Gerék-Penyák Emese: „…nem szeretem felhalmozni az elintéznivalót”

Felelősségteljes, elkötelezett, munkájában pontos és precíz. Mindene a családja. Már gyerekkorában elhatározta, mivel akar felnőttként foglalkozni. Döntésében nem csalódott, úgy érzi, megtalálta a helyét. Kulcslyuk rovatunk vendége Gerék-Penyák Emese, a Palágykomoróci Általános Iskola alsós tanítónője.

− Gyerekkora óta tanárnak készült.

− Alsós tanítónő vagyok, bár nem akként kezdtem. 2010-ben az Ungvári Nemzeti Egyetem magyar filológia szakán szereztem képesítést. Sajnos nem sikerült diplomám szerint elhelyezkedni. A Gálocsi Oktatási-Nevelési Komplexumba alsós tanítót kerestek. Éltem a lehetőséggel, ezért ugyanebben az évben felvételiztem a Munkácsi Állami Egyetem Humán-pedagógiai Kollégiumának tanítói szakára, melyet sikeresen elvégeztem. A gyerekek mindig is közel álltak a szívemhez, ezért nem okozott gondot, hogy kamaszok helyett kisiskolásokkal foglalkozzak. Öt éven keresztül dolgoztam Gálocsban, 2015-től pedig szülőfalumban, Palágykomorócon folytatom a munkát.

− Mi motiválta a pályaválasztásban?

− Elsősorban általános iskolai tanáraim példája vezetett a pályára. Olyan lelkesedéssel és odaadással okítottak, neveltek és terelgettek minket, ami azonnal megfogott. Emellett édesanyám óvodapedagógus. Láttam, mennyire szereti a gyerekeket, milyen felszabadultsággal és elégedettséggel végzi a munkáját. Szívesen hallgattam a családi asztalnál mesélt vidám történeteit, így végleg letettem a voksom a szakma mellett.

− Szokás megkérdezni: megváltoztak-e a gyerekek az elmúlt évek alatt?

− A mindennapok különösen izgalmasak, hiszen a gyerekek mellett nem lehet unatkozni. Nagyon aktívak, szerethetőek, fogékonyak. A változás szempontjából kiemelendő, hogy a mai kor szülöttei elevenebbek. Szakmai szemmel értékelve ezt pozitívnak tartom, mivel így sokkal nyitottabbak lettek az újdonságok iránt.

− A digitalizáció térhódításával nem szorulnak háttérbe az „unalmas” tantárgyak?

− Véleményem szerint ez nevelés kérdése. A szülők által felállított napi rutin, a helyes időbeosztás kialakítása nagy hatással van a gyerekek érdeklődési körére. Fontos a mértékletesség és az arany középút megtalálása az iskolai feladatok elvégzése és a modern technika használata között.

− Foglalkozott felnőttek oktatásával is.

− Egyetemi éveim alatt, majd néhány évig a tanítói munka mellett is, a magyart, mint idegen nyelvet oktattam ukrán anyanyelvűeknek. Elmondhatom, a gyerekekkel sokkal könnyebb dolgozni, együttműködőbbek és szorgalmasabbak a felnőtteknél.

Végez társadalmi munkát?

− Igen. Három éve az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség Palágykomoróci Alapszervezetének vagyok az elnöke. Szívesen vállaltam és látom el ezt a feladatot.

− Meséljen a családjáról.

− Tíz évvel ezelőtt ismerkedtem meg a férjemmel, akivel 2012 nyarán házasságot kötöttünk. Három évvel később megszületett a kislányunk, Fanni. Nagyon határozott, eleven gyerek, könnyen barátkozik.

− Jó emberismerőnek tartja magát?

− A válaszom határozottan nem. Amit az egyik legnagyobb hiányosságomnak érzek, az a hiszékenység. Az évek múlásával rájöttem, hogy naiv vagyok. Először mindenkiben a jót látom meg, és nem tudok róla rosszat feltételezni. Magamból kiindulva úgy gondolkodom, ha én azt nem tenném meg mással, akkor ez biztosan fordítva is igaz. Emiatt sokszor csalódtam már az emberekben. Ilyenkor a férjem szokott visszavezetni a realitások talajára.

− Aggodalmas típus?

− Igen, nagyon. Emellett izgulós vagyok. Ügyintézés vagy bármilyen más jellegű program előtt legalább két nappal körbejárom a témát, bejegyzem a naptáramba, többféle változatot előkészítek a megvalósításra.

− Párosul ez a tulajdonság maximalizmussal?

− Szeretek mindent a legmegfelelőbben, a legjobb tudásom szerint elvégezni, hogy az eredmény maximálisan kielégítő legyen. Sajnos ez nem mindig sikerül, de törekszem arra, hogy így legyen.

− Előfordul, hogy halogatja a feladatait?

− Nem, épp ellenkezőleg. Azonnal nekilátok a rám bízott munkának, és tehetségemhez mértem próbálom minél hamarabb teljesíteni. Nem szeretem felhalmozni az elintéznivalót.

− Elnéző tanító néni?

− Bizonyos határokon belül igen. Nem vagyok szőrösszívű.

− Sok barátja van?

− Mondhatni igen, ám barát és igaz barát között nagy a különbség. Utóbbiból nem sok van, viszont igaz barátból elég egy is.

− Mennyire befolyásolja a divat az öltözékét?

− Leginkább a konzervatív öltözködés jellemez, a stílusomnak megfelelő darabokat viselem szívesen.

− Mottó?

− Kedvenc regényemből, az Isten rabjaiból idéznék: „a szívet azért rejtette el az Isten, hogy senki se lássa”. Úgy tartom, hogy mondjuk el, amit igazából érzünk, ha pedig ez nem lehetséges, inkább hallgassunk.

− Mi az, ami felbosszantja?

− A butaság. Ha valamihez nem értek, akkor azt beismerem. Sajnos ezt nem mindenki gyakorolja, emiatt olyan dolgokba ártja bele magát, amelyben tájékozatlan.

− Érzelgős?

− Igen. Tanévnyitón, óvodai szereplésen, de akár egy filmen is könnyen elpityeredek.

− Mivel foglalkozik szabadidejében?

− A kislányommal. Minden szabad időmet a családom tölti ki. Sokat játszunk, illetve az óvodai foglalkozáson készített rajzokat, gyurmafigurákat itthon újra megformáljuk. Mindemellett szívesen olvasok, és a főzés sem áll távol tőlem. Sütni viszont édesanyám szokott.

− Sportol?

− Ez a tevékenység nem áll hozzám közel.

− Korán kelő vagy inkább éjjeli bagoly?

− A második. Estefelé szoktam nekilátni a házimunkának is. A reggel nehezebben indul.

− Négy generáció él egy fedél alatt. Manapság ez ritkaság.

− Igen, nagymamámmal, szüleimmel és ugye a kislányunkkal élünk a családi házban. Számomra nem is volt kérdés, hogy – mivel egyedüli gyermek vagyok – elköltözzek otthonról. Megszoktuk egymás tempóját, habitusát. Nagyra becsülöm a segítségüket, hiszen mindenben számíthatok rájuk. Segítenek a gyerek körüli teendőkben, bármilyen felmerülő gond megoldásában.

− Tartja a hagyományokat?

− A vasárnapi ebédet igyekszünk a családdal együtt elkölteni. Emellett természetesen a karácsonyi és a húsvéti szokásokat is felelevenítjük.

Csuha Ivett

Forrás:

KISZó

Post Author: KISZó