Badalón újjáéledt a futball

A beregszászi járási Badalóban a 80-as években gyakran előfordult, hogy a Mezővári elleni megyei bajnokikon a pálya mellett elhaladó úgynevezett beregszászi körjárat az út mentén parkoló autók miatt megrekedt. Ilyenkor nem volt mit tenni, a sofőr és a busz utasai is kiszálltak, megnézték a rangadót, és csak a lefújás után folytatta útját a menetrend szerinti járat. Meg kell említeni, hogy negyven éve még nem volt annyi külföldi rendszámú gépkocsi. Ma már nincs körjárat, sőt busz is alig jár a településre, de nem a pálya melletti dugó miatt. Egy-egy hazai találkozóra a járási bajnokságban százan-százötvenen látogatnak ki. Három év kényszerszünet után már ez is valami, főleg, hogy a keret negyede csak emiatt jár haza hétvégente. Viszont a Fradi- és a Vasas-szurkolókból verbuvált csapatok pünkösd hétfői összecsapását több mint negyven éve töretlenül megrendezik.

Utoljára négy-öt éve írtunk a badalói futballról. Az egy sikeres időszak volt a gárda életében, bajnoki címek, kupasikerek követték egymást. Utoljára 2015-ben lett járási bajnok Badaló, akkor a főszponzor Főnix, a helyi sertéstelep nevét viselte a gárda. 2016 tavaszán a csapat még elindult a Téli Kupában, de a csoportkörből már nem jutott az egyenes kieséses szakaszba. A bajnokság a címvédő nélkül rajtolt el, a zuhanyhíradó szerint finanszírozási gondok miatt nem éledt újjá a Főnix.

Ahogy négy éve, most is hivatalában fogad minket Szalai Imre, a település polgármestere, ugyanis töretlenül ő a klubigazgató, a vezetőedző, és ha kell, pályamester is. Feltűnik, hogy a falu első emberének irodájából hiányoznak a korábban a szekrénysort díszítő serlegek. Megtudom, hogy a kupák, emlékplakettek és érmek egy idő után már nem fértek el a hivatalban, így azokat tágasabb helyre költöztették, mégpedig a helyi kocsmába, ahol az idősebb asztaltársaságok ezek láttán gyakran sztorizgatnak, történeteket elevenítenek fel emlékezetes győzelmekről, gólokról, sikerekről és kudarcokról.

– Az elmúlt télen három év kihagyás után kísérleti jelleggel indultunk el a járási Téli Kupán – kezdi az újraindulás történetét a polgármester. – Túlszárnyaltunk minden előzetes várakozást, a fináléig meneteltünk, ahol végül a rutinosabb Makkosjánosi csapatától kaptunk ki 3–0-ra. Ahogy mondani szokták, evés közben jön meg az étvágy. A sikeres kupaszereplés után leültünk megbeszélni a fiúkkal, hogyan tovább. Ma két dolog kell egy járási csapathoz –focista és pénz. Mindkettőből komoly hiány van a Bereg-vidéken. A községházának fizetésre sincs pénze, nemhogy futballcsapatot fenntartani, és gondolom, azzal sem mondok újat, hogy csakúgy mint minden magyarlakta kárpátaljai településről, Badalóból is szinte az összes fiatal külföldre távozott. Reménytelennek tűnt a helyzet, de sikerült megoldást találnunk a problémákra. Több helyi vállalkozó is támogatást ígért, Knobloch György korábbi főszponzor ismét felkarolta a csapatot. A korábbiakkal ellentétben nem pénzért fociznak a játékosok, továbbá van hat fő – gyakorlatilag az együttes gerince –, akik hétvégente csak a futballcsapat miatt látogatnak haza. Magyarországon dolgoznak, szombaton hazajönnek, vasárnap délután a bajnoki után pedig visszautaznak, nélkülük nem lenne csapat – húzta alá a csapatvezető.

A 28 fős keretben zömében badalóiak szerepelnek, de a légiósok is a szomszédos települések lakói. A versenyszabályzat szerint az idei szezonban 4 légióst lehet leigazolni, ebbe beletartozik az is, aki esetleg Magyarországon futballozik. Köztudott, hogy a megyei szövetség szeretné megszüntetni azt a gyakorlatot, hogy valaki Kárpátalján és vele párhuzamosan valamelyik szomszédos ország alacsonyabb osztályában futballozik. Ám a Beregszászi járásban ez kivitelezhetetlen, ha ezt a szabályt betartatnák, nemhogy hat, hanem két csapatot sem tudnának kiállítani a járás települései. Így ebben a régióban, ahogy Ukrajnában általában, a jogszabályokat kicsit másképp értelmezik. Badalón is a hat magyarországi játékosra épül a csapat. Viszont kiskaput jelent, hogy 16 alatt és 35 felett már nem számít légiósnak egy focista, így csak négy légiósuk van. A korosztály vegyes, a legidősebb 37, a legfiatalabb 14 éves a csapatban. Ennek minden előnyét ki is használják, a robbanékony fiatalok és a rutinos rókák jól együtt tudnak működni a pályán. Sajnos ifjúsági csapatot nem sikerült idén kiállítani, de a polgármester bízik benne, hogy jövőre akad valaki, aki kezébe veszi az ifi kurírozását.

– Sajnálatos, hogy a tiszakeresztúri légióval együtt is csak hatcsapatos az idei pontvadászat. Volt olyan időszak, amikor két osztályban több mint húsz gárda szerepelt – elevenítette fel a múltat beszélgetőpartnerem. – 4-5 éve komoly színvonalat képviselt a járási foci, szinte minden csapatban voltak profi játékosok. Korábban kiemelkedett két-három topcsapat, viszont ma minden meccs rangadónak számít. Annak is megvolt a szépsége, ennek meg a romantikája.

A futballpálya és a stadion infrastruktúrája megsínylette, hogy három évig nem volt a településnek csapata. Elszaporodtak a vakondok, amelyektől nehezen ugyan, de sikerült megszabadulniuk. Az öltözőt rendbe kéne szedni, ugyanis helyenként beázik. Pozitívum viszont, hogy működik a zuhanyzó, van meleg és hideg víz is. Felszerelésből sincs hiány, több garnitúra mezzel rendelkeznek, viszont focilabdából elkéne néhány újabb darab. Hiánycikk továbbá a sportszár, sokan elviszik és nem hozzák vissza. Van olyan mez, ami 30 éves, de még mindig hibátlan, igaz, hogy csak tíz van belőle, így cserénél a partvonal mellett mezcserét is be kell iktatni.

Az idei szezonra nem tűztek ki nagy célokat, mindössze azzal a szándékkal indultak el, hogy végigfocizzák a bajnokságot. A tavaszi idény jól sikerült, félidőben az élen nyaral a gárda, de a végén egy dobogós helyezéssel is elégedettek lennének.

Arra a kérdésre, mi számított Badalóban rangadónak, a polgármester elmondta, a 80-as években a Mezővári elleni mérkőzések voltak a nagy meccsek, amikor még mindkét gárda a megyei bajnokságban szerepelt.

– Volt itt egy körjárat Beregszászból, ami óránként közlekedett, a sofőr gyakran mondta, hogy szeret vasárnapoként erre jönni, mert végig tudja nézni a meccset. Annyi autó állt a pálya mellett, hogy a busz nem tudott átmenni köztük – elevenítette fel a múltat Szalai Imre. – A sofőr mellett az utasok is leszálltak, végignézték a meccset, és a lefújás után, amikor felszabadult az út, folytatták az utat. Ma jóval kevesebb a néző a hazai meccseken, körülbelül 100-150-en szoktak kijárni, ami nagy dolog, ugyanis rengetegen dolgoznak külföldön.

Ha nem is volt helyi csapat, egy meccset minden éven lejátszottak a településen. Ugyanis Badalóban több mint 40 éves múltra tekint vissza az a hagyomány, hogy a Fradi és a Vasas szurkolótáborából összeverbuvált csapatok pünkösd hétfőn megmérkőzzenek egymással. Az idén sem maradt el a nagy derbi, tavaly a zöld-fehérek, míg idén a piros-kék hívek győzelmével ért véget a találkozó. A polgármester számításai szerint az idei volt a 41-ik örökrangadó. A két gárda összetétele vegyes, vannak idősebbek, akik az első meccseken is játszottak, de apáról fiúra száll a hagyomány.

Arra a kérdésre, ki nyert többször, a polgármester, aki egyébként Vasas-drukker, azt válaszolta, hogy nagyjából egálban lehetnek, de igazából nem számolják. Vasas-drukkerből mindig kevesebb volt, így ebben a csapatban az FTC ellendrukkerei is futballozhattak. A mérkőzés után hagyományosan közös bográcsozással, sütögetéssel zárják a napot. A költségeket minden éven a másik csapat állja. Tavaly jótékony célra ajánlották fel a hagyományos 11-esrúgó verseny bevételét. 168 ezer forint gyűlt össze, amit az egyik gyógykezelésre szoruló helyi fiatalembernek ajánlottak fel. Annyira komolyan veszik ezeket a meccseket, hogy csak badalói lakosok játszhatnak a csapatokban. Volt már ebből fogadás is, a mérkőzés napján a községházán a nyilvántartásban ellenőrizték le, kinek van igaza. 100 dollár volt a tét.

A polgármester a bajnokikon klubelnök, edző, pályamester és rendfenntartó is egyben személyében. Ha kell, kiméri és felvonalazza a pályát, cirka 1,5-2 órát vesz igénybe ez a művelet. A fűnyírásra és a mezek mosására akad más ember. Itt jegyezte meg a falu első embere, hogy a badalói pálya az átlagosnál nagyobb, 105 méter hosszú és 61 méter széles. Korábban csak 95 méter volt a hosszúsága, de mivel fizikailag a badalói csapat mindig erősebb volt az ellenfeleinél, kb. hat éve 15 méterrel megtoldották a játékteret.

 

Forrás:

KISZó/Szabó Sándor

Sport Közzétette:

Post Author: KISZó