Az ukrán pedagógusok pszichológiai portréja

Ma a tanárok 39 százaléka dolgozik negatív hangulatban. Ez azt jelenti, hogy majdnem minden második oktatót nem elégíti ki a munkája.

A Proskolu projekt 550, különböző tanintézményben dolgozó pedagógus megkérdezésével zajlott, amelyben azt feszegették, milyen pszichológiai állapotban vannak, mi okoz nekik problémát, ami nem csak rájuk, de a gyerekekre és az oktatási folyamatra is kihatással van.

A motiváció hiánya a kulcsprobléma

A felmérésből kiderül, a tanárok 53 százaléka folyamatos fáradtságérzettel küzd, 39 százalékuk pedig teljesen kimerült.

Megkérdeztük az oktatásügyben dolgozókat, előfordul-e, hogy pánikrohamuk lesz. Sajnos tizenhét százalékuk megerősítette, hogy már történt vele ilyen. Viszont nem minden ilyen tragikus, tizenkilenc százalék arról számolt be, hogy lelkes és ihlettel teli, mindössze hat százalék szenved apátiában.

Ezek a mutatók nem arról árulkodnak, hogy az ukrán pedagógusok szenvednek a munkájuktól, viszont érdemes motivációs módszereket keresni és támogatni kell a tanárokat. A fizetés nem kompenzálja azt a munkát, amely maximális odaadást kíván mind emocionális, mind intellektuális szinten.

„Manapság az iskola egy fiatal pedagógusnak olyan, mint egy nagyon különleges hobbi. Oktatsz, de minden, amit kapsz, a gyerekekkel való beszélgetésből fakadó elégedettség. Munka után még dolgoznod kell valamit, hogy fenn tudd tartani a családodat és valamiből ki tudd fizetni a lakásodat” – mondja Oleg, a főváros egyik iskolájának angol nyelv tanára.

Minden negyedik tanárt megfenyegetnek

A tanárok pszichológiai állapotára a munkakörülmények is hatnak. Néhány iskolában még rendes mellékhelyiség sincs, illetve megfelelő fűtés sem. Az osztályok technikai felszereléséről sokan csak álmodnak, és inkább a saját költségükön megveszik a mikroszkópokat és egyéb eszközöket a fizikai, illetve kémiai laborokba.

A tanárok több feladatot vállalnak, mint amennyit képesek elviselni. Részt kell venniük a gyerekek nevelésében, szocializálásában, az érzelmi intelligenciájuk fejlesztésében, a konfliktusaik megoldásában, illetve a „komplikált” gyerekek motiválásában és támogatásában.

Mint kiderült, a tanárok 49 százaléka mindennap érintkezik problémás gyerekekkel – olyanokkal, akik folyamatosan provokálnak, szabályt szegnek, terrorizálnak másokat (megesik, hogy a tanárt is), nem akarnak tanulni. Ennek megoldása szintén a munka része. Viszont az ilyen gyerekeket nyomás és erőszak nélkül közel sem mindenki képes kezelni. És nem azért, mert nem akarják, hanem azért, mert ehhez külön szakértelem kell. De mint mindig, az iskola erre nem rendelkezik anyagi forrással.

„Semmit sem fogsz csinálni velem” – ezt a kijelentést a tanárok 17 százaléka hallja hetente legalább egyszer. Ezt a tanulók, de az anyjuk és az apjuk is mondhatja. Mint azt az anonim felmérés bebizonyította, az oktatók 22 százaléka kapott már fenyegetést a szülőktől. Általában az iskola ilyen esetekben is magára hagyja az oktatót.

Az iskolás apukája a folyosón kiabált rám. Megalázott, káromkodott. Ez majdnem az egész szünetben tartott, amíg végül oda nem jött az egyik kolléga és hívta a biztonsági őrt. Képzeljék el, egy felnőtt férfi azt kívánta, hogy a családommal együtt haljak meg, és ezt a diákok is hallották – számolt be Tetjana, biológiatanár és osztályfőnök.

Kiderült, sajnálatos módon a tanárok majdnem 94 százaléka még egyszer sem keresett fel pszichológust, még az iskolait sem. Negyven százalékuk nem tudja, hogyan lehetne stabilizálni saját érzelmi állapotát. A valeriána nyugtató a legnépszerűbb tabletta, amit a tanárok használnak.

Hogyan képes az iskola motiválni a tanárait?

Milyen kiút van a helyzetből, amikor a pedagógus pszichológiai portréja azt mutatja, hogy fáradtak, feszültek, akik nem képesek kontrollálni saját érzelmeiket, és mindennap inspiráció után kell kutatniuk a sértések, panaszok és feleslegesnek tűnő munka mellett?

Először is, az iskolának beszélnie kellene a saját tanárai pszichológiai állapotáról, és nem megvárni, amíg azok elérik a kimerültség határát.

Másodszor, érdemes tréningeket szervezni az oktatóknak különböző ágazatokban, ahol többek között a konfliktuskezelésről, a kamaszkori pszichológiáról, a szexuális érettségről beszélnek.
Harmadszor, találkozókat szervezni a szülőkkel, igazgatókkal, pszichológusokkal, a lényeg, hogy ne hagyják egyedül az oktatókat az összetett konfliktusokban – tanácsolja Julija Brovinszka, a Proskolu projekt vezetője.

Forrás:
KISZó

Post Author: KISZó