Mi táplálja az ifjonti vágyat?

Az ENSZ közgyűlése 1999-ben augusztus 12-ét a fiatalok nemzetközi napjának nevezte ki. Az ünnep célja, hogy a fiatalok is kapjanak egy olyan napot, amikor felhívhatják a figyelmet a társadalomban elfoglalt szerepükre, valamint a nehézségekre, amelyekkel a társadalmi életben találkoznak. Vajon a kárpátaljai fiatalok kalandvágyból vagy tájékozatlanság miatt hagyják itt a szülőföldjüket? – kérdeztük Bence Norbertet, a Kárpátaljai Magyar Diákok és Fiatal Kutatók Szövetségének elnökét.

– Mivel lehetne a szülőföldjükön tartani a fiatalokat?

– Azok, akik elmennek, valószínűleg nincsenek teljesen tisztában a lehetőségeikkel. Tizenhét évesen nem tudják megfelelően felmérni, mihez tudnának itthon kezdeni. Pedig most már számtalan opció van. Nem csak a felsőoktatási tanulmányokat végzők, hanem a kétkezi munkások is építhetnek jövőt itthon.

– Mik ezek a lehetőségek?

– A gazdaságfejlesztési programmal számos hiánypótló szakmát (asztalos, villanyszerelő) lehet fellendíteni, egyedi dolgokba kezdhetnek bele. A diákok számára pedig megannyi ösztöndíj kínálkozik. Sokan nem tudják, hogy az itthoni összegek már a magyarországiakkal vetekednek. A hallgatók 1700-2500 hrivnyás ösztöndíjat is kaphatnak szakoktól függően. Emellett pályázatokon vehetnek részt, amelyek révén olyan projektekbe csatlakozhatnak, amivel utazhatnak, kapcsolatokat építhetnek ki, bővíthetik a tudásukat. Akinek ez sem elég, szétnézhet a munkaerőpiacon. Egyre több diákmunka van Ungváron is, és nem csak ukrán anyanyelvűeknek. A call center-es (ügyfélszolgálati) munkák, vagy a reklámügynökségeknél végzett kisegítő feladatok kézenfekvőek a fiataloknak, a koliból, otthonról is tudják művelni, csupán internetelérhetőség kell hozzá.

– A tájékozatlanság miatt vagy kalandvágyból hagyják itt Kárpátalját?

– Azt nem mondhatjuk, hogy egyáltalán nincsenek képben, mivel mi a diákszervezettel minden évben felkeressük a középiskolákat a Tudománynépszerűsítő körutunk keretében, a Momentum Doctorandus szervezet Felvételi tájékoztatót ad ki és juttat el az érettségizőkhöz. A pályázatokról állandóan tájékoztatjuk az ifjakat a közösségi oldalakon is. A mostani fiatalok sokkal érettebbek. Talán az információáradatnak, az impulzusoknak köszönhető, hogy szélesebb a látókörük, bátrabbak. Szerintem elsősorban a kalandvágy hajtja őket.

– Mi szól még az itthoni felsőoktatás mellett?

– A tapasztalat azt mutatja, Magyarországon nem fejezik be meghatározott idő alatt az egyetemet, passzív féléveket töltenek el, halasztanak, többen megbuknak vagy csak találnak egy munkát, ami miatt otthagyják az egyetemet, aztán később bánják, hogy nem szereztek diplomát… Továbbá itt egy oktató nem 40-50, hanem 8-10 emberrel foglalkozik, ami elősegíti a szoros tanár–diák kapcsolat kialakulását, motiválja a diákot a kutatásban és a fejlődésben. Úgy gondolom, mindenkinek van valamihez tehetsége, és ha azt nem kamatoztatja, hanem hagyja elveszni, akkor számolnia kell azzal, hogy előbb-utóbb kiég, bármit is csinál. Minden fiatal, aki itthon marad, már tesz egy lépést a kárpátaljai magyarság fennmaradása, gyarapítása, jobbítása érdekében.

Simon Rita

Forrás:

KISZó

Post Author: KISZó