November 13-a a magyar nyelv napja

Az ezredforduló óta az európai népek külön napot szentelnek nemzeti nyelvük megünneplésének. A magyar országgyűlés 2011. szeptember 26-án nyilvánította november 13-át a magyar nyelv napjává, mivel a pozsonyi országgyűlés 1844. évi II. törvénycikke a magyar nyelvet ezen a napon emelte államnyelvvé, addig a latin volt Magyarország hivatalos nyelve.

Mit jelent nekünk itt, Kárpátalján a magyar nyelv? Az egyik legfontosabb dolgot az ember életében: anyanyelve. Ezt a nyelvet tanultuk meg elsőként édesanyánktól, a környezetünktől, ezen a nyelven ejtettük ki az első szavakat, ez alakította világképünket. A magyar nyelv szavainak érezzük az ízét, a zamatát, ehhez kötődnek gyermekkori emlékeink. Csokonai Vitéz Mihály így vall erről: “… teáltalad szólaltam én meg legelőször, teáltalad hangzott először az én fülemben az édes anyai nevezet.” Ezzel magyarázható, hogy anyanyelven sajátítjuk el legkönnyebben az ismereteket, ezért fontos az anyanyelven való tanulás. “Mert az anyanyelv joga / a legmagasabb törvény: / Nem nyelheti el soha / semmilyen gonosz örvény.” (Tóth Elemér)

Legfontosabb feladatainkhoz tartozik az anyanyelv megőrzése, ápolása, fejlesztése.

Ezt a feladatot a család mellett elsősorban a magyar tannyelvű oktatási intézmények végzik az óvodától az egyetemig. Kárpátalján ma, s reméljük, ez így is marad, a magyar nyelv a társadalmi élet minden szférájában használatos: a privát szférában, a nyilvános nyelvhasználati színtereken, s az oktatási rendszer minden szintjén, a kulturális életben, a tudományos és szépirodalomban, a médiában, az egyházi szférában stb.

Ez az ünnep alkalmat ad az oktatási intézményeknek, a médiának, a civil szervezeteknek stb. rendezvények megtartására, arra, hogy a közfigyelem nyelvhasználatunkra irányuljon. Ám nem a rendezvények sokasága a magyar nyelv iránti kötődésünk legfőbb bizonyítéka. Az a lényege az anyanyelv szeretetének, hogy

figyelmet fordítunk nyelvhasználatunk tisztaságára mind élőszóban, mind írásban, különösen azok, akiknek hivatalból / hivatásból ez a dolguk.

Sajnos, hogy írott szövegeinkben: szépirodalmi igényű antológiákban, tudományos igényű írásokban, tankönyveinkben, az interneten stb. sokszor találkozunk a magyar nyelv szabályainak megsértésével. Arany János szavai jutnak eszembe, amit a hazáról ír, vonatkozik a nyelvre is: “Nem elég csak emlegetni: / Tudni is kell jól szeretni, / Tudni bölcsen, a hazát.” Kölcsey Ferenc szavaival “…haza, nemzet és nyelv, három egymástól válhatatlan dolog…”, ezért az lenne a legméltóbb ünneplés, ha ezen a napon nyelvünk értékeit, szépségeit hangsúlyozva elgondolkodnánk azon, mit kellene tennünk nyelvi kultúránk fejlesztése érdekében.

Mit kell tennünk a magyar nyelvért itt, Kárpátalján?

Tanulnunk kell, a született magyarnak is, törekednünk kell az egyértelmű, kifejező, tartalmas fogalmazásra élőszóban és írásban, be kell tartanunk a helyesírási szabályokat; klasszikus és kortárs magyar szépirodalmi műveket kell olvasni, szókincsünk ezáltal gazdagodik, ez ad műveltséget, így formálódik jellemünk.

Egyéni, de közös felelősségünk is nyelvünk tisztaságának megőrzése, ápolása, fejlesztése. Rajtunk múlik, hogyan adjuk tovább gyermekeinknek nemzeti örökségünk, fennmaradásunk e fontos eszközét: óvjuk, tiszteletben tartjuk törvényszerűségeit, ápoljuk vagy hibásan használjuk, telerakjuk divatos idegen szavakkal és fordulatokkal.

Horváth Katalin
nyelvész

Forrás:

KISZó

Post Author: KISZó