, amivel szívesen elüti az időt?

– Teljes mértékben a munkám a hobbim, ezenkívül, ha tehetem, könyveket vagy épp híreket olvasok, ugyanis szeretek képben lenni a világ történéseivel.

– Megfontolt ember, aki szeret tervezni vagy inkább spontán, hirtelen hoz döntéseket?

– Egész életemben a megfontoltság az, ami jellemez. Viszont számtalanszor kellett már gyorsan döntenem, munkámból kifolyólag is.

– Ön szerint mi a legfontosabb emberi erény?

– A becsületesség. Azt gondolom, ha megvesztegethetetlenek vagyunk, akkor jót kapunk vissza: nagyrabecsülést és tiszteletet. Nem szeretem, ha valaki nem az igazat mondja, az egyenes beszédet viszont annál inkább támogatom.

– Mire a legbüszkébb?

– Természetesen a szerető családomra: a lányomra, a vejemre és az unokámra. Ezenkívül számomra az elismerés is igen fontos dolog. Ezt a teniszből kifolyólag meg is kaptam, ezért is hálás vagyok, hogy sportoló lettem.

Dobán Vivien,
a KISZó médiatanfolyamának résztvevője

Forrás:

KISZó

Post Author: KISZó