Széljegyzet: Mikortól izguljunk?

Egy nap nap alatt két sajtótájékoztatón is megfigyelhettem az ukrán államfőt: az egyiket még délelőtt tartotta a négy tengerészgyalogos halálával és a Putyinnal folytatott telefonbeszélgetéssel kapcsolatban, a másikat már Törökországban Erdogan vendégeként. Az elhangzottak is érdekesek voltak, de számomra nem kevésbé az volt felfedezni Volodimir Zelenszkij fáradtságát…

Ezen nincs is mit csodálkoznunk, óriási tempót diktál az utóbbi fél évben. Olyan iramot, amilyet rajta kívül – köztudottan jó a kondíciója – más aligha bírna. Járja az országot: hol a keleti frontvonalnál tűnik fel, hol Ungváron, hol Zaporizzsjában, hol Lembergben, Ivano-Frankivszkban. E régiók nem teljesen ismeretlenek számára, de egészen más dolog a helybeliek szórakozni vágyó és alighanem pénzesebb részével megismerkedni egy színpadról és más dolog államfőként szembesülni a mindennapi ügyekkel-bajokkal.

Közben „pihenésként” tucatnyi telefonbeszélgetést is lebonyolít. „Házon” belül és „házon” kívül egyaránt. Ez utóbbi esetben véleményt cserél többek mellett a francia államfővel, az USA elnökével, a német kancellárral, a belarusz elnökkel, a brit kormányfővel, India államfőjével, illetve Putyinnal, hogy csak a legfrissebbeket említsem. Persze a lazulást sem viheti túlzásba, s nem csupán Ankarába látogat el, hanem a fontosabb nyugat-európai országok fővárosaiba s Kanadába is.

És ez csak a felszín. Ezzel párhuzamosan csapatot kell építenie. Mert igaz ugyan, hogy két nagyon fontos csatát – elnök- és parlamenti választás – megnyert, mégpedig úgy, hogy fegyvert és térképet korábban aligha tartott a kezében, de a java még hátra van. A most legyőzött ellenfelei jobbról is és balról is csak azt lesik, hol, mikor és miként harapjanak bele. De aklon belül is időbe telik, míg az ideológiailag szedett-vetett, politikailag tapasztalatlan „martalócaiból” ütőképes és szervezett hadsereg jön létre.

Még az elnökválasztás előtt az egyik interjújában kérdésre válaszolva Zelenszkij kijelentette: pozitív személyiségként szeretne bekerülni az ország történetébe. Ehhez az első lépést már megtette: Ukrajna történetében csak neki sikerült kelettől nyugatig maga mögé felsorakoztatni az ország népét. Az eddig produkált ütemmel egyéb sikerekre is esélye van. Az sem akadály, hogy most fáradt egy kicsit: idővel meg fog edződni lelkileg és testileg is.

Ám eljöhet az idő, amikor immunissá válik sok mindennel szemben és szelektálni fog sok mindent. És sok mindenbe belefárad. Nos, ekkor kell izgulnia – kell izgulnunk – a történelmi célt illetően…

Forrás:

KISZó

Post Author: KISZó