Amerikai trapp-versenyen mérkőztek meg Ugocsa puskaforgatói

Lassan, de biztosan közeleg augusztus második hétvégéje, amikor Kárpátalján a vadászok számára tradicionálisan megkezdődik az apróvad, a tőkésréce, szárcsa, örvös galamb és fürj vadászatának idénye. Úgynevezett „jobb helyeken” ilyenkor elballag a vadász a legközelebbi lőtérre és elpuffogtat pár doboz lőszert korongra, hogy megkopott reflexeit kissé formába hozza.

Nálunk sajnos ez nem igazán dívik, hiszen egyrészt sörétes lőterekből, másrészt akaratból is hiány tapasztalható e téren, de azért vannak már reménykeltő kezdeményezések. Az elmúlt hétvégén például Öregakli határában Kozakov Anatolij nevetlenfalui vadászelnök tanyáján jöttek össze

Ugocsa és Bereg puskaforgatói, hogy egy jó hangulatú trapp-versenyen mérjék össze tudásukat.

Az amerikai trappról, vagyis AVP-ről – mely megmérettetésén most jelen sorok írója is sorompóba lépett – azt kell tudni, hogy még a gyakorlott puskaforgatók számára is igencsak „meredek” versenyszám. A szabályzat szerint ugyanis a versenyzőktől 16-18 méterre elhelyezett furmányos masina dobálja a speciális kerámiából készült korongokat, a lövész lőállásában vállba fogott fegyverrel adja ki az „add” parancsot, melynek hallatán az operátor elindítja a dobás folyamatát. Igen ám, de azok a derék jenkik igen ötletes módon úgy konstruálták meg az AVP -versenyek koronghajító gépét, hogy az mindig más szögben és változó sebességgel, teljesen rendszertelenül dobja a korongot! Ennek okán bizony kiváló lőtudás, komoly koncentrációs készség és bizony egy jó adag szerencse is kell a sikeres találathoz.

Az Ukrán Horgász és Vadásztársaság nagyszőlősi járási alapszervezete által lebonyolított versenyt ráadásul három fázisra bontották a szervezők.

A 6×10 lövéses selejtezőt követően a 19-ből a legjobb hét csapat jutott az elődöntőbe, majd közülük a legjobb három csapat mérkőzött meg az első, második, harmadik helyezésért a döntőben.

Hogy ez mennyire nem volt egyszerű a koncentráció fenntartása okán, arra a krónikás és Biki Sándor tiszapéterfalvai vadászelnök a legjobb példa, hiszen a selejtezők során mindketten kiválóan lőttek, gyakorlatilag a hátukon vitték csapatukat az elődöntőbe, ám a következő fordulóban oda lett a tudomány. A jó órányi céltalan téblábolás, a várakozás és persze a fáradtság úgy kizökkentette az érintetteket, hogy míg az első körben csapatuk legjobbjaiként teljesítettek, az elődöntőben már gyalázatosan eregették a sörétet. Ezzel persze sokan voltak így, ám a sikeres lövészek erre csak a régi orosz mondást idézhették, mi szerint egy rossz táncosnak még azok a bizonyos férfiúi függelékek is zavarnak. A Királyházai I.-nek (harmadik helyezett), a Tiszaújlaki VT-nek (ezüstérem) és persze a győzelmet kivívott nagyszőlősi, főképp orvosokat tömörítő „Medikus” VT-nek ugyanis igazán „lik iránt” estek a korongok, ám a vesztesek sem szomorkodtak. Vesztesek ugyanis nem voltak, hiszen a közös bográcsfőzés, a versenyt követő sörözgetés-beszélgetés már megadta az alaphangot ahhoz, hogy jól kezdődjön az apróvad idei szezonja.

Eduard Csonka, a nagyszőlősi járási vadásztársaságokat tömörítő egyesület elnöke az alábbiakban foglalta össze a verseny tanulságait.

– Elsősorban ez úton szeretnék köszönetet mondani a résztvevők fegyelmezettségéért. Pavlo Szicsnek, a járási rendőrkapitányság fegyverengedélyeztetési osztálya vezetőjének, versenyünk biztonsági felelősének gyakorlatilag egy figyelmeztetést sem kellett kirónia, mindenki fegyelmezetten, a balesetvédelmi előírásokat maximálisan betartva forgatta a puskát.

Ez pedig nem lehet mellékes, hiszen majd száz versenyző és mintegy 200-300 szurkoló tisztelte meg versenyünket.

Véleményem szerint ez a kis gyakorlás nagyon jó volt a vadászidény kezdete előtt, ezért nem mehetek el szó nélkül szponzorunk, Vladiszlav Polják segítsége mellett sem. Az ő nagylelkű hozzájárulásának köszönhetően tudtuk biztosítani a versenyhez szükséges lőszert, korongokat és persze a kupákat-érmeket. Remélem, jövőre ismét találunk majd támogatót, és hagyományt teremthetünk a vadászidény előtti koronglövő verseny megrendezéséből.

Matúz István

 

Forrás:

KISZó

Post Author: KISZó