„Nemadomfel” lelkülettel a Drugethben

Rendhagyó tanítási napokon vehettek részt a hét folyamán az Ungvári Magyar Tannyelvű Elemi Iskola és Drugeth Gimnázium diákjai. A magyarországi székhelyű Nem adom fel Alapítvány látogatott el a tanintézménybe, mely azzal foglalkozik, hogy különféle programjain keresztül – koncert, érzékenyítés, kávézó, támogató szolgálat – egyrészt támogassa a fogyatékkal élő sorstársakat, másfelől pedig a világnak üzeni, hogy nem szabad feladni!

– Egy pici segítséggel ugyan, de egészséges embertársainkhoz hasonlóan mi is tudunk dolgozni, tevékenykedni. Alapelvünk 2005 óta változatlan: „Mindenki elég gazdag ahhoz, hogy másoknak segítsen!”. Elsődleges célunk nem az, hogy segítő szolgáltatásokat hozzunk létre a hátrányos helyzetű családok és személyek számára, hanem az, hogy segítsünk nekik abban, hogy felfedezzék és kiérleljék magukban azt a lelkierőt és azokat a képességeket, amelyek által mindenki a legtöbbet hozhatja ki magából. Ezt jelenti a „nemadomfel” lelkület. Azért dolgozunk, hogy a társadalom hátrányos helyzetű tagjaiból önmagukban bízó, önálló, a saját és a társadalom jövőjéért tenni akaró emberek váljanak – mondta el a KISZó-nak Papp Szabolcs, az alapítvány szóvivője, aki Juhász Béla kárpátaljai származású budapesti ismerőse segítségével lépett kapcsolatba a Rákóczi Szövetséggel, melynek támogatása révén az ungvári magyar tannyelvű intézménybe látogathattak.

A gyerekeknek tartott úgynevezett érzékenyítő foglalkozásokkal az volt a céljuk, hogy megismertessék őket a fogyatékkal élők sajátos életformájával, egyfajta optimizmust, empátiát oltsanak beléjük. Az érzékenyítő tréningek során az iskolások kipróbálhatták azokat a mozgásformákat, melyeket a korlátozott képességű emberek végeznek: volt például ülőröplabda, kerekesszékes pályán szlalomozhattak, kipróbálhatták, milyen fehér bottal és bekötött szemmel közlekedni, vagy szájjal festeni.

De azt is megtapasztalhatták, hogyan lehet kéz nélkül használni a számítógépet, és írni.

A gyerekek ezt követően megnézték a Pillangócirkusz című filmet, mely egy végtagok nélkül élő személy útjáról szól, bemutatja, a hátránya hogyan változik fokozatosan előnyévé. Végül a Nem adom fel együttes tartott egy kis életigenlő koncertet, melybe mindenkit igyekeztek bevonni.

Papp Szabolcs elmondása szerint nagyon fontosnak tartják, hogy a gyerekek találkozzanak sérültekkel, hogy megértessék velük, félelmeik, küzdelmeik ellenére a fogyatékkal élők is boldogok tudnak lenni.

– Rendkívül nyitottak voltak a gyerekek, az első megszeppenés után élvezték a foglalkozásokat. Reméljük, ha ezentúl találkoznak egy fogyatékkal élővel, nem fognak félni tőle, nem fogják sajnálni, hanem természetesnek veszik állapotát. Azon dolgozunk, hogy a társadalom szakítson a korábbi szemlélettel, mely a sérülteket háttérbe szorította, és úgy állította be, mintha nekik nem lennének lehetőségeik, képességeik, erényeik. Nem a világot kell megváltani, hanem magunknak kell változni, mert azáltal változik a világ is. Országonként más és más a helyzet. Elképesztően sok mindentől függ, egyik ember miért adja fel, miközben a másik váltig küzd.

Talán az az elsődleges, hogy ki-ki lelkileg hová tudja helyezni a saját életét és mennyire tudja értékelni magát.

Függ a családi környezettől, a hittől, a barátoktól, attól, mennyire van akadálymentesítve a környezet, ahol él – osztotta meg velünk tapasztalatát a szóvivő, akinek 230 munkatársat számláló csapata mára Pekingtől Moszkváig gyakorlatilag beutazta az egész világot. A szóvivő végül azt üzente lapunk olvasóinak, tudja, hogy az életében minden embernek vannak nehézségei, de azt is tudja, hogy mindig van remény és valaki, aki szeret, ezért senki ne adja fel!

Magyar Tímea

Forrás:

KISZó/Fotó: Zunko Barnabás

Post Author: KISZó