Néhány szakmát még szívesen elsajátítana…

Veréb Diána sokoldalú, érdeklődő személyiség. A fotózás az első számú hobbija, emellett koreaiul tanul, ír, falja a könyveket. Tanulmányai befejezése után kárpátaljai gyerekeknek szeretné továbbadni a tudását.

– Miért pont a magyar szak?

– Szerencsésnek tartom magamat, mert olyan tanáraim voltak, akik nemcsak megtanították az anyanyelvem, hanem meg is szerettették velem minden apró részét – kezdi beszélgetésünket a huszonegy éves lány. – A Beregszászi 6. Sz. Horváth Anna Általános Iskolába jártam, a középiskolát a Bethlen Gábor Magyar Gimnáziumában fejeztem be. Aztán a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Magyar Nyelv és Irodalom Szakára felvételiztem, jelenleg a mesterképzést végzem.

– Még nem dolgozol. Itthon szeretnél elhelyezkedni?

– Igen, mivel ha már itthon tanultam, szeretném az itteni gyerekeket tanítani, nekik adni tovább azt, amit én kaptam. A főiskolai pedagógusgyakorlat nagyon tetszett, ezért kipróbálnám magam tanárként élesben is. Nem biztos, hogy a város iskoláiban lenne üresedés, de még tanulok, csak jövőre kapok diplomát, addig bármi lehet.

– A mottód, hogy minden elolvasott könyv egy újabb megélt élet.

– Imádok olvasni. Minden szerző új, saját világot hoz létre azzal, hogy megír egy könyvet.

Az olvasó pedig belecsöppenhet abba a kis univerzumba, és átélheti. Ezt szeretem az olvasásban. Klasszikust és kortársat is olvasok. Utóbbiak közül J. K. Rowling fogott meg, klasszikusok közül pedig Dosztojevszkij és Puskin.

– Kárpátaljai írók műveit is olvasol?

– Igen. Kedvencem Vári Fábián László. A magiszteri munkám is az ő írói tevékenységét boncolgatja. Néha verseket és novellákat is írok. Gimis koromban kezdtem el papírra vetni a gondolataimat, de nem gyakran szakítok rá időt. Inkább egy-egy könyv, vers elolvasása után tör elő a vágy arra, hogy leírjam a bennem megfogalmazódott érzelmeket. Viszont eddig csak a barátnőimnek mutattam meg az írásaimat.

– Mi érdekel még?

– Egyetem után a doktori képzés is szóba jöhet. Akad még néhány olyan szakma, amit szívesen elsajátítanék, ha csak egy alap- vagy OKJ-s képzés keretében is. Érdekel a pszichológia, a fényképezés.

– A fotózásba már bele is kóstoltál.

– Mindig is szerettem az olyan hobbikat, amelyek kreativitást igényelnek.

Amikor megkaptam az első fényképezőgépemet, nyolc-kilenc évesen, azt mindenhová magammal vittem. Alig harminc képkocka állt a rendelkezésemre, mégis igyekeztem mindent megörökíteni. Aztán megajándékoztak egy kamerás telefonnal, és még jobban beleéltem magam. A szenvedély most is tart. Természetfotózással kezdtem.

– Hol találsz témát?

– Nyitott szemmel járok, figyelem, mi jön szembe velem. A legtöbb fotóm nyaralásokon készült. Azokat csak otthon nézem át újra, és akkor döbbenek rá, egy-egy milyen jól sikerült. A képeim nagy többségét a telefonommal készítem, mert az mindig nálam van, illetve a kamerája is sokkal jobb, mint a jelenlegi fényképezőgépemé. Azzal tisztában vagyok, hogy egy mobil sosem helyettesít egy jó minőségű gépet, de egy hobbifotósnak nincs is feltétlenül szüksége rá.

– Ezeket már megmutatod másoknak is?

– A közösségi oldalamon kívül használok még egy alkalmazást, ahol megosztom a képeimet. Az Amino-n különböző kategóriák vannak, én a fotós csoportnak vagyok a tagja, ahová amatőrök töltik fel az alkotásaikat. Véleményezünk, tanácsot adunk egymásnak, megosztjuk a tapasztalatainkat. Mindezt angol nyelven. De most koreaiul is tanulok.

– Mi célból?

– Ez is egy hobbi. Az ukrán, orosz, angol, német mellett most ezt szeretném elsajátítani. Érdekel az ország, szeretnék majd elutazni oda. Szöulba szívesen mennék, de bármelyik más várossal is beérném. Magyarként a koreai elég nehézkes, mivel semmi hasonlóság nincs a két nyelvben. Egyelőre csak szavakat tanulok, amiből mondatokat rakok össze. Aztán ha valamilyen szinten megtanultam beszélni, rátérek a grammatikára. A Drops nevű alkalmazást használom a tanulásra, illetve a korábban említett Amino-n is tagja vagyok egy csoportnak, ahol magyarok tanulják ezt a nyelvet, segítjük egymást. Szeretem aktívan tölteni az időmet. Gyerekkoromban karkötőket fűztem, amit nagyon élveztem, ezt akarom még feleleveníteni, illetve belekezdeni a horgolásba.

Simon Rita

Forrás:

KISZó

Post Author: KISZó