Dr. Ruszin László: „…elsőnek lenni rendkívül nagy felelősség”

Szakmai tudásáról, szervezői képességéről és munkabírásáról legendák keringenek. A páciensek, akiknek megmentette az életét, az egekig magasztalják. Született sebész – mondják róla gyakran. Fő hivatása mellett kutat, oktat, ismert közéleti személyiség. Valamennyi titulusát – többek között professzor, akadémikus, az egészségügyi tudományok doktora, Ukrajna érdemes orvosa, a Kárpátaljai Sebészek Egyesületének elnöke, a megyei tanács képviselője, az UNE egészségügyi kara sebészeti tanszékének előadója stb. – felsorolni is hosszú lenne. A Kárpáti Igaz Szó Kulcslyuk rovatának vendége dr. Ruszin László sebész professzor, aki a napokban ünnepelte 70. születésnapját.

–Hogyan tud valamennyi feladatának eleget tenni? Ha nem műt, akkor szervezi a sebészeti osztály munkáját, előadást tart a diákoknak, interjút ad, részt vesz a tudományos társaságok tevékenységében… Van egyáltalán szabad ideje?

– Ha az ember helyesen osztja be az idejét, mindenre futja. Számomra az a tragédia, ha nincs semmi dolgom. Teendőim végeztével még előttem az egész éjszaka. Többnyire éjfélkor vagy még később térek nyugovóra. Ami feltölt, pihentet, az a természet.

– Kiválóan beszél magyarul, tagja a Kárpátaljai Magyar Egészségügyi Dolgozók Társaságának. Jól tudom, hogy ereiben némi magyar vér is csörgedezik?

– Ezt igazából nem tudom megerősíteni. A háború előtti években a megtorlástól tartva sokan nem merték nyíltan vállalni származásukat. Egy biztos, nagyanyám, aki Szerednyén született, Ilko-lány volt, azaz lehetett magyar is. Édesanyám a személyi igazolványában már szlováknak volt feltüntetve. De mindketten jól beszéltek magyarul és szlovákul is, innen az én nyelvérzékem.

– Miért érezte szükségét, hogy politikával foglalkozzon? Megyei képviselőként sikerült-e megvalósítani valamit az elképzeléseiből?

– A politika szerintem a parlamentben kezdődik. A helyi önkormányzatban viszont azért kell jelen lenni, hogy szakmai kérdésekben ne dönthessenek illetéktelenek. Képviselőként sikerrel lobbizhattam az egészségügyi tárgykörben, akár a megyei kórházról vagy más hasonló jellegű intézményről volt szó.

– Manapság, ha egy társaságban szóba kerülnek az orvosok, az első, amit velük kapcsolatban említenek, az a korrupció. Véleménye szerint hogyan lehetne „kigyomlálni” ezt a negatív jelenséget és visszaadni a szakma becsületét?

– Először is tisztázni kell, mit értünk korrupción? Ha valaki pénzt követel, az korrupt, de ha elfogadja a páciensétől a hálapénzt, amit az önként ajánl fel, az szíve joga. Először talán legfelsőbb szinten, a parlamentben kellene rendet teremteni, mert amíg csinovnyikjaink milliós csúszópénzeket fogadnak el büntetlenül, addig az alsóbb szinteken sem lesz, aki rendet teremtsen.

– Ha egy tízes skálán kellene értékelnie Kárpátalja sebészeti ellátásának színvonalát, hányas osztályzatot adna?

– Nagyon komoly kérdés, ám nem lenne korrekt részemről, ha egyértelmű választ adnék rá. Tízest semmiképpen, ugyanis szűkebb pátriánkban hiányoznak a szakmai tudományos kutatóműhelyek. Se egészségügyi egyetemünk, se egyetemi klinikánk nincs. Komoly sebészeti beavatkozásokra csupán a megyei fennhatóságú intézményekben van lehetőség, ami Ungvárra és Munkácsra korlátozódik. Ezért igen nehéz az összehasonlítás, mivel minden viszonylagos. Egy bizonyos – elsőnek lenni rendkívül nagy felelősség. Folyton készenlétben kell állni és olyan beavatkozást is el kell tudni végezni, amit más nem vállal.

– Milyen új, progresszív eljárásokkal büszkélkedhet régiónk sebészete?

– Ilyen például az endourethral műtéti beavatkozás. Ennek az unikális beavatkozásnak köszönhetően teljesen vérzésmentesen bejutunk a vesébe, lézerrel porrá törjük a benne lévő követ és fájdalommentesen eltávolítjuk. Megyénk az egyetlen régió Nyugat-Ukrajnában, melyben ilyen operációt végeznek.

– Az emberek gyakran istenként tekintenek a sebészre…

– Nem. A sebész is csak egyszerű “iparos”, aki ugyanúgy teszi a dolgát, mint mindenki más. Pontosabban a sebészet iparművészet. Mert bár a sablonokat be kell tartani, minden egyes alkalommal változik valami. Ehhez rendkívül jó anatómiai ismeretekkel, operatív technikákkal, következetességgel és az elődök összes tapasztalatával rendelkezni kell. Ha mindezen kritériumok megvannak, akkor nem történhet baj. Ahogy egy medvét meg lehet tanítani biciklizni, úgy bárkit meg lehet tanítani laparoszkópos epehólyagműtétre. Ha tízszer megmutatod neki, elsajátítja. De mi történik, ha közben szövődmény lép fel? És ha vérzés lép fel? Hogy fogja elállítani? Ezért mondom azt, hogy a sebészet az az “iparág”, amit nem lehet úgy megtanulni, ha átugorjuk egyik-másik fázisát. Ha a tanulás során fehér foltok maradnak, az valakinek az életébe kerülhet…

– Munkájában mi a legkellemetlenebb és a legkellemesebb?

– A legnehezebb elviselni a kollégák irigységét. S azoknak a hálátlanságát, akiknek annak idején sokat segítettem a szakmai felemelkedésben. Szívderítő viszont, ha a páciens egészségesen távozik és mosolyogva köszön, amikor ismét találkozunk.

– Saját egészségével mennyire törődik?

– Kár, hogy az ember csak érett korában kezd foglalkozni az egészségével. Jómagam felhagytam a dohányzással, ügyelek a súlyomra, az étkezésemre, naponta három kilométert gyalogolok, beveszem a vérnyomásomra előírt gyógyszereket. Sem szellemileg, sem testileg nem hagyom magam ellustulni.

– Mire a legbüszkébb?

– Talán az állami díjra, amit egészségügyi tevékenységemért kaptam Kárpátalján elsőként.

– Befolyásolta gyerekeit a pályaválasztásban?

– Direkt nem, de nyilván hatott rájuk az apai példa. Andrij és Vaszil szintén sebész, Ivan viszont bankár lett.

– Milyen tervekkel lép a nyolcadik X-be?

– Tekintélyes korom ellenére számos dolgot szeretnék még megismerni, látni. Például még soha nem voltam Magadánban. Ezért idén a barátaimmal elrepültem oda. Tizenhárom és fél ezer kilométerre. Tíz napig vadásztunk, medvére lestünk, horgásztunk. Mindenképpen el szeretnék jutni az usszuri tajgába is…

– Miért nem inkább a meleg országokba, szafarira?

– Mert nem kedvelem a forróságot és amikor autóval kell üldözni a vadat.

Magyar Tímea

Forrás:

KISZó

Post Author: KISZó