Hogyan oktassuk az ukrán nyelvet magyaroknak Kárpátalján?

Lizanec Péter nemrég adott közre egy tanulmányt az Ukrainisztika a többnemzetiségű közegben Kárpátalján címmel. Dolgozatában az ukrán nyelv komplex tanulásáról és az országban két hivatalos nyelv – ukrán és orosz – megvalósíthatóságáról értekezik. Felhívja a figyelmet az ukrán nyelv használatának kárpátaljai sajátosságaira, illetve kitér a magyar lakosság nyelvhasználatának és vallási életének garanciáira.

A Hungarológiai Központ égisze alatt működő Kárpátaljai Magyar Tudományos Társaság összejövetelein rendszerint egy-egy aktuális kérdést vitatnak meg. Ezúttal a Hungarológiai Központ igazgatója

, Dr. Lizanec Péter professzor szólalt fel a magyar nyelv védelme érdekében, és fejtette ki álláspontját az ukrán nyelvű oktatásról.

A filológiai tudományok doktora, az Ungvári Nemzeti Egyetem érdemes professzora, Ukrajna érdemes tudósa elmondta, a kérdés roppant aktuális a jelenlegi ukrajnai helyzetben.
A professzor szerint a nyelvkérdéssel foglalkozó szakemberek feladata az egymáshoz közelálló és nem összefüggő nyelvi rendszerek sajátosságainak és működésének kutatása a többnemzetiségű Kárpátalján. Mint elmondta, ennek feltérképezése már 1966-tól prioritást élvez az ungvári egyetem Magyar Filológiai Tanszékén. A professzor több tanulmányt jelentetett már meg a témában, majd 1988-tól – a Hungarológiai Központ megnyitásától kezdve – még nagyobb figyelmet szenteltek a kérdésnek. Számos szótárt, könyvet adtak ki, amelyek a magyarok számára könnyítették meg a nyelvtanulást.

Lizanec Péter kiemelte, a nyelv nagyon fontos konszolidáló faktor, amely információt hordoz a nemzetiségekről. Egyesíti, megszilárdítja a közösséget.

Az, hogy a kárpátaljai magyarok 98 százaléka megőrizte az anyanyelvét, nagyon fontos történelmi, politológiai, kulturális és pszichológiai szempontból is.

A kutatók szerint az Ukrajnában élő kisebbségek közül egyik sem ápolja olyan következetesen az anyanyelvét, mint a magyar, illetve a krími tatár népcsoport.

– Úgy gondoljuk, Ukrajna állampolgárai, akik magukat és az államot is, amelyben élnek, tisztelik, mindent megtesznek azért, hogy megtanulják az ukrán nyelvet, mivel így gazdagodnak még egy nyelvvel, kultúrával.

A professzor úr meg van győződve arról, hogy Ukrajnában nem kettő (ukrán és orosz), hanem csak egy állami nyelv lehet – az ukrán, amelyet minden, állami szférában dolgozó hivatalnoknak kötelessége tudni és használni.

Lizanec Péter emlékeztetett a nemzeti kisebbségekről szóló, 1992-ben elfogadott törvényre, amely kimondta, hogy jogunk van anyanyelvünk szabad használatára, kultúránk ápolására, és az anyanyelven történő oktatás jogát is rögzíti. Felsorolt közel két tucat szervezetet és társaságot, amely a magyar kultúra ápolásán fáradozik, kiemelte, hogy a magyarlakta településeken 150 közkönyvtár működik, ezek magyar könyvállománya eléri az 500 ezret.

– Csak az Ungvári Nemzeti Egyetemen közel 1000 magyar nemzetiségű diák tanul. Az intézményben több tanszék magas színvonalon biztosítja az utánpótlást. A Magyar Filológiai Tanszék 1963-ban nyílt meg. Az első évfolyamra húsz diák felvételizett, akik magyar középiskolákban érettségiztek. 1968-ban megkezdődött a doktori képzés, 1969-ben megnyílt a levelező tagozat. Mára 1045 magyar filológus diplomát adtunk ki.

A professzor értekezésében elmondja, mind a Hungarológiai Központ, mind a magyar tanszék a kezdetektől igyekezett tenni az ukrán nyelv magyar iskolákban történő oktatása érdekében. 1992-ben két kézikönyvet adtak ki, melyek a kezdőknek segít az ukrán nyelv elsajátításában. 1991-ben ezeket az anyagokat közzétették két megyei lapban, a Kárpáti Igaz Szóban és a Novini Zakarpattyában is. Ezenkívül még számos, a nyelvtanulást segítő könyv, szótár látott napvilágot a Hungarológiai Központ gondozásában.

A legfrissebb, amit a tudományos tanács gyűlésén a professzor bemutatott és hamarosan kikerül a nyomdából, az Ukrán–magyar–orosz társalgási kézikönyv (Lizanec Péter, Béres Erzsébet, Jaczkovics Marianna, Seres Kristóf).

Ezzel kapcsolatban a szerzők elmondták, ez az első olyan háromnyelvű társalgási kézikönyv, amelyben két rokon szláv nyelv egy másik nyelvcsaládba tartozó nyelvvel, a magyarral együtt szerepel.
A tudós úgy fogalmazott, ezek a kézikönyvek csupán kezdésnek jók. A nemzetiségi iskoláknak még sok tennivalójuk van. Többek között:

• Az ukrán nyelv elsajátítására felkészítő kurzusokat szervezni az egy tömbben élő kisebbség számára, és ezeket a tanfolyamokat megfelelő eszközökkel (hanganyagok, kezdőknek és haladóknak szánt tankönyvek) ellátni.

• Az oktatási minisztérium segítségével minőségi tankönyveket kiadni.

• Gyökeresen megváltoztatni az ukrán nyelvoktatás módszertanát a magyar iskolákban. Mint ismeretes, a magyar iskolákban nem olyan tanárok oktatják az államnyelvet, akik mindkét nyelvet kiválóan beszélik.

Az ukrán nyelvoktatás színvonala több magyar tannyelvű iskolában nagyon alacsony. Megfelelő tankönyvek nélkül, hiányos felszereléssel oktatnak, s mint tudjuk, többnyire nagy csoportokban (30-40 gyerek).

Ilyen feltételek mellett nem lehet elsajátítani az ukrán nyelvet.

Lehetőség szerint tízfős csoportokban kellene tanítani, és külön foglalkozni a gyerekekkel, nagy figyelmet fordítva arra, hogy mindennap társalogjunk velük a tanult nyelven.

A szakemberek nem tudnak megbékélni azzal, hogy a magyar nemzetiségű diákok tizenegy éven keresztül tanulják az államnyelvet, végül mégsem tudnak ukránul beszélni. A felvételizők, nagy arányban a falusi iskolák végzősei, kiváló ukrán nyelv- és irodalomjegyekkel érkeznek az egyetemre, az első évfolyamon mégis azzal szembesülnek, hogy nem képesek kifejezni magukat ukránul.
Ennek kiküszöbölésére a központ munkatársai minden tőlük telhetőt hajlandóak megtenni. A nyelvtanuláshoz az alapot szótárak, kézikönyvek révén már biztosították, viszont még számos teendő elvégzése szükséges ahhoz, hogy a fiatalok valóban megtanulják az államnyelvet.

  •  Üdülési lehetőséget szervezni a magyar ajkú diákoknak nyári táborok formájában, ahol az ukránokkal együtt pihenhetnek (például a megyében vagy a Lembergi, illetve Ivano-Frankivszki járásban).
  •  Az elemi iskolákban nem ártana többet beszélni az alsósokkal ukránul, bővíteni a szókincsüket, és csakis ez után lehetne áttérni a fonetika és grammatika oktatására.
  •  A vegyes házasságokban a szülőknek elengedhetetlen lenne mindkét nyelven beszélni a csemetéjükkel.
  •  Az óvodától kezdve fontos lenne ukrán nyelvű meséket és különböző műveket olvasni a kicsiknek, rádiót hallgatni és tévét nézni velük, emlékezetből megtanítani nekik néhány verset, éneket.

Lizanec Péter és a Hungarológiai Központ álláspontja, hogy a többnyelvűség gazdagít minket. Fontos, hogy az anyanyelvünk mellett megtanuljuk az államnyelvet is, szeressük, mint a sajátunkat, mert ezekkel a feltételekkel sikerülhet a magunkévá tenni az ukrán nyelvet, ami örömet szerez nekünk és megtanít tisztelni az ukrán nyelvet és kultúrát.

Simon Rita

Forrás:
KISZó

Post Author: KISZó