Már Trianon előtt megpecsételődött a sorsunk?

Az 1914-ben kirobbant világégésben a Központi Hatalmak vereséget szenvedtek az Antanttal szemben, aminek következményeképp felbomlott az Osztrák–Magyar Monarchia. Így Magyarország sorsa és a miénk is eldől a párizsi békekonferenciákon.

A magyar Országgyűlés a nemzeti összetartozás évének nyilvánította 2020-at, a trianoni békediktátum 100. évfordulóját. A centenárium kapcsán igyekszünk több szempontból elemezni és körbejárni a témát.

Ahhoz, hogy megértsük, mi is zajlott, a legfontosabb a történelmi-politikai háttér ismerete, amelyet a téma kutatójával, Kosztyó Gyulával tekintünk át. A Clio Intézet főmunkatársa, doktorjelölt történész nem csak 1920 eseményeit tárja elénk, hanem a világháború befejezéséig nyúl vissza a történelmi események árnyaltabb megértése érdekében.

Már Trianon előtt megpecsételődött a sorsunk?

Fontos tisztázni, hogy a Kárpátalja kifejezést a világháború végén még csak elvétve használták a köznyelvben, akkor is inkább csak földrajzi meghatározásként, Ung, Bereg, Ugocsa és Máramaros történelmi vármegyék megnevezésére. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint 854 204 fő élt itt, ebből 42% ruszin, 31% magyar anyanyelvű.

– Mi történt 1918 őszén?

– A világ már 1918 januárjától a wilsoni elveket hirdeti, ami többek között az eljövendő háborúk minden lehetőségének kizárására és Európa újjáépítésére buzdít. A háború vége hatalmas lökést ad a nemzetiségi törekvéseknek, és az Osztrák–Magyar Monarchia romjain lassacskán létrejönnek a nemzetállamok magvát képező első nemzeti tanácsok. Hasonló folyamatok zajlanak Magyarország nemzetiségi területein is. Károlyi Mihálynak, a Magyar Népköztársaság miniszterelnökének ilyen légkörben kell okosan cselekednie.

De mit tegyen ott, ahol a lakosság több mint ötven százaléka különböző nemzetiségekből tevődött össze?

1918 őszén beindulnak a nemzetiségi törekvések. Francia és amerikai segítséggel a csehszlovákoknak sikerül a leginkább megerősödniük. De nemcsak ők és a románok, hanem a ruszinok is szervezkednek. A magyar állam 1918 december végén létrehozza a Ruszka Krajna autonóm területet. Megindul a ruszin autonóm önkormányzat kiépítése, de végül nem jutnak sehová. Általános áru- és élelmiszerhiány alakult ki, amit a magyar közigazgatás nem tudott kezelni. 1918. december 25-én adták ki a X. számú néptörvényt a ruszin önrendelkezésről. A jogszabály nem határozta meg az autonóm terület kiterjedését, viszont kettős – budapesti és helyi – irányítás alá helyezi.

– Miért volt erre szükség?

– Azért kellett létrehozni Ruszka Krajnát, hogy amikor 1919 januárjában megkezdődnek a Párizs környéki békekonferenciák, a magyar államnak már legyen valami a kezében, amit felmutathat.

Ők úgy gondolták, a konferencián azt tárgyalják majd meg, kinek és milyen mértékű önrendelkezést adjanak. Nem így lett. Jászi Oszkár, aki a ruszinokkal való autonómia kidolgozásával volt megbízva, azt írta az emlékiratában, hogy nem is gondolták komolyan az önrendelkezést, az csak a párizsi békekonferenciának szólt. De 1919 februárjától – levéltári források is igazolják –, már a ruszin lakosság is egyértelműen ezen az állásponton volt.

– A helyzetet sorozatos külső támadások súlyosbították.

– A csehszlovák hadsereg 1919. január 12-én elfoglalta Ungvárt és Ung vármegye felét, de ugyanebben a hónapban ukrán és román egységek is betörtek Kárpátalja területére.

Tudni kell, hogy ezt megelőzően már hatalmas csehszlovák „lobbitevékenység” zajlott először az USA-ban, majd a párizsi békekonferencián. A ’18 őszén megalakult Csehszlovákia vezetése jó kapcsolatokat tudott kiépíteni Woodrow Wilsonnal. Novemberben Amerikában a Ruszinok Amerikai Néptanácsával közösen megszerveztek egy népszavazást, amelyben

a Tanácshoz tartozó 500 000 ruszin nevében állítólag amellett voksoltak, hogy Csehszlovákiához akarnak csatlakozni.

– Hogyan befolyásolta ez az 1919. január 18-án megkezdődő béketárgyalásokat?

– A csehszlovákok, a már említett szavazással a „zsebükben” mennek el a békekonferenciára. A tárgyaláson Kárpátalja sorsának megvitatásakor Edvard Beneš erősen érvel a csehek álláspontja mellett. A külügyminiszter meggyőződése, hogy

azért kellene Kárpátaljának Csehszlovákiához tartoznia, mert így útját tudnák állni a bolsevik veszedelemnek, ami ekkor keletről, Oroszország felől jelentett relatív veszélyt.

– Az 1919. március 21-én kikiáltott Tanácsköztársaság alátámasztja ezt a félelmüket.

– A Tanácsköztársaság előzménye, hogy 1919. március 20-án Fernand Vix francia alezredes átnyújtotta az Antant előírásait tartalmazó levelet Károlyi Mihálynak. Az úgynevezett Vix-jegyzék újabb magyar területek átadását követelte a Tiszántúl térségében. A Magyar Népköztársaság elnöke erre nem volt hajlandó. A hatalom a szociáldemokraták kezébe került, akik a háttérben kiegyeztek a kommunistákkal és így jött létre a Tanácsköztársaság Magyarországon, miközben Károlyi Mihállyal aláíratták a lemondását.

Ezzel gyakorlatilag végképp Benesék érveinek oldalára billent a mérleg nyelve Párizsban.

A nyugati hatalmak nem nézték jó szemmel a kommunista eszmék térnyerését, ezért nem is gátolták a román és cseh katonai alakulatok betörését, létrehozva a csehszlovák-román korridort a térségben.

– Megkezdődik a katonai intervenció.

– A nyíltan magyarellenes francia Franchet d’Espèrey francia tábornok, miután kikiáltották a Tanácsköztársaságot, folyamatosan azon volt, hogy eltiporja azt. A tábornok buzgóságát mutatja, hogy sorra járta Magyarország szomszédait, hogy megkérdezze, ki lenne hajlandó részt venni egy katonai intervencióban a Tanácsköztársaság ellen. Áprilisra sikerül a terve, mindkét irányból támadás indult. 1919. április 16-án kelet felől betörnek a románok. Április 26-án támadnak a csehek.

27-én a románok elfoglalták Beregszászt, 28-án a román és csehszlovák egységek szinte egyszerre vonultak be Munkácsra, 29-én a csehszlovákok megszállták Csapot.

– Ezzel szinte az egész vidéket az ellenőrzésük alá vonták. Mi történt április 29.-e után?

– Mindenki Trianonhoz köti sorsunk megpecsételését, viszont az előtte lévő 14 hónap már eldöntött mindent. Áprilistól szeptemberig a cseh katonai jelenlétet nem veszik komolyan az emberek. Ideiglenesnek tekintették, rendfenntartás céljából, hisz az itt lévő csehszlovák katonai vezetők is ezt hangoztatják. Az is megtévesztette a népet, hogy 1919 végéig a magyar törvények voltak hatályban, illetve a magyar közigazgatás tagjai is a helyükön maradtak. Az kezdett gyanús lenni, amikor a csehszlovák katonai vezetők határellenőrzést gyakoroltak a megszállt és az általuk nem ellenőrzött területek között. Ezen a vonalon csak engedéllyel lehetett átkelni. Ez rengeteg problémát okozott, a levéltárakból tudjuk, hogy többen kértek határátlépési engedélyt, mivel

a családjukat kettészakította a határ.

Hatalmas áruhiány jelentkezett, amivel nem számoltak a csehek. Ezt az emberek csempészettel igyekezték orvosolni, Magyarország területéről „lopták át” az élelmiszereket.

– 1919. szeptember 10-én kötötték meg a Saint-germaini békét.

– Szeptemberig fel sem merült az emberekben, hogy elcsatolják a területet Magyarországtól. Aztán megkötötték a Saint-germaini békeszerződést, amely rögzítette, hogy Csehszlovákia elfoglalja a területet és autonómiát ad a Kárpátalján élő ruszinoknak. Ez, mint tudjuk, nem valósult meg ’38-ig. A csehszlovák katonai közigazgatás ezt követően számos diszkriminatív intézkedést hoz a tömbben élő magyarsággal szemben. Első körben betiltottak mindenféle politikai, kulturális gyűlést, tilos volt bármilyen kitűzőt, jelvényt viselni. Megkezdődtek a házkutatások, kijárási tilalmat rendelnek el. 1919. október végén kiadtak egy utasítást, miszerint mindenhol meg kell ünnepelni Csehszlovákia létrejöttének egyéves évfordulóját. Felszólították a lakosságot: akasszák ki a csehszlovák zászlót minden épületre.

Mivel az emberek nem rendelkeztek a csehszlovák lobogóval, a csehek kitalálták, hogy a mindenkinél megtalálható magyar zászlóból tüntessék el a zöld színt.

Később be is tiltják a magyar lobogók használatát. 1920 tavaszán pedig egy sor diszkriminatív intézkedést hoznak a magyar nemzetiség megélési formáinak hétköznapi korlátozására.

– 1920. június 4.-e már csak pont volt az i-re?

– Elmondhatjuk, hogy Kárpátalja 1919. április végén lezajlott cseh és román megszállása egyben a Magyarországtól való elcsatolást is jelentette. 1920-ban

a trianoni békeszerződés már csak megpecsételi azt az állapotot, ami a 14 hónap alatt kialakult.

A feszült magyar–cseh viszony csak tovább fokozódott. Arra is volt példa, hogy Prága az erőszak alkalmazásához nyúlt, hogy a magyar kisebbséget „rendbe szedje”.

Simon Rita

 

Forrás:
KISZó

Szolidaritási előfizetési felhívás!

Szolidaritási előfizetési felhívás!
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.

Post Author: KISZó