Gondolatok egy vatikáni zarándoklat kapcsán

A karácsony közeledtével nemrégiben kárpátaljai görög katolikus zarándoklat jutott el az Örök Városba, hogy maga a Szentatya ossza meg gondolatait vidékünk és Ukrajna híveivel. A sors úgy hozta, hogy a majd 1600 kilométeres út egyik résztvevője a Tiszahát szülötte volt. Virág Szabolcs – aki jelenleg az Ungvári Boldog Romzsa Tódor Hittudományi Akadémia növendéke – is részese lehetett e zarándoklatnak. Egyike volt azoknak, akik személyesen találkozhattak Ferenc pápával.

– Egy zarándoklatnak hálaadó és kérő szándéka szokott lenni – mesélte a papnövendék –, és így volt ez a mi adventi római utunk esetében is. Társaimmal hálát szerettünk volna adni azért, hogy mintegy három évtizeddel ezelőtt felekezetünk „kijöhetett a fényre”, és a függetlenné vált Ukrajna törvényei elismerték a görög katolikus egyházat, mint az ország erkölcsiségének és értékrendjének egyik oszlopát.

Volt ugyanakkor egy könyörgés is céljaink között, hiszen ezzel a zarándoklattal szerettük volna kérni Istent, hogy hitünk és nemzeteink egyaránt megmaradjanak.

Hogy mi, görög katolikus magyarok, ukránok és országunk egyéb nemzetei békében, gyarapodva, egymást kölcsönösen szeretve és tisztelve éljük meg vallásunkat és a mindennapokat.

A pápával történt találkozás ugyanakkor egyszerre volt meglepő és felemelő. Meglepő volt tapasztalni, hogy Krisztus földi helytartója, a kereszténység első számú vezetője milyen közvetlen, egyszerű és érthető, hogy úgy mondjam, hétköznapi személy. Ugyanakkor felemelő volt ott állni a Szent Péter-bazilikában és hallgatni Ferenc pápa gondolatait a világról és az azt feszítő problémákról.

A szentatya szólt arról, hogy a görög katolikus egyház itt, Ukrajnában mily gazdag vértanúkban, és ez azt jelenti, hogy olyan emberek gyakorolták és gyakorolják hitüket e tájon, akik akár a legnagyobb áldozatot is hajlandók meghozni meggyőződésükért.

Összességében hatalmas öröm és megtiszteltetés, hogy ott lehettem. Csak azt tudom mondani, hogy megfogadom Ferenc pápa útravalóként adott kérését, miszerint imádkozzunk a testi és lelki szükséget szenvedőkért, valamint sose legyünk közömbösek egymás iránt. E gondolatok pedig szerintem nemcsak karácsony előestéjén, hanem az év minden napján iránytűként kell szolgáljanak mindannyiunk számára. Éljük hát meg eszerint a szeretet ünnepét Ukrajnában és az egész világon.

Matúz  István

Forrás:
KISZó

Post Author: KISZó