Széljegyzet: Matiosz látomása

Az ember fiában, főleg ha magyar anya szülte, ott motoszkál mostanában a gondolat, hogy vajon miért pont velünk vannak gondjaik egyes ukrajnai vezetői és nem éppen vezetői köröknek? Ez a maroknyi nép itt a Kárpátok aljában annyira fenyegető magatartást tanúsít, hogy rettegnie kell tőle a negyvenvalahány milliósnak mondott többségi nemzetnek? Az ellenünk irányuló vegzálásoknak, provokációknak se eleje, se vége. Itt van mindjárt az egyik friss megnyilvánulás. Ezúttal a menesztendők listáján lévő katonai főügyész szemében váltunk nemzetbiztonsági tényezővé.

Anatolij Matiosz biztosra veszi, hogy az 1,2 millió lakosú Kárpátalján már 120 ezer magyar nemzetiségűnek, azaz a lakosság 10 százalékának van magyar útlevele. Az egész Ukrajnát tekintve pedig már a 300 ezret is meghaladja a magyar állampolgárságra szert tett ukrajnai magyarok száma.

A főügyész arról tájékoztatta a médiát, hogy az általa vezetett szerv még folytatja a nyomozást, amely során bizonyítékokat gyűjt, ami azt a célt szolgálja, hogy kiszűrjék a magyar állampolgárságra szert tett közhivatalnokokat, a titkos adatokhoz hozzáférő személyeket, mert azok kockázatot jelentenek a nemzetbiztonság számára. Ezek szerint rengeteg olyan honosított él Ukrajnában, akik simán hozzáférnek az államtitkokhoz, és azokat készek átjátszani a magyar hatóságnak.

Nem tudjuk, miféle látomás szállta meg a főügyészt, de egyet kell értenünk például a mukachevo.net híréhez fűzött kommentekkel. Egyesek kétségbe vonják Matiosz értelmi szintjét, képzettségét. Mások azt teszik szóvá, miért épp a kárpátaljai magyarokat vegzálja a hivatal, amikor köztudott, hogy az ukrajnai lengyelek, románok és mások is ezerszám rendelkeznek más országok állampolgárságával. Sokan azt nem értik, honnan vette Matiosz a számadatokat. Például a 300 000 ukrajnai kettős állampolgárságú magyarról szólót.

Ennyire megsokszorozódtunk volna a 2001-es népszámlálás óta, amikor még mintegy 150 ezren voltunk? Miként az egyik véleményt nyilvánító írja: ez sem volna csoda. Annak a családnak a gyermekei, akiket az anyjuk mostohaként kezel, inkább választják anyjuknak azt, aki törődik velük. Nem véletlen hát, hogy a kárpátaljaiak jelentős része – és nemcsak a magyarok – Budapestet sokkal inkább tekintik a jó anya titulusra méltónak, mint a minket mostohaként kezelő Kijevi hatalmat. A katonai főügyészt valami ilyesféle lidércnyomás keríthette hatalmába.

Forrás:

KISZó

Post Author: KISZó