Pólin Lénárd: „Hiszem, hogy Isten az igaz ügyet nem hagyja el”

Óvatos, precíz, határozott. A legnagyobb érték számára a bizalom, amit nagy odaadással viszonoz. A jövőben a vidékfejlesztésbe akarja beleásni magát, de úgy, hogy a tanári pályát ne kelljen feladnia. Az őszinteséget minden körülmények között fontosnak tartja, nem szereti, ha a tervezettől eltérően alakulnak a dolgai. A Kárpáti Igaz Szó Kulcslyuk rovatának vendége Pólin Lénárd, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola oktatója, területfejlesztő-szakgeográfus, a Momentum Doctorandus alelnöke.

– A beregszászi főiskola levelező tagozatos diákjainak tart órákat. Mi fogta meg az oktatásban?

– Elsősorban a visszajelzések miatt szeretek tanítani. Engem feltölt, ha látom, hogy a diákokat érdekli az előadásom tananyaga, így gyakran megesik, hogy tanóra után is elbeszélgetünk a témáról. Élvezem a fiatal korosztállyal a munkát, bár kicsit nehezebb a tinédzserek figyelmét megfogni és megtartani, de néha olyan lelkesen bele tudják élni magukat a tananyagba… Vidékfejlesztést, meteorológiát, agrármenedzsmentet, földméréstant, vízgazdálkodást és ehhez hasonló tantárgyakat oktatok.

– Emellett disszertációt ír, terepmunkákat végez.

– Salánkról kerültem a Nagyberegi Református Líceumba, onnan pedig a főiskolára. 2013-ban szereztem földrajz tanári diplomát. Ezzel egyidejűleg levelező tagozaton jogot tanultam Ivano-Frankivszkban. A mesterképzést terület-településfejlesztő szakgeográfus specializáción Debrecenben végeztem. Onnan nyertem felvételt a doktori képzésre is, magyarországi keretből. A Debreceni Egyetem Földtudományi Intézetében végeztem PhD-tanulmányaimat. A visegrádi ösztöndíjnak köszönhetően az elmúlt évet Prágában töltöttem. Mindenkinek azt tanácsolom, hogy próbálja ki a külföldi életet, de tartsa szem előtt azt, hogy sehol sem fonják kolbászból a kerítést. Az ember a szívében mindig odavágyik, ahol született. Aki itthon el tud helyezkedni és örömét leli a munkájában, nagyon szerencsésnek mondhatja magát. Az én kutatási területem a kárpátaljai vidékfejlesztés. A határ menti településekre koncentrálok elsősorban. Számtalan terepmunkát végeztem már, próbáltam felkutatni, milyen együttműködési lehetőségek jöhetnek szóba. Ezt fogom folytatni, bőven van mit kutatni. Nagyon megszerettem, ebben is akarok tovább tevékenykedni, olyan munkakört szeretnék, ami a vidékfejlesztéssel kapcsolatos. Szakmailag ebben tudok a legjobban kiteljesedni, ám a tanítással sem akarok felhagyni. Mindenképpen itthon szeretnék érvényesülni, viszont a legtöbb kárpátaljai fiatallal együtt én is abban a nehéz helyzetben vagyok, hogy kemény munka árán kell megtalálnom a módot arra, hogy itthon tudjak elhelyezkedni. A tudásunkra szükség lenne Kárpátalján, de itt nem könnyű érvényesülni. Nagy dilemma ez számomra is, remélem, sikerül megtalálni a megoldást. Én mindenesetre azon vagyok, hogy a szülőföldemen maradhassak. Hiszem, hogy Isten az igaz ügyet nem hagyja el.

– Mi másban próbálná még ki magát?

– Egy rádióműsor-vezetői OKJ-s képzést is elvégeztem Magyarországon. Talán a rádiózás lenne az, amibe szívesen belevágnék. A hangtechnikát és a zenét is szeretem, hobbiként tekintek a dj-zésre is. Debrecenben és a főiskolán néha a pult mögé álltam keverni. Na és a legnagyobb szenvedélyem az autózás, a terepjárók. Gyerekkorom óta érdekel minden, ami motortechnikával, autókkal kapcsolatos. Szívesen fejlesztem magamat ebben a témában is, a saját autómat jobb szeretem egyedül szerelni, mivel egyébként sem egy szokványos járgány. Hasznát is veszem, mert a legdurvább terepen is megállja a helyét. Gyakran járok vele kirándulni, megnézem a naplementéket, ezzel kikapcsolódom. Szívesen megtanulnék esetleg még gitározni.

– Sport?

– Kicsit adrenalinfüggő vagyok. Azokat a sportokat szeretem, ahol az egyéni teljesítmény a fontos és a veszély miatt nem lehet hibázni. A focit nem igazán kedvelem, csak a nemzeti csapat nagyobb meccseit nézem. A motorsport már inkább bejön, na és hát a Dakar… A Dakar Rally a mindenem.

– Mi az, amit kevesen tudnak önről?

– Talán az, hogy verseket írok. Ez egy olyan kikapcsolódás, amit akkor űzök, ha nem tudok aludni. Egy lágy klasszikus zene háttérduruzsolására igazán kellemes írni. Ez megnyugtat, felfrissülök, rendezem a gondolataimat. Erről nem sokan tudnak, mivel nem szoktam őket publikálni. Elsősorban azért, mert az emberek csak megbélyegeznének, mindenki a mögöttes tartalmat keresi, beskatulyáznak.

– Könnyen kijön a sodrából?

– Akadnak olyan emberek, akik direkt kóstolgatják a másikat, és azt várják, mikor szakad el a cérna. Ilyenkor a legnehezebb türelmesnek lenni. Én leginkább mások védelmére kelek ingerülten, ha olyanokat bántanak, akik nem képesek magukat megvédeni. Nem jellemző rám a lobbanékonyság, viszont a provokáló embereket nem bírom. Őket igazán helyre kell tenni.

– Milyen emberi tulajdonságok zavarják?

– A fölényeskedés és a megjátszás taszít. Nem szívelem a felvágós személyeket, akik másokat lenéznek, illetve pénzzel vagy hatalommal élnek vissza… Nehezen tudom feldolgozni, ha kihasználják a bizalmamat, rágódom rajta és haragszom miatta. A bosszúállás viszont nem jellemző rám. Úgy vélem, amit másokkal teszünk, az idővel visszaszáll ránk.

– Honnan lehet tudni, hogy valakit a szívébe zárt?

– Ha gyakran keresem a kapcsolatot vele, minél több élményt osztok meg, kiállok érte a védelmében másokkal szemben. Aki fontos számomra, az bármikor kereshet, teljesen mindegy a napszak, valahogy időt fogok szánni rá.

– Mivel lehet meggyőzni?

– Ha úgy érvel az illető, hogy az megkerülhetetlen. Erőszakossággal semmit sem ér el, azt nem szeretem. Lehet, hogy ráhagyom, de nem lettem meggyőzve.

– Ha nyerne a lottón, azt mire költené?

– Létrehoznék egy alapot, amelyből tehetséges fiatalokat támogatnék. Nagyon szép éveket tudhatok magam mögött, szerencsésnek tartom magam. Szeretném, hogy mások is átéljék ezt. Valószínűleg alapítanék egy vállalkozást is, amelyben azon barátaimat tömöríteném, akikkel élvezném a munkát és egy közös célért tudnánk dolgozni. Ezzel haza tudnék hozni olyan értékes embereket, akik hiányoznak itthonról.

– Mottó?

– Aki szívében szerény, hitében szilárd, annak tetteit megáldja az Isten!

– Könnyen alkalmazkodik?

– Eleinte nehezen oldódom, de jó társaságban közvetlen leszek.

– Szereti a meglepetéseket?

– Nem nagyon, mert megeshet, hogy rosszul sülnek el. Akkor szeretem a meglepetést, ha egy picit sejtem, miről van szó. Úgy fogalmaznám meg, hogy azt élvezem, ha számítok rá, hogy történhet valami váratlan…

– Előfordul, hogy másokra erőlteti az akaratát?

– Ritkán, de előfordul. Megfigyelem, hogy mi az, amivel az illető is kiegyezne, és a köztes út felé terelem a helyzetet. Általában jól érvelek amellett, amit én is szeretnék, de ha kell, én is engedek.

– Mivel lehet elvenni a kedvét?

– Ha az, amit eltervezek, nem annak megfelelően alakul. Nem szoktak váratlanul érni a szituációk, általában mindenre (is) fel vagyok készülve. De ha közbejön valami, amivel nem kalkuláltam, az könnyen le tud törni. Az egyik „sérthetetlen” rituálém a kávézás. Nem szeretem, ha közben problémákról kell beszélgetni.

Simon Rita

Forrás:

KISZó

Post Author: KISZó