A magyar tanítóképzés végjátéka

Évek óta konganak a vészharangok, ám az egyre sűrűsödő viharfelhőket nem tudták eloszlatni. Ettől a tanévtől megszűnt a Munkácsi Állami Egyetem Humán-Pedagógiai Koledzsében a magyar csoport.

A kárpátaljai magyar írók rendhagyó irodalomórája okafogyottá vált, már nincsenek magyar tagozatos diákok – közölte a hírt Dupka György közösségi oldalán. A Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet igazgatója úgy véli, az ukrán kisebbségellenes oktatási politika halálos csapdájába került, és meghalt a magyar tanítóképzés.

– Azokat a jogokat, amiket a rendszerváltás után kiharcoltunk – vagyis hogy a szakközépiskolákban magyar osztályok induljanak –, most elveszítjük.

A nem kisebbségbarát törekvések, a külső független tesztelés bevezetése, az oktatási törvény, a nyelvtörvény – mind-mind olyan lépés, ami elvéreztette a felvételizőket. Odáig ment a dolog, hogy már csak egy-két diák jelentkezett, akik számára nem nyitottak külön csoportot. A száznégy éves, patinás Munkácsi Tanítóképzőre ez hatalmas csapás – mutat rá Dupka György. – Sokrétű a probléma, közös a felelősség. A kárpátaljai magyar szervezetek, intézmények felelőssége is.

Magára hagyták az intézményt.

Ahhoz, hogy egy élhetőbb helyet teremtsenek a diákoknak, támogatás kellett volna, ebben viszont nem részesültek, így lassan leépült az iskola. Az pedig érthető, hogy a szülők oda adják a gyerekeiket, ahol megfelelő körülmények között tanulhatnak – Beregszászban, Ungváron vagy Magyarországon. Mi rendszeresen szerveztünk programokat Munkácsra, de sokan már senki földjének tartották, nem figyeltek eléggé rájuk. Pedig egy tucat évfolyam került ki onnan, akik a mai napig meghatározói a magyar közösségnek. Az alapműveltséget anyanyelvükön kell megszerezniük, nem ukrán nyelven, hisz az hiányos tudáshoz vezet. Szükség lenne a magyar tudással felvértezett emberekre, nehogy oda lyukadjunk ki, hogy ukrán szakembereket küldenek, akik háttérbe szorítanák a magyarságot.

Tíz évvel ezelőtt a harmincöt helyre még túljelentkezés volt, az utóbbi néhány évben viszont már alig jelentkeznek. Ezt erősítette meg lapunknak Tyahur László is.

– Csak páran felvételiztek, akiknek az ukránoknál alakítottunk ki alcsoportot. Úgy tanulják a magyar nyelvet és irodalmat – mondja az igazgatóhelyettes. – Viszont akadnak olyan magyar nyelvű diákok, akik nem is akarnak a magyar tagozatra felvételizni.

Tavaly arról informálták lapunkat, hogy már csak két tízfős csoportjuk van, a magyar tagozat indítása már második éve kimaradt. Idén nem csak elsősöknek nem nyitottak csoportot, a negyedik évfolyamosok sem fejezhették be a tanulmányaikat. Ez a ZNO miatt alakult így.

Míg korábban csupán DPA-n (állami összegző attesztáción) kellett átesniük a diákoknak, az utóbbi években ehelyett kötelező ukrán nyelv és irodalom ZNO-t (külső független tesztelést) kellett írniuk a technikumok és szakközépiskolák végzőseinek is.

A magyar diákoknak nem sikerült elegendő pontszámot elérniük, így nem tudták megkezdeni az utolsó, negyedik évüket.

– Két opció áll a diákok előtt: visszavesszük őket a harmadik évfolyamra, vagy kihagynak egy évet, és úgy próbálják jövőre újra a ZNO-t. Ha sikerül, a negyedik évfolyamon folytatják – jegyzi meg Tyahur László.

A szülők elmondása alapján az intézmény vezetősége nem kérvényezte, hogy a magyar tagozat diákjainak alacsonyabb ponthatárt állapítsanak meg, így azon a szinten kellett teljesíteniük a ZNO-t, mint az ukrán csoport diákjainak.

– A gyerekek a minimum 25 pont helyett 14-15 pontot szereztek, amennyivel őket át lehetett volna engedni, ha ezt előzetesen kérvényezi a vezetőség.

Mivel ezt nem tették meg, most elúszott a három év – magyarázza Kis Katalin, az egyik érintett szülő. – Pedig eleve azért adtuk Munkácsra a lányunkat, mert akkor még úgy volt, hogy ott nem kell külső független tesztelést tenni. Hiába járt ötödik osztálytól kilencedikig ukrán iskolába, hogy tanulja meg az államnyelvet, ez a vizsga nehezítés a magyarok számára. Tudtuk, hogy nem érték el a ponthatárt, de nekünk nem szóltak, hogy ez probléma, mi azt hittük, folytathatják a tanulást, és negyedik év végén tanárok lesznek. Augusztus 29-én hívtak be minket az iskolába, ahol az igazgató agresszívan fogadott. Mogorván és ellenségesen viselkedett velünk, bejelentette: itt a vége, nem tudnak mit csinálni, mert a gyerekek nem tették le a vizsgát.

– Mit reagáltak?

– Évet ismételni senki sem akart, mivel a tízezres tandíjat nem voltak hajlandók újra kifizetni.

Szerintem ők eleve azt próbálták elérni, hogy a magyarokat is ukrán csoportba helyezzék el.

Nem szeretnék, hogy magyar anyanyelvű pedagógusokat képezzenek. Pedig Klaudiának is lenne hol elhelyezkedni, a környéken tanárhiány van, Aklihegyen, Öregakliban is várnák. Én az első évben kötött szerződést elvittem egy ügyvédhez, aki azt mondta, mivel nem bontották fel a megegyezést, nem rúghatják ki a gyerekeket. A tanévnyitón meg is jelentünk csoportosan, és újra felkerestük a vezetőt. Akkor már én beszéltem vele erélyesen, elmondtam, amit az ügyvéd a tudtomra adott. Ezúttal a direktorral már sokkal nyugodtabb hangnemben tárgyaltunk, azt mondta, mindent megpróbálnak. Azóta csend van. Nem is kérték a tandíjat, szóval szerintem nem is foglalkoznak vele.

Nem sok reményünk van.

Próbálkoztunk az ingyenes jogsegélyszolgálattal, ám ott azt mondták, ez nem az ő hatáskörük. Levéllel folyamodtunk a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetséghez is, de még nem érkezett válasz.

A gyerekek most lógnak a levegőben, más intézménybe sem tudtak beiratkozni, mivel utolsó nap értesítették őket. A szülők szerint ezt direkt így szervezték, azért, hogy kényszerhelyzetbe kerüljenek, és ukrán csoportba adják a csemetéiket.

Simon Rita

Forrás:
KISZó/Fotó: Zunko Barnabás

Szolidaritási előfizetési felhívás!

Szolidaritási előfizetési felhívás!
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.

Post Author: KISZó